Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-341

4 341. országos ülés január 29. 1881. jesíteném kötelességemet, nem felelnék meg a reám ruházott bizalomnak, ha teljes erőmből nem igyekezném e támadást visszaverni. {Helyeslés szélsőbalon.) Mielőtt azonban azt tenuém, néhány lehetőleg rövid megjegyzést fogok tenni azokra nézve, mik a hosszú vita folyamán a szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve felmerültek. Mindenek előtt tartozom refiectálni a t. előadó urnak tegnapi, beismerem, sok tekintetben jeles beszédére. (Halljuk!) A t. előadó ur mindjárt a kezdetben, nekem és egyúttal másoknak válaszolva, kiemelte, hogy milyen óriási tévedésben vagyunk ezen törvényjavaslat megítélésénél. Mert azt állítják folytonosan, hogy ez a megterheltetés igazságtalan, mert hisz már megvannak adóztatva azon czikkek, a melyekről itt szó van, de — úgymond — elfelejtjük, hogy az az adó, a mely eddig terheli ezen czikkeket, az nem fogyasztási adó, hanem termelési. No már bocsánatot kérek t. előadó ur, elhiheti, hogy az én t. barátaim, a kik ehhez a törvényjavaslathoz hozzá szóltak és én is, tudjuk ezen theoriát, de elhiheti, hogy súlyt soha nem fektetünk arra. Ezek theoreticus distinctiók, de a gyakorlatban nem érnek semmit és csak alkalmat nyújtanak a kormánynak arra, hogy a népet a legkülönbözőbb czímeken kipréselje. Minden élelemzési czikknek bármely néven nevezendő megadóztatása, az fogyasztási adó, melyet végeredményben a fogyasztó fizet. {Helyeslés a szélsőbalon.) A termelő előlegezője ezen összegnek. Első sorban ő előlegezi az adót, másodsorban a kereskedő, de végelemzésben a fogyasztó az, a ki megfizeti. Ha önök megdrágítják az élelmi czkket a termelő számára, ő kénytelen azt drágábban árulni a kereskedőnek, a kereskedő kénytelen drágábban adni a fogyasztónak. S ezzel egyúttal megfeleltem arra, a mit több oldalról hangoztattak az áthárítás theoriájáról. A vita első napjain e házban, Irland módjára, valóságos agrar-liga keletkezett volt. Tagjai voltak nevezetesen Rakovszky István, György Endre, Jókai Mór, Szontagh Pál képviselő urak és a kik azon kérdést intézték hozzánk, hogy ugyan hát, ha adóra okvetlenül szükség van, kire akarjátok azt hárítani? A szegény földmívesre? A kereskedelmi, osztályt meg akarjátok kímélni a már úgyis agyonsújtott földmíves osztály rovására? Engedelmet kérek, ez óriási tévedés, hacsak ámítás nem akar lenni. Mert azok az urak sokkal jártasabbak a nemzetgazdaságtanban, semhogy ne tudnák, hogy végeredményben ez az adó épen a földmívest fogja leginkább sújtani, minthogy ő képezi a lakosság legnagyobb részét. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy vagy áll az, a mit Wahrmann képviselő ur mondott, vagy az, a mit b. Sennyey mondott. Vagy áthárítja a kereskedő ezen terhet a fogyasztóra és akkor nincs okunk panaszkodni a kereskedő miatt; vagy nem hárítja át és akkor ne panaszkodjunk a fogyasztó miatt. Erre b. Sennyey közbeszólt, hogy mind a két panasz jogosult. S tökéletesen igaza van. Mert ha önök emelik a czukor adóját 8 írttal, a kárét 3 frttal, az áremelkedés nemcsak ebből fog állni. A kereskedő, ha komoly, solid, kell, hogy hozzászámítsa azt a költséget is, melyet neki a kezelés és az ellenőrzés okoz személyzetben, időben és pénzben. Feltéve, hogy az egész adót áthárítja a fogyasztóra, még akkor is marad ő rajta is elég teher. De a mint Wahrmann t. képviselő ur kiemelte, a kereskedők nem is annyira ez adóteher miatt panaszkodnak, mert jól tudják, hogy nem ők fogják fizetni ezt az adót, hanem a fogyasztók. De panaszkodnak azért, mert érzik, hogy ezen intézkedések által a kereskedelmi forgalom maga annyira megzavartatik, hogy ezen kár sokkal nagyobb rajok nézve, mint maga az adó. A t. előadó ur azon kérdést intézte hozzám, hogy én, mint az önálló vámterület híve, a ki sok és sok millió nyereségről ábrándozom ezen önálló vámterületnél, vájjon kihagynám-e a czukort és a kávét? Ha uem hagynám, akkor ne agitáljak ez ellen, mert ez képezné akkor is a vámjövedelem egyik főrészét. Először is nem beszéltem arról, hogy önálló vámterület behozatala esetébei', melyek lennének azon czikkek, melyek legalkalmasabbak volnának a kisebb vagy nagyobb megvámolásra. De vájjon ez idő szerint a czukor és a kávé nincs megvámolva? A különbség csak az, hogy önálló vámterületnél a vámjövedelem a magyar kincstárba menne, {Helyeslés a szélső baloldalon) most pedig felemeltük a czukorvámot 6 millióról 10 millióra és mennyit kapunk mi ebből? Az előadó ur tudni fogja könyv nélkül. Körülbelül pár százezer forintot. De nevezetes, hogy épen ezen argumentum után, az önálló vámterület tárgyalása után, a t. előadó ur áttért Francziaországra, Thiers példájára. Elmondta, hogy mily bámulatos jövedelmeket tudott azon ember teremteni s hivatkozott arra, hogy a nép készségesen megadta neki az adót. Ugyan nem tudja a t. előadó ur, hogy épen a vámjövedelemnek volt legnagyobb része abban, hogy Thiers helyreállította Francziaország pénzügyeit. Kérdem, vájjon ha Thiersnek meg lett volua kötve keze valamely közös vámterület által, képes lett volna-e helyreállítani pénzügyileg Francziaországot ? {Helyeslés a szélső baloldalon.) S egyátalábau azok a hivatkozások, melyeket a t. előadó ur ugy első, mint tegnapi beszédé-