Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-353

353. országos ülés február 19. 1881. 175 kedéseket, hanem vannak olyanok is, hogy magán árverések fordulnak elő és az állami kincstár is érdekelve van az árveréseknél, mivel adóhátralékok is terhelik az illető birtokokat. De akárhogy legyen, akár annyi árverés legyen folyamatban, a mennyit a képviselő ur felhozott, akár kevesebb, mindenesetre még azon esetben is, ha kevesebb volna a száma, elég komoly a tárgy, hogy a kormány ezen ügygyei foglalkozzék s mint mondhatom, kötelességénél fogva foglalkozott is vele. Ez iránt bátor leszek mindenekelőtt a képviselőháznak előterjesztést temű arra nézve, hogy az 1880. év végével az összes egyenes adóhátralék ügye miként állott és különösen miként állott Temesmegyében. (Hulljuk!) Már volt alkalmam itt a házban megemlíteni, hogy 1880. végével az összes adóhátralék tett az országban 32.684,000 frtot, szemben az egy évi egyenes adóelőírással, mely 76.898,000 frtot tett, tehát körülbelül 50%-át az egy évi előírásnak. Ezen 32.684,000 frtból 11 millió esik hét megyére és ezek köztt van Temesmegye is; a többi 57 megye köztt eloszlott 21 millió. Specialiter Temesmegyében 1880. év végével 2.773,000 frt volt az egyenes adók hátraléka, szemben a 2.753,000 frt egy éri adóelőírással, tehát ugyannyi az adóhátralék, mint a mennyi a megyének egy évi adója. A többi megyék, melyekre nézve szintén oly nagy nagymérvűek az adóhátralékok s részint az egész egy évi adónak megfelelő összeg van hátralékban, részint annak 8

A°-e,d része, a következők: Torontál, Temes, Zemplén, Bereg, Ung, Szilágy és Alsó-Fehér megyék. Az adóhátralékoknál felfogásom szerint distinguálni kell azon adóhátralékok köztt, melyek az 1875. évet megelőző időből származnak és azok köztt, melyek azóta szaporodtak fel; és pedig destinguálandók ezek azért, mert az 1875. évet megelőző adóhátralékokra nézve az 1878: XV. t. ez. intézkedett. Ezekre nézve a törvény leszámolási küldöttségeket rendelt ki, melyek e tartozásokból leírták azokat, a melyek behajthatlanok és constatálták azokat, a melyek behajthatók s ezeket több évi időre beosztották s a batáridők ezekre nézve ugy állapíttattak meg, hog}

r ezek 1880. év végéig lerovandók lettek volna s így ezekből semminek sem kellene létezni. Daczára azonban annak, hogy a feíszámolés és a leirás megtörtént s a felosztás szintén eszközöltetett az illető bizottságok által, melyeket a törvény kirendelt, a tényállás az, hogy 1880. év végén az összes adóhátralék 32,684,000 frtot tett ki, melyből 8.800,000 frt esik oly hátralékokra, melyek még az Í875. évet megelőző időkből származnak. Ezeket külön megemlíteni azért is szükségesnek tartottam, mert az általam előbb megemlített körülményen kívül, a mint méltóztatnak tudni, az államköltsógvetésben külön vétetnek előírásba azon adótartozások, melyek az Í875. év előtti időből származnak. Mihelyt, t. ház, a leszámolás az egyenes adók behajtására nézve az év végén befejeztetett s erre vonatkozólag a kimutatás januárban hozzám beterjesztetett s nekem alkalmam volt az előadottakat constatálni, szükségesnek láttam intézkedéseket tenni, melyek lényege a következő. Először is t. ház, szükségesnek tartottam, hogy az 1875. év előtti időből még mai napig is fennálló adóhátralékok első sorban hozassanak tisztába és pedig részint az illető összegek behajtása által, részint pedig a behajthatlan tartozások leírása által. Abból, hogy ezen régi adótartozásra nézve a behajtás szorgalmaztatik, nem az következik, hogy azért az összes adótartozásra és a folyó évi adóra annyival többet kellessen valakitől egyszerre behajtani, hanem következik az, hogy mindazon befizetések, melyek oly adófizetők által teljesíttetnek, a kik régi hátralékban vannak, a befizetések első sorban az 1875. évet megelőző időből származó hátralékok lerovására fordíttatnak; mert azt hiszem, t. ház, hogy az adófizetőknek is inkább érdekökben van, hogy a régi tartozás törlesztessék, semhogy a restantia mindig fennmaradjon. Azon hátralékokra nézve pedig, melyek még ma is behajihatatlanoknak mutatkoznak, ne követtessék azon eljárás, mely 1878-ban követtetett, hogy felszámoló küldöttségek küldessenek ki, mert ez hosszadalmas és költséges eljárás, hanem történjék azon behajthatatlan adóhátralékokra nézve azon intézkedés, mely az 1876: XV. t.-czikkbeu foglaltatik, az az, azok a közigazgatási bizottságok közreműködésével, az adófelügyelő javaslatára leírassanak, vagy pedig ez iránt felterjesztés tétessék a ministeriumhoz. Ezen intézkedést tettem a kérdés ezen részére az 1875. év előtti hátralékok behajtására nézve. Azon hét megyében, a melyeket előbb felsoroltam s a melyeknek adóhátraléka körülbelül annyi, mint a mennyi az egy évi adóelőírás, intézkedtem az 1878: XLVII. t. ez. 48. §-a által a ministernek adott meghatalmazás alapján, hogy ezen megyéknek nagy összegekre menő adóhátraléka három évre osztassék fel, nevezetesen 1881-re, 1882-re és 1883-ra, még pedig ugy, hogy minden egyes esztendőre eső részlet szintén négy részre felosztassák az egyenes adók arányában. Ezen intézkedésnek eredménye az, hogy ha