Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-341
341. országos ülés január 29. 1881. 9 találni, miszerint a hadügyi ministerium rendes évi költsége 39 millióból 19 millióra olvadand le." És hogy ezt Kossuth nemcsak mondogatta, hanem, hogy tüzetesen tanúimányozta, utána járt, kiszámította az utolsó fillérig, kisül onnan, hogy nem mondja kerek számban, hanem ki van számítva, hogy a rendes honvédelmi rendszer bele kerül 13.040,307 frtba. Tehát igenis az önálló hadsereg sokkal kevesebbe kerül. Egy második históriai falsumot követett el a képviselő ur, midőn épen az ellenkezőt, épen azt állította, hogy a költség, a mit Kossuth a hadügyre kivánt, az békelábra volt számítva, holott 8 maga kimondja, hogy ez háborús időre van számítva, mert béke idején más rendszert akar behozni, a mely 13 millióba kerül. Ugy látom, hogy a t, képviselő ur nem akarja hinni, hogy Kossuth ezt a háborús időre készítette. Itt van épen. így beszél Kossuth és ezt mondja 1848. év augusztus 28-án és beszél igy három havi költségekről, a mely ápril 11-étől június végéig lett volna szükséges: „ha tekintetbe veszik , hogy a ministerium harmadfél hónapig bivataloskodása közben emberi erőt felülmúló nehézségekkel, minden perczben új meg új oldalról, új meg új tornyosuló veszélyekkel, üres kincstár, fegyver nélkül, a régi organismus bonyodalmaitól könyezve, a külföldön alkalmazott hadsereggel nem rendelkezhetve, a belföldi katonaság soraiban idegen szellemmel találkozva, ármány, lázongás, pártütés, nemzetiségi s vallási fanatismus által zaklattatva, kellett küzdenie: a képviselők méltányolva az akadályok nagyságát, nem követelendik, hogy a ministerium, előkészületek teljes hiányában, tökéletes adórendszert terjeszszen elő." A t. képviselő ur előadta még a budgetre vonatkozólag, hogy ime, ennyi kellett 48-ban s ennyi kellett 49-ben, hogy akkor is nagy költségek voltak. Hát igen, kellett. Ki van számítva részletesen, hivatalosan itt, de megtalálhatja a képviselő ur egy igen szorgalmasan, gondosan összeállított kis munkában Lukács Bélától, a melv pedig annyira szavahihető, mert az a bécsi főszámvevőszék adatai, azon könyvek alapján lett összeállítva, melyeket a 49-ki kormánytól elvett, melyeket itt talált és maga a számszék constatálja, hogy bámulatos, mennyire vág össze itt minden krajczár kivetés és jövedelem. Mondom, constatálva van, hogy 1848-ban a költség volt 58 millió, ennek egy részét még az osztrák kormány költötte el. Összesen számítva, az egész szabadságharcz, tehát az az egész korszak, a melyet Kossuth Lajos vezetett, belekerült az államnak 84 millió frtba. Tehát összehasonlítást tenni nem lehet. A KÉPVH. KAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. legfényesebben bizonyít önök ellen az, ha méltóztatna felszámítani, hogy egy oly évre, mint a 48-iki, csak 58 millió kellett; ez nem felel meg azon összegnek, a melyet önök közösügyek czímén évenkint Bécsbe küldenek. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Hanem legfontosabb része a t. képviselő ur beszédének mindenesetre az volt, a midőn arról az adótervről szólott, a melyet Kossuth Lajos maga kidolgozott és ugyancsak augusztus 28-án a képviselőház elé terjesztett. (Halljuk!) Hát először méltóztassanak tekintetbe venni a körülményeket, melyek között akkor az ország volt és a czélt, a melyre Kossuth Lajos ezen adókat javaslatba hozta. Ezt is festi ő maga a körefkező rövid szavakban (olvas) : „És mégis egyrészről az aratás előtti időszak , a mostani lázas állapot, a kereset fennakadása, a múlt két sanyarú év, az államjövedelmek apadása, az úrbéri javadalmaknak a kincstári javakban! eltörlése, a kincstári jövedelmeknek a borvát pártütők általi megrablása daczíira, másrészről mindamellett, hogy minden volt tisztviselőt fizetni kellett, az új ministeriumokban több osztályok egészen, mások részben voltak felállítandók, a nemzeti őrsereg egy része mobilizáltatott, fegyvergyárállítás, ágyútelepek felszerelése, hadigőzhajók vásárlása, lázadások elfojtása, várak élelmezése stb. voltak eszközlendők; a bár tömérdek, de nélkülö/hetlen költségek fedezésében még fenn nem akadánk." Méltóztassanak mindezekhez hozzá tenni, hogy a hadsereget 200,000 főre kellett fölemelni — ezen czélból állott elő tehát Kossuth Lajos az adótervvel. Hát lássuk ezt az adótervet. Itt mindenekelőtt a t. képviselő ur tdfelejtette fölemlíteni azt, hogy Kossuth Lajos pénzűgyminister legelőbb is azon kezdette, hogy beszüntetett néhány igazságtalan adót. így beszüntette például az úgynevezett papi segélyadót; beszüntette a zsidó türelmi adót, kijelentvén, hogy ez igazságtalan és hogy a humanismussal nem fér össze. Eltörölte mindazon adókat, melyek vagy az igazsággal, vagy a humanismussal ellenkeznek. Jókai Mór (közbeszól) : Még a marha-adót is eltörölte! Helfy Ignácz: Azt is. Azután felállított egy nagy adótervet. De milyen elvek vezérelték ezen adók felállításában? Miket mondott ő maga, hogy mit kell szemelőtt tartam az adókivetésben? Először kimondá: „1-sö pont. Az adó nem ezél, hanem eszköz, tehát több adó ne vetessék, mint okvetlenül szükséges. 2-ik pont. De ha szükség volna is rá, oly nagy adó ne szedessék, mely csak a vagyontöke megcsorbításával beszedhető." Amit önök nem tartanak. És bámulatos egy pénzügyminister szájában, a mi követ. 2
