Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

90 325. országos Ülés január 10. 1881. adó ur is említette, általában mindenütt és éppen az érdekelt körökben kívánják a kény szeregyezség intézményét, az, az illető körök óhajtására csakugyan életbe léptetendő is lenue. Azt mondja Veszter t. képviselő ur, hogy a külföldön is megtámadták ezen intézményt. Az igaz, Angliában történt ellene felszólalás. Azonban a contiuensen, Ausztriában, Németországban, Francziaor szagban stb. ilyen felszólalásról tudomásom nincs. És én nagyon különös jelenségnek tartom, hogy ha csakugyan oly nagyon káros a kény szeregyezség Ausztriában, Németországban és a többi államokban, hogy az osztrák kereskedők részéről, a kik pedig velünk oly élénk kereskedelmi összeköttetésben állanak és a kik tudomást is vettek ezen törvényjavaslatról: me'gis fel nem szólaltak soha a kényszeregyezség behozatala elleu, sőt a mint értesülve vagyok, egyenesen kérvényezték annak, Magyarországon leendő meghonosítását, azon tapasztalatok alapján, a melyeket saját hazájukban aunak helyességéről tettek. Hanem nagyon "különös a kényszeregyezség iránti eltérés Veszter Imre és Unger t. képviselő urak között. Verszter í. képviselő ur perhorrescálja, sikkasztás, Kohlmarkt és más ilyeu drastikus kifejezéseket használ annak jellemzésére ; Unger képviselő ur pedig ki akarja terjeszteni a kényszeregyezséget a többi csődökre, a nem kereskedők csődjeire is. Szívesen hozzájárulok Unger képviselő ur nézetéhez, mert valóban, a mi áll a kereskedőkre, áll más adósokra, a birtokos osztályra is. Ugyanis látjuk Ugyan néha a kereskedőknél, hogy eldugják, elsikkasztják a hitelezők elől a vagyont, ugy, hogy ilyen esetben aztán meglehet érdemtelenül részesül az illető közadós a kényszeregyezség kedvezményeiben és szintén látjuk a kereskedőknél azt is, hogy némelyik meg őszintén feltárja vagyoni állapotát és legjobb hiszemmel jár el, áe egyes hitelező konoksága, makacssága áll útjában a kiegyezkedésnek és a kényszeregyezséget alkalmazni kell azért, hogy az ilyen hitelezők, a kik néha utoljára maradnak, és ezen helyzetből előnyt akarnak húzni, vagy más okból ellenzik az egyezséget, szintén kényszerítve legyenek a csőd megszüntetését lehetővé tenni. Mindezen jelenségek azonban éppen ugy merülnek fel nemkereskedők csődjeinél is. Azok is megteszik néha, hogy átíratják a vagyont nejükre, vagy másokra, egyszóval mindazon gyarlóság, a melyeket kereskedőknél látunk, csak ugy tapasztalhatók nemkereskedőknél is; megeshetik tehát, hogy ezeknél szintén helytelenül fog némely esetben alkalmaztatni a kényszeregyezség. De szintúgy van nemkereskedő közadósnak is makacs, kapzsi hitelezője, kivel szemben éppen azon joggal és alappal alkalmazandó lesz a kényszeregyezség, mint kereskedőknél. Azért tehát én Unger barátom nézetéhez örömmel csatlakozom. Egyben igaza volt t. Veszter barátomnak, de ez nem elvi kérdés, abban t. i., hogy rámutatott e csődtörrényjavaslatra, mint olyanra, a melyre már huzamos időn át kell várakoznunk. Én, mint eddigi előterjesztésemből is látói méltóztatik, a csődtörvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; sőt kijelentem tétova nélkül azt is, hogy a müvet a maga nemében egészen sikerültnek tartom. Sajnos azonban csakugyan, hogy jogügyi törvényeink oly gyéren készülnek, és hogy egy-egy ilyen törvény oly hosszú időközökben kerül ki törvényhozási apparátusunkból. Hogy pedig e lassúság teljesen indokolatlan, hogy jogügyi törvényeink megalkotásában, czélszerűségöknek veszélyeztetése nélkül, gyorsabban is haladhatnának, ezt igazolja éppen e javaslat. Mert habár a javaslat általános indokolásában azt olvassuk, hogy más országok törvényeiben már alkalmazott elvek és intézmények átültetésénél, az ország speciális és különösen közjogi viszonyai bizonyos határokat szabnak a törvényhozónak, és habár kétségtelen, hogy a peres eljárás, a mennyiben azt szabályozza, hogy minő módok mellett veheti igénybe a fél az állam közegei közvetítését jogai érvényesítésének kieszközlésénél, mindenesetre közjogi jellegíí: mégis azon kérdések, hogy minő eszközökkel lehet az igazság legczélszertíbben kideríthető, hogy mi igaz és jogos, az emberi természet általános és közös sajátságai és a forgalom egyenlő igényeihez képest, szinte általános és egyenlő szabályok szerint oldhatók meg, a közjogi és nemzeti érdekek minden sérelme nélkül. De nem akarok erről vitatkozni, hanem csak constatálui akarom, hogy szemben az indokolásban elfoglalt éppen említett állásponttal, maga a törvényjavaslat mégis nem egyéb, mint az osztrák és némethoni csődtörvények, mindenesetre szerencsés eombinátiója, átültetése. Nem hibáztatom ezt, sőt helyeslem. Csak constatálui akartam e tényt, hogy igazoljaoi, hogy a hosszú ido, a mióta e törvényre várakozunk, indokolva nincs, és hogy jogügyi törvényeink megalkotásában, czélszerüségök veszélyeztetése nélkül, mint mondám , gyorsabban is haladhatnánk. Emlékezzünk csak vissza a váltójogra. Meddig tartott arra is az előkészület. Behatóan tárgyaltatott a ministerium kebelében, bizottságunkban és mégis ki ne ismerne rá minden sorában a német váltójogra? A csődtörvény is emlékezet előtti idő óta van munkában. Valami öt éve. hogy toll alatt I van. Az előadó szerint évek óta közkézen forog. i Átment euquetten és bizottsági tárgyaláson. És