Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-321
gy 321. országos ülés deczember 16. lWh tettek 1869-ben. Épen ugy a hadmentességi díj- . ról szóló törvény világos rendelkezése szerint hasonlag alkalmazandó ez intézkedés azokra, kik nem soroztattak be és a hadi szolgálat alól felmentettek mindazon időre, melyben szolgálni kötelesek lettek volna, vagyis ez esetben 1869-től számítandó 12 évre. Én tehát egyrészről elismerem, hogy mindazokra, kik bármely okból és a t. képviselő ur I által említett oknál fogva is, í 869-ben a póttartalékba soroztattak, a hadmentességi díjról szóló ! törvény világos értelme szerint e díj ki nem I róható s ezen intézkedést tartalmazza az általam júliusban kiadott rendelet is, melyet még vilá- j gosabban megmagyaráztam agy utólag kiadott I rendeletben. Ezekre nézve határozottan kijelentem, hogy rájuk a hadmentességi díj ki nem róható, j Másrészről azon körülmény azonban, hogy va- j laki 1869-beu került sorozás alá, annak daczára, j hogy 1845-ben vagy 1846-ban született, a tör- j vény világos rendelete szerint a hadmeutességi j díj fizetése alól őt fel nem menti. Ez válaszom a t. képviselő ur interpellátió- [ jára s kérem a t. házat, méltóztassék azt tudó- j másul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kubinyi Árpád: T. ház! Nézetem az, hogy a védíörvény szelleme szerint nemcsak az 1845és 1846-ban született védköteleseknek, a harmadik korosztályban, kik ideiglenesen felmentettek s í869-ben a 4-dik vagy 5-ik korosztályból a póttartalékba soroztattak, védkötelezettsége 32 éves koruk elértekor, vagyis 1877—78. évben, j tehát a hadmentességi díjról hozott törvény életbeléptetése előtt megszűnik, de azon 1845— 46-ban született védköteleseké is, kik korosztályaikban alkalmatlanoknak találtattak és visszaállíttattak. Én t. ház! a védtörvénynek azon értelmezését, hogy az 1845—46-ban született védkötelesek. kik a póttartalékba soroztattak, a hadmentességi díj fizetése alól felmentendők és a 45-ben 46-ban született védkötelesek, kik korosztályukban alkalmatlanoknak találtattak, kötelesek a hadmentességi díjat még két évig fizetni, tévesnek tartom. (Helyeslés balfelöl.) De tudva, hogy a t. kormány, a hol a polgárok megadóztatása van szóban, mindenkor a törvény betűjéhez szokott ragaszkodni s a t. pénzügyi minister ur válasza által interpellátióm czélját részben elérve látván, azt tndoraásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi a t. minister ur válaszát? A kik tudomásul veszik méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház tudomásul veszi. Következik a közlekedési minister ur válasza Tors Kálmán képviselő ur interpellátiójára. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedési minister: Tors Kálmán képviselő ur a következő interpellátiót intézte hozzám: „Hajlandó-e a mindszent-apátfalvi és bökénymindszenti védgátaknak egy összekötő gát által védképességét visszaadni az által, hogy az összekötő gát kiépítését azonnal, haladéktalanul foganatba véteti s a fenyegető katasztrófa ellen ama vidékeket a közigazgatási végrehajtás azonnali elrendelése által még az áradások bekövetkezése előtt biztosítani ? Tisztelettel kérem a közlekedésügyi minister urat, hogy tekintve az ügy sürgős voltát, a választ interpellátiómra minél előbb megadni méltóztassék." Ezen interpellátió, t. ház, két tiszai társulatról szól, úgymint a mindszent-apátfalvai és bökénymindszenti társulatról és Mindszent községről szól. A bökény-mindszenti és mindszent-apátfalvai társulatok még gr. Széchenyi idejében alakultak. 1856-ban felvették mai elnevezésűket s azóta működnek. Midőn ezen társulatok létrejöttek, még az 1830. évi vizszía volt azon alap, melyen a tiszai társulatok alakultak és minthogy a mindszenti magaslat akkor olyannak tekintetett, a melyre az 1838-diki árviz fel nem hatott: tehát árvízmentes terrénumnak tekintetett s ezen társulatok csakis azon magaslatig alakultak, illetőleg a töltéseket csakis ezen magaslatig építették ki: az 1877-diki árviz azonban magasabb volt ezen magaslatnál, úgy hogy azt is elöntötte, ebből azon következtetést vonták, hogy az árvíz azért öntötte el, mert a Tisza szabályozás hibás volt, rosszul eszközöltetett és ennélfogva az illetők a szabályozásért és ezen árvízért az államot, illetőleg ennek közegeit okozták. Nem terjeszkedem ki most arra, hogy általában áll az, hogy bármilyen szabályozásnál, legyen az bár mily tökéletes is, mindenütt, a hol a víztöltések közé szorittatik, a vízszin magasabb állást fog elfoglalni, mint ott, ä hol szétterülhet. Ez általánosan elismert dolog s már 1846-ban Paieocapa kimondotta ezt, ki mondta a Tiszára nézve is, midőn kijelentette, hogy mindenesetre várni kell és várni lehet, hogy a vízszin magasabbra fog emelkedni a szabályozás végrehajtása által. De nemcsak azért nem lehet okolni a szabályozási műtétet, hogy a mindszenti magaslatot a víz túlhaladja, hanem azért sem, mert már 1855-ben is oly nagy volt a vízállás, hogy az 1850-diki vízszint 17* méterrel meghaladta úgy, hogy akkor is már a mindszenti öblözetet rögtönzött töltésekkel kellett mentesíteni a víztől. Akkor még a tiszaszabályozás csak kezdetén volt, alig történt egy pár átmetszés és alig volt nagyobb mérvben töltések közé véve és mégis már az 1855-diki árvíz is magasabb volt a mindszenti töltéseknél. Tehát, hogy az 1876-iki árvíz meghaladta a mindszenti töltéseket, abból nem
