Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-320

58 320. országos ülés deezember 15. 1880. tehát ez ügynek szigorú megvizsgálása mulaszt- I hatlan kötelesség. Kérdem a minister urat hajlandó-e szigorúan megvizsgáltatni, hogy azok, a mik a rovancsoló bizottság felterjesztésében a hátulsó udvarban levő anyagszerek kezelésére nézve előadattak valók-e, vagy nem? Még pedig, mivel az igazgató-tanács ez ügyben már érdekelve van, e végett külön rendelendő bizottság által s e vizsgálat eredményéről a képviselőházat értesíteni? A baj orvoslása módjára tett ajánlatokra nézve pedig, mivel az igazgató-tanácsnak ajánlata először ellenkezik önmagával, a részére legközelebb kiadott szabályrendelet 17. §-ával, mely szerint a négy alsóbb fokú hivatalnokokra nézve, ajánlati jog ugyan illeti a gyárigazgatót, de kizárja a szabadkéz fajta eljárást s a kinevezés joga és kötelessége a tanács bizottságáé. 2-szor, mert hogy az állam gépgyárában a magyar szakerő háttérbe szoríttatott, annak következése, mert a gyárigazgató ily szabadkézzel rendelkezett; s ennek tulajdonítható az is, hogy a mostani anyagszertár-felvigyázó is oly egyén, a ki magyarul nem tud: tehát mert a szabad kéz hasznalata nem hogy nem ajánlandó, de eltiltandó: Kérdem a minister urat, hajlandó-e megrendelni a gyárigazgatónak, hogy az 1881. évi költségvetés folytán szaporítandó gépgyári anyagszertári felvigyázóvá magyarul tökéletesen értő magyar szakértőket hozzon javaslatba — és megrendelni az igazgató-tanácsnak, hogy csakis ily szakértőt nevezzen ki ? Ezek kérdéseim a í. minister úrhoz. Röviden csak néhány szóval akarom még interpellatiómat a minister ur figyelmébe ajánlani. Csekélyek, nem oly nagy jelentőségűek a tárgyak, de mert ismerem azon lánczolatot, mely az államgépgyárban a magyar szakerőknek nem csak háttérbe szorítására, de kizárására is irányul, azért ajánlom a t. minister urnak komoly figyelmébe az első lépéssel csiráját venni az ábam elleni cselekvénynek. Ez első kötelességem. Higyjék meg önök, midőn körülbelül ápril havában azon indítványomat terjesztettem be, hogy a parlament küldjön ki egy bizottságot a gépgyár ügyeinek megvizsgálására, meg voltam és ma még inkább meg vagyok győződve, hogy az állami gépgyárban az igazgató a magyar szakerőket nem csak eltávolítja, hanem teljesen háttérbe szorítja. Nemcsak ezekről voltam és vagyok meggyőződve, de tudom, nem bűnök azok, a miket tudok egyenként, de lánezolatában összevéve, a mikor történnek, azon meggyőződést ébresztettek és állapították meg bennem, hogy a gyári igazgató sokat tud ott, a mi tisztátlanul vezettetik, azaz nem az állam és nem a tisztaság érdekében. Kérem tehát a t. minister urat, vegye figyelembe e tárgyat. Oda tettem pl., hogy teljesen magyarul értő szakértőket hozzon az igazgató javaslatba, mert jól tudom, rá mondják, hogy a munkások köztt 250 magyar van, pedig igen sok van köztük, a ki egy szót sem tud magyarul s igen sokan^ vannak, kik csak törik a magyar nyelvet. En nem azon anyagszertár rovancsolását kértem a t. minister úrtól s azért az iratokat meg sem akartam nézni, de mégis gondoltam magamban, ha már ott vannak a ház irodájában, megnézem. Kötelességem örömömet nyilvánítani az iránt, hogy az államvasút ellenőrző hivatalnokai, kik a rovancsoíásra kiküldettek, jelentésükben kimutatták azt, hogy értik és érzik kötelességöket. mert felfedezik az ott létező hiányokat s azoknak orvoslását ajánlják. De a mily örömmel jelenthetem ezt, annyira el kellett szomorodnom az újonnan kinevezett igazgató-tanácsnak jelentése felet:. Midőn az állapitíatik meg, hogy az anyagszertári számadás máig is német nyelven vezettetik, s ezt, mint ilyet a állami hivatalnokok felterjeszthető nek nem tartják, akkor, uraim, én az újonnan kinevezett igazgató-tanácstól több érzékét — hogy ne mondjam kötelességet — várok hazám államisága és nyelve iránt s nem várom azt, hogy ők azt mondják, hogy ezt tudomásul veszik. Vártam, óhajtottam volna, hogy azon igazgató-tanács oda emelkedve, a hová kötelessége parancsolja, azt ajáulta volna a minister urnak, rendelje meg a minister ur, mikep mi is megrendeltük, hogy 1881. évtől kezdve — mert nem a multakra terjeszkedem, nem akarom én ezen német könvveket lefordítani — hanem, hosv 1881. évtől kezdve tartsák kötelességüknek a számadást is magyarul vezetni. Ezt vártam volna. Azután az igazgató-tanács, mint említem, még a most kiadott szabályrendelet 17-ik §-át is vagy nem érti, vagy nem akarja érteni s azért kívántam, hogy vettessék vége már egyszer az igazgató részére adott szabadkéznek. Mikor ezen szabályrendelet, mely helyes, kiadatott, hogy t. i. az igazgató - tanács válaszsza a bizottságot, a kinevezésekre, előléptetésekre az igazgató ajánl az igazgató-tanács bizottsága pedig megteszi a kinevezéseket, akkor elvártam volna, hogy ne méltóztassék ezen szabályrendeletet tönkre tenni és szabadkezet engedni azon gyár igazgatónak, a kinek — és ezt csak a képviselőház nem akarja tudni, de tudja Budapest főváros közönsége és a sajtó útján az egész ország közönsége — a kinek akaratával a gyárban magyar szak-