Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-320

54 320. országos filé* űeezeinber 15. 1880. munkaerőben az ügy forgalom emelkedésének megfelelő szaporulatot nyerne a kir. ítélő tábla; másrészről pedig a behívandó törvéuyszéki^birák utján a felszaporodott munka és ügyforgalom kellő segélyt nyerne. Ez utóbbi megállapodásnál az igazságyí bizottság kifejezendőnek találta, hogy a bírói függetlenség megóvása szempontjából, a székhelyen kívül, saját kérelme ellenére egy bíró sem alkalmazható, hogy az igazságszolgáltatás érdekében esak annyi biró vonathassuk a központba, a mennyit az illető elsőfokú törvényszékektől az igazságszolgáltatás sérelme nélkül bevonni lehet; továbbá, hogy végül ezen intézkedés rendszerré ne váljék, a birák behívását a bizottság csak 1881. deczember végéig kívánja megengedtetni. Mindezen intézkedések folytán azon véleményben van az igazságügyi bizottság, hogy ugy 12 pótbiró, a semmíiőszék és a legfőbb ítélőszék egyesítése és az ügyek feldolgozása folytán a jövő év folyamán visszatérő kir. ítélőtáblai bírákkal, valamint a behívandó kisegítő bírákkal, képes leend a kir. ítélőtábla saját ügyforgalmát ismét a rendes mederbe tereim; és midőn a t. házat arra kérem, hogy az ezen elvek alapján az újból szövegezetten előterjesztett törvényjavaslatot elfogadja, az igazságügyi bizottság azon véleményben van, hogy javaslatával nemcsak az égető bajt orvosolta, hanem hogy egyúttal a birói függetlenséget megóvta, másrészről pedig az állam pénzügyi viszonyait is kellőleg figyelembe vette. Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen, vagy nem ? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző: (olvassa a törvényjavaslat czímét és annak 1—5. szakaszait, mélyek változtatás nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, a végleges megszavazás szintén a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend szerint, pénzügyminister ur válasza a Madarász József képviselő urnak a novoszellói községbeli telepítvényesek tárgyában hozzá intézett interpellátiójára. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Madarász József képviselő ur november 27-én következő interpellátiót intézte hozzám: „Kérdés a pénzügyministerhez. Van-e minister urnak tudomása a felől, hogy torontálmegyei Novoszello községbeli volt, telepítvényesek, állítólag 70 család 400 lélekkel már 1874-ik évben folyamodtak telepítvényi hely nyerése végett s eleinte ki is jelöltetett részökre a hely, a párdányi kincstári birtokon, utóbb azonban valósítása a rendezés bevégzésére halasztaíott. Van-e tudomása a minister urnak a felől, hogy az illetők érdekében ez évi október havában a telepítési hely kijelölése végett sürgetős kérés terjesztetett elő a szolgabirák és főispáni hivatalok közvetítésével. S miután a jelölt 70 család közül 40 család nem rég kifizettetvén, e hó 21. és 22-én hajléktalanná lön; s mind ezeknek, mind a még ki nem fizetett, de ily sorsra várható családoknak is csak ez eszközölheti megnyugvásokat, ha részökre lehető mielőbb a telepítési hely kijelöltetik. Tisztelettel kérdem a minister urat, hajlandó-e ez ügyet azonnal megvizsgáltatni s az esetben, ha az előadottak valóságáról meggyőződött, az illető kérvényezők részére a telepítési helynek lehető minél előbbi kijelölésére nézve intézkedni? Meg vagyok győződve a t. pénzügyminister ur emberiségi szeretetéről és arról, hogy ha a valóság olyannak bizonyul, a mint előadatik, ez iránt a lehető leghamarább intézkedni fog.

K T. ház! A kérdésnek két oldala van. Az egyik azon kérdés, miként áll az illető települők viszonya a mostani földbirtokosokhoz. A második kérdés, mily intézkedést tett a kincstár ezen települők állandó lakhelylyel ellátására nézve. Az első kérdés magánjogi természetű, de a kormányt mégis annyiban érintik, hogy fordult-e elő oly eljárás, mely által az illetők hajlék nélkül maradhatnának és hogy történtek-e erre nézve intézkedések. Erre nézve bátor vagyok bejelenteni, hogy a megejtett nyomozások alapján kiderült, hogy 40 család, nem tudván kiegyezni az illető földbirtokossal, csakugyan kitelepittetett. Ez tény. Azonban ezeknek egy része, nevezetesen 4 család ügye per alatt áll, két család véglegesen elköltözött és tizennégy család az, mely egészen hajlék nélkül maradt, mert lakásaikból kitétettek. A többiek ápril haváig, illetőleg a tavaszig a földbirtokossal kötött egyesség alapján lakásaikban hagyattak. Az érintett 14 családra nézve megtörtént az intézkedés a közigazgatási hatóság közbejöttével oly módon, hogy ezek más helyen telepittettek le a tavaszig, a míg részükre állandó települési helyről gondoskodva lesz. Ennyit a kérdés egyik részére vonatkozólag ezekre nézve. A második kérdés az volt, hogy miért halad oly soká azon lakosoknak a kincstári birtokokra való áttelepítése s hogy csakugyan áll-e az, hogy 1874. óta folynak e fölött a tárgya-