Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-354

jgQ 354, országos ölés február 22 1881 a t. háznak a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra. {Helyeslés a jobbóldalon.) Mudrony Soma: T. ház! Ha ezen törvénynek kiindulási pontját és czélzatát szemügyre vennők, kétségtelen, hogy itten tulajdonkép egy nemével az uzsoratörvénynek állunk szemben. Nem először történik, hogy az uzsoráról itten szó van és hogy a magyar törvényhozás az uzsora kérdésében intézkedik. Gondolom, 1877-ben már hozatott erre vonatkozólag egy törvény, azonban az tisztán csak arra szorítkozott, hogy egy bizonyos kamatlábon felül, t. i. a nyolczas kamatlábon felül megtagadta az államhatóságok és bíróságok közreműködését a kamatok beszedésére vonatkozólag, azonban a kamatlábot absolute nem szabályozta, benne sehol limitóról, kamatláb meghatározásáról szó nem volt. Ezen törvényjavaslat ennél bizonyos tekintetben sokkal tovább megy. (Halljuk!) 11 -ik §-ában világosan ki van mondva, hogy „a zálogüzletnél szedhető díj legmagasabb összegét, a kölcsönösség százalékában kifejezve, az illető törvényhatóság meghallgatásával a földmívelési-, iparés kereskedelmi minister, illetőleg Horvát-Szlavonországban a horvát-szíavon-dalmátországi bán határozza meg." Tehát határozottan benne van ezen törvényjavaslatban a limito, vagyis a kamatláb megszabása. Ez az első eset, hogy a magyar törvényhozás eltért azon évtizedek óta uralkodó elvtől, miszerint a kamatláb megszabása a kinálat és kereslet köztti viszonyra legyen bizva. Határozottan beleavatkozik ez által az állam a kamatláb szabályozásába és megakadályozni kívánja a nemzetgazdaság törvényeinek szabad érvényesülését. De még más tekintetben is homlokegyenest ellentétbe helyezkedik ezen törvényjavaslat azon elvekkel, a melyek államéletünkben a közgazdasági élet szabályozására nézve döntőknek, érvényeseknek tartattak és tartatnak. Az ipartörvényben egész határozottan ki van mondva, hogy az iparűzés szabad és ez eddig semmiféle törvény által korlátozva vagy érvénytelenítve nem volt. Ez tudtommal az első eset, midőn bizonyos üzletre nézve az ellenkező álláspontot foglalja el a törvényhozás és eltérve a szabad ipar gyakorlásának elvétől, az engedélyezési rendszert statuálja. Ezek, t. ház, ige;s. fontos tények. Bármilyen csekély jelentőségűnek látszik is ezen törvényiavaslat, az első szempillanatra azon tény, hogy általa a közgazdasági életre nézve uralkodónak elismert és eddig hosszú időn át uralkodott törvényeknek érvénytelenítése ezéloztatik, illetőleg erre nézve az első kivételes törvény statuáltatik, nagy fontosságot tulajdonít ezen törvényjavaslatnak. Én, t. ház, csak constatálni akartam ezen összeütközést, mely a jelzett közgazdasági törvényjavaslat között van. De constatálnom kell azt is, hogy ezen összeütközést a dolgok természetes rendje, a tények logikája, a helyzetnek követelménye hozta elő és ez összeütközésben megoldást kell keresnünk. Én ennélfogva a magam részéről, daczára annak, hogy itt oly fontos közgazdasági elvek vannak érintve — ezen törvényjavaslatot mégis a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; mert bármily barátja vagyok is amaz elvnek, különösen az önsegély elvének, mely ezen törvényjavaslat által érintve van, az elvhajhászást még sem vihetem annyira, hogy csak ez elvek kedvéért pusztulni engedjek egyes állampolgárokat, sőt egész osztályokat. Ez épen olyan volna, mint hogy ha valakit fuldokolni látnánk, azt csak azon elvnél fogva: „Segíts magadon és az isten is megsegít" szemünk láttára a vizbe fúlni engednők a nélkül, hogy segítségére kezünket kinyújtanák. {Helyeslés bal felöl.) De daczára annak, hogy ezen törvényjavaslat az uzsora ellen van irányozva, nem várhatom és nem remélhetem és ugy hiszem, nem várhatja és nem remélheti a t. háznak egy tagja sem, hogy ezen törvényjavaslat által az uzsora meg fog szüntettetni. Nem akarok az uzsora-ügy hosszabb fejtegetésébe bocsátkozni, mert azt hiszem, hogy ez jelenleg nem volna helyén. De ez alkalomból mégis szükségesnek látom megemlíteni, hogy ha már ezen első lépést az uzsora ellensúlyozása tekintetében megtettük, én a magam részéről szükségesnek tartanék még | más hatályosabb intézkedéseket is, még pedig nem pusztán negativ parancsok alakjában, hogy t. i. a törvényhozás ezt vagy amazt eltiltja, hanem valóságos positiv intézkedéseket is, azaz intézmények és eszközlések létesítését, melyek az uzsorát lehetetlenné tennék. S e tekintetben nem zavar engem az, hogy némelyek bizonyos általános nemzetgazdasági theoriákra szoktak hivatkozni, melyek az ily intézkedéseknek útjában állanának. Én az ilyen — hogy ugy mondjam — simplex theoriának nem tulajdonítok jelentőséget. Mert azon theoriák, melyek a gazdasági korlátlan szabadság, melyek a gazdasági önsegély szép jelszavait foglalják magokban, a gazdasági életnek egészséges viszonyaira vonatkoznak, nem pedig a gazdasági élet kóros fejleményeire. Az uzsora pedig a gazdasági életnek egyik kóros fejleményét képezi. Erre nézve tehát az egészséges testre érvényes szabályok nem lehetnek irányadók. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy az uzsora szükségszerű jelensége a hanyatló gazdasági életnek, Ott, a hol a gazdasági élet egész-