Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-341

341. országos ülés január 29. 1881. 7 ez idő szerint legalább is ennyibe kerül az országnak, mert van egy másik férfiú, ki ezen 3 millió évi teher nélkül kész kormányozni. (Derültség.) A legerősebb és a t. kormánypárt majd mindegyik szónoka által hangoztatott érv e javaslat mellett az, hogy: uraim, gondolják meg, chronicus és nagy deficit alatt állunk, e deficitet elenyésztetni nem vagyunk képesek és beismerték mások, hogy ők sem képesek, de ezen folytonos kölcsönök kamatairól gondoskodni kell. A mi a deficitet illeti, kötelességem jegyzékbe venni a jövőre nézve, hogy önök milyen eljárást követnek. Valahányszor a budget szőnyegre kerül, a t. pénzügymínister ur exposéjában egy összeget mond, a lehető legkisebbet, kezdi 17—18 millió deficiten. Eltelik néhány hét, bejön a pénzügyi bizottságba a budget, akkor halljuk, hogy a deficit lesz 22—23 — talán 24 millió. Előállunk mi, Lukács képviselőtársam és én és kimutatjuk, hogy e 17—24 millió voltaképen megközelíti a harminczat. Megindul a nagy vita. Minden kormánypárti szónok a legkisebb összegről szól nagy tetszés közben. Mindenki helyesli, a budget megszavaztatik rendesen 4—5—6 millió nagyobb deficittel, mint a mennyit a minister exposéjában jelez. Mikor aztán eltelik néhány hét, mikor a 24—25 millió meg van szavazva, szó van egy újabb adóról, akkor önök elkezdenek jajgatni, előáll önöknek egy kiváló szónoka, a ki közgazdasági és pénzügyi dolgokkal sokat foglalkozik és constatálja a pénzügymínister ur és a pénzügyi bizottság előadójának hallgatása mellett, hogy az ő számítása szerint az évi deficit 40 millió. És ezt sem a pénzügymínister, sem az előadó ur egy szóval sem czáfolta meg. Ezt jegyzékbe veszem a jövőre. A mi azt a főérvet illeti, hogy bármiként álljon is a dolog, a kamatokat fedezni kell. Itt a ministerelnök ur, a ki nem szereti magát kis emberekkel összehasonlítani és ezt jól teszi, hivatkozik Pittre és Pittől kezdve minden pénzügyi capacitásra annak beigazolása végett, hogy az adósság akkor válik igazán veszélyessé, ha annak kamatait nem birjuk fedezni. Ezen igazság végett nem kellett volna Pittig vándorolni, mert ezt tudja minden egyszerű gazda ember, de különösen a magyar tudja azt, hogy nem a legnagyobb szerencsétlenség, hogy adóssága van, hanem az, hogy annak kamatait nem képes fedezni, (Ugy van! a szélső balfelöl.) A ministerelnök ur azonban eltévesztette a helyet, a hol ezt mondani kellett volna. Előbb megcsinálni az adósságokat, belerohanni a nagy költségekbe az ország nagy részének tiltakozása ellenére s azután idejönni a házba és azt mondani, hogy miután meg vannak az adósságok, adjátok meg adó czímén a kamatokat is: ez nem eljárás. Nem így járt el Pitt, hanem ugy, hogy mert ezt tudta, ügyelt arra, hogy oly adósságot ne csináljon, a melynek kamatait nem képes fedezni. Nem itt kellett volna elmondani a ministerelnök urnak, hanem a fejedelem előtt, midőn a boszniai occupatióról volt szó. (Ugy van! a szélső bal/elöl.) 0 előtte kellett volna elmondani: Uram, Pittől kezdve egészen a legújabb korig áll azon tan, hogy nem szabad annyi adósságot csinálni, hogy annak kamatait se legyünk képesek fedezni és ha ezt tesszük, kénytelen leszek újabb terhet róni a nép vállaira, pedig nékem kötelesség azon gondolkozni, hogy miképen könnyítsék a terheken. (Ugy van! a szélső bal/elől.) Még egy tárgyat vagyok kénytelen érinteni és ez az, a mely a vita folyamán fel lett ugyan hozva, de bámulatos egyetértéssel, csaknem conspirationális módon lett a kormány és a kormánypárt által agyonhallgatva. (Halljuk! Halljuk!) E hallgatás képezi a lefolyt vitának egyik legnevezetesebb momentumát. Már az első felszólalásom alkalmával előadtam ezen törvényjavaslatnak eredetét. A pénzügyi bizottságban ugyanis Wahrmann képviselő ur azon indítványnyal állott elő, hogy a fennálló vámszövetség mellett is, nézete szerint, nincs kizárva az, hogy Magyarország önálló fogyasztási területet állítson föl és felhívta a kormány figyelmét erre a tárgyra, hogy gondolkozzék róla és tegyen annak idején] jelentést. A minister ur bölcsen kihagyta a fogyasztási zárvonal kérdését és beterjesztette azt, a mire neki szüksége volt: a szőnyegen levő törvényjavaslat. Már első felszólalásom alkalmával felkértem az előadó urat és a háznak utánam szólandó tagjait, hogy e tárgyban méltóztassanak nyilatkozni. Eötvös t. barátom ezen kérdést tüzetesen vitatta. Felkérte az előadó urat, a t. ministerelnök urat, először méltóztassék elmondani, mi a véleménye e tekintetben, miként van az, hogy daczára annak, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében constatálja, hogy az volna a legjobb, a legüdvösebb mód a fogyasztási adórendszer behozatalára, hogy csak opportunitási okokból hagyta eb hogy melyek azon opportunitási okok és hogyan van az ? kérdezte Eötvös t. barátom, hogy mig a kormánypárti képviselőknek egy része nyilvánosan, kerületökben, sőt az egyik itt a házban, kijelentette, hogy azért szavazza meg ezen fogyasztási adó törvényjavaslatot, mert reményli, hogy abból magát ki fogja nőni a fogyasztási zárvonal felállítása és ugyan akkor ezekkel szemben Jókai t. képviselőtársam forradalmársággal vádolja azokat, kik a fogyasztási zárvonalról beszélnek, mert biz az repesz-