Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

204 355. országos ülés február 23. JSSJ. az irodában, melyeket a fináneznak széttépni és világ elébe bocsátani semmi esetre sem szabad. Az általános vitában, igaz, azt mondták, hogy ha lehet kutatni gyárosnál, dohánytermelőnél, miért ne lehetne másutt is. Megengedem, hogy van egy vigasz, midőn azt látom, hogy ily indokból kívánja azt, hogy az ügyvéd is vesse alá magát ezen szemle és kutatásnak, hogy ez kiterjesztessék magán- és ügyvédi irodákra, üzletekre — e vigasz nem egyéb, mint: „Solutium miseri". Más argumentum itt fenn nem forog. Az sem áll, hogy az igazságügyi bizottság a mint itt említtetett, a financziális tekinteteket semmibe sem veszi, hogy a financziális érdekeket egészen szem elől tévesztette, hanem tisztán csak jogi szempontból és a házi jognak megvédése tekintetéből fogta fel az ügyet. Az igazságügyi bizottság, midőn ezen §. kihagyását kéri, ezt egyszersmind azzal is indokolja, hogy e §-nak czélja el nem érhető, mert a §-ban az mondatik, hogy csak az üzleti és irodai helyiségek vétethetnek szemle alá. De már most, ha tudja az illető, hogy ő neki bélyegtelen számlái vannak és pedig nagyobb mennyiségben, vájjon azon számlákat üzleti helyiségében fogja-e tartani és nem fogja-e lakosztályában elhelyezni ? És mi eredménye lesz ekkor a kutatásnak? Világos, hogy semmi eredménye sem lesz. Továbbá, ha tekintetbe vesszük azt. hogy a pénzügyministeri előterjesztés által a bélyegcsonkítás ötvenszeresen büntettetik, én azt hiszem, hogy az igazságyi bizottság igen helyesen cselekedett, midőn azt látva, hogy ily magas büntetés által azon elrettentés el fog éretni, melynek felesleges garantiájául a házkutatás is felvétetett a javaslatba, ezt mellőztetni kivánja. És miután ily argumentumokkal lép elő az igazságügyi bizottság s a t. házat arra kéri, hogy ezen §. kihagyását méltóztassék elrendelni, én azt hiszem, hogy tökéletesen jogosultan járt el és eljárt ugy, a miként igazságügyi bizottsági minőségében feladata volt. Ennélfogva ajánlom a t. háznak, méltóztassék ezen §. kihagyását elrendelni. [Helyeslések.) Dárday Sándor előadó: T. ház! Én a pénzügyi bizottság nevében kérem ezen §. elfogadását. Az igazságügyi bizottság ugyan a házijog szentségének megsértésétől fél. Ez azonban itt egyáltalában nem forog kérdésben, mert itt az irodai és üzleti helyiségekről van szó. Ha azonban egyáltalában a házi-jog szentsége hangoztatik, én azt hiszem, hogy a kincstár jogának megvédése szintén bir bizonyos szentséggel, mely megkívánja, hogy egyúttal hatályos eszközt adjunk az állam kezébe, hogy a gyakori bélyegcsonkításoknak véget vethessen. [Helyeslések.) Az, t. ház, nem argumentum, hogy a törvény kijátszható, mert az illető az ily bélyegtelén nyugtákat és számlákat magán lakásában fogja tartani, mert ha mi arra leszünk tekintettel, hogy valamely törvény kijátszható, egyáltalában soha sem hozhatunk törvényt, mert minden törvényt ki lehet játszani. Tehát, miután ez igen hatályos eszköz arra nézve, hogy az államkincstár érdeke megvédessék, méltóztassék ezt elfogadni, annál inkább, minthogy a pénzügyi bizottság maga is gondoskodott kellő garantiákról, mert a bélyegszemlét egyáltalában csak akkor véli megengedhetőnek, ha egyes esetekben maga a pénzügyminister ad arra felhatalmazást. Ennélfogva én egyáltalában nem hiszem, hogy itt valami roppant visszaélésektől lehetne tartani, hanem oly hatályos eszközt fogunk a kormánynak kezébe adni, melyre a törvénynek végrehajthatósága tekintetéből okvetlenül szüksége van. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen §-t elfogadni. Teleszky István: T. ház! Nagyon sajnálom, de a pénzügyi bizottság t. előadójának érvei engem egyáltalában nem győztek meg arról, hogy ezen §. elfogadható lenne és igy részemről bátor vagyok a t. háznak továbbra is ajánlani, méltóztassék az igazságügyi bizottságnak azon indítványát, miszerint a 7. §. egyszerűen kihagyassék — elfogadni. [Helyeslések.) T. ház! A pénzügyi bizottság t. előadója a házijog szentségét, ugy látszik, nagyon kicsibe veszi. Azt mondja, hogy hiszen itt a házijog szentségének megsértéséről szó sincs, mert a kutatás nem terjed ki a házra, hanem csak az irodára. Mellőzve azt, hogy sokszor a ház és iroda köztti azon határvonalnak szabatos megvonása, mely megállapítja, hol kezdődik az egyik s hol kezdődik a másik, alig eszközölhető, mellőzve ezt, én azt hiszem, hogy az, hogy egy állampolgárnál házkutatás tartassék, sokkal fontosaim kérdés, semhogy oly egyszerű indokból hajlandó volnék a §. fenntartását elfogadni. [Helyeslés több oldalról.) Hiszen méltóztatnak tudni, hogy még a bűnvádi eljárásnál is, különösen a csekélyebb fontosságú kihágásoknál, a törvényhozások minő gondosan sánczolják körül az egyéni szabadságot; minő formákhoz és óvatossághoz kötik, hogy az igazságszolgáltatás közege, a független biró az állampolgár házának küszöbét átléphesse. Én azt hiszem, hogy a hasonlatot ebből kell kivonni. Azt hiszem, hogy e tekintetben téved a pénzügyi bizottsági előadó ur, mikor a kellő garantiát abban látja, hogy hiszen ezen kutatás csak egyes esetekben, a pénzügyminister által rendeltetik el. Teljes tisztelettel viseltetem a pénzügyminister ur személye iránt; de nézzük, mit mond e szakasz? Azt mondja, hogy a pénzügyminister egyes esetekben felhatalmaztatik, hogy a 6. §-ban elősorolt kötelezettségek mikénti teljesítésének felderítése végett, minden oly üzleti és irodai helyiségekre is kiterjeszthesse a hivatalos szemle-