Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-320

320. orcoágM ülés decz«ml»«r IS. 1886. 5* feladták mindazt, a mi az államiság eriteriumát alkotja. Hisz látjuk, hogy csak most alakult Románia, Szerbia, Bulgária, sőt még a vármegyei nagysággal biró Montenegró is önálló péuzügygyel saját veretű pénzzel és saját hadsereggel rendelkeznek. Mig a nagy Magyarország, a mely évente a hadsereg s a már-már beolvasztott honvédség költségeire 50 milliót és fiai közül, mint egy 60,000 ujonczot ad oda és a hadseregre fordított államadósságból mintegy 1500 millió forintnak kamatterheit hordozza; egyetlen katonával sem rendelkezik s hadseregének miként való felhasználása s fiai vérének mily czélra való elpazarlásához semminemű hozzászólási joga nincsen. Erre szomorú példát szolgál tartott a boszniai és herezegovinai kaland, a melyet egész nemzetünk ellenzett, az ellen erélyesen tiltakozott; de azért kaderonkat, sőt törvényellenesen még honvédségünket is oda vitték idegen érdekek mészárszékére. De béke idején is vadul bánnak fiainkkal, azokat kínozzák a betanításnál s ugy kimerítik a hadgyakorlatoknál, hogy sokan halnak el és lesznek &z egész életre nyomorékokká, azokat magyar kutyáknak nevezik s akként bánnak is el velük; miért fiatalságunk iszonyodik a hadseregbe lépéstől, olyformán érzik magukat, mint a fészkéből kiragadott, kalitba zárt s ott nyomorgatott madárka. A szülők szintén nagy csapásnak tekintik fiaik besorozását s azért bármily nagy áldozattal is igyekeznek kiszabadítani, a mi a törvény kijátszásnak vétkes üzelmét honosította nálunk. A műveltebb osztály sincsen különben, sőt az egy éves önkéntesek bosszantása és elkeserítésében különösen kedve telik az idegen tiszt uraknak, kiknél a leküzdhetlen magyar gyűlölethez hozzájárul az értelmiség fölénye elleni ellenszenv is. És ez, t. ház, oly mérvű, hogy fiainknak a hadseregben léte valódi mártyrsággá válik. Eltekintve tehát minden magasabb politikai és. nemzeties eszméktől, már tisztán emberiségi tekintetekből sem lehet és nem szabad fiainkat ily bánásmódnak áldozatul odadobni. Még pár szót kívánok megjegyezni azokra, a miket Baross Gábor képviselő ur felhozott. A képviselő ur azt mondta, hogy reá nézve mérvadó a létező törvény s kötelességének ismeri megszavazni a most kivánt ujonczokaí. T. ház! Mi magunk is a létező törvények kötelező erejét elismerjük, de mi kötelességünknek tartjuk, miként eddig, úgy ezután is, teljes erőnkből küzdeni feladott jogaink visszaszerzéseért és küzdeni az önálló magyar hadsereg létesítéseért, mely egyedül képes hazánk fennmaradását, boldogságát és előmenetelét biztosítani. Azt mondja a képviselő ur, hogy azon nagy összegek, melyekre Thaly képviselő ur hivatkozóit, oly erődítvények építésére használtatnak fel, melyek Magyarország védelmi képességére is befolyással vannak. Én ezt nem találom, sőt azt találom, hogy úgy az erődítvények, mint a laktanyák építésében óriási befektetéseket tesznek, a melyek Ausztria érdekében vannak és akkor, a mikor ilyeneket hazánkban kellene tenni, a hadügyminister megvonja a költséget. Én nem tudom, hogy magyarországi erődítésekre fordíttatott volna egyetlenegy fillér is, azon erődítési munkálatokon kivül, a melyek a muszka háború kiütésekor az ojtózi szorosban tétettek, de a melyek arra valók voltak csak, hogy a nemzetet félrevezessék és elámítsák, azt akarván az által elhitetni a nemzettel, hogy mi a muszka invasio meggátlására törekszünk, holott annak elősegítésére törekedett az akkori politika. Nem csodálkozom azon, hogy ha Baross Gábor képviselő ur oly lelkesedéssel vádi a bécsi hadügyminister és a delegátió eljárását. Hisz tudjuk azt, hogy ő ott igen nagy tényező, és megvallom, hogy a hadügyminister úrtól nagy hálatlanságnak tartom, hogy iránta való elismerését holmi keresztekben eddig nem nyilvánította. (Derültség balfelöl. Mozgás johbfelöl) A t. képviselő ur hivatkozik a franczia hadseregre is és azt mondja, hogy mily szép előhaladást tett ott a nemzet és a hadsereg köztti egyetértés. Ezen én nem. csodálkozom, mert az a franczia hadsereg a nemzet, a köztársaság hadserege; {Ugy van! a szélső halon.) Az nincs idegen tisztek és idegen zászlók alatt; azt ma már nem tudják felhasználni a nemzet és a szabadság elnyomására; az össze van forrva a nemzettel, szeretettel csügg a hazán s abbaa semminemű idegen elem nem akarja a haza és a nemzet elleni gyűlöletet felkölteni. Az a hadsereg nemzeti zászlók alatt áll s a szabadság és alkotmány védelmére van hivatva és ott az egyetértés bizonyára megvan, mert természetszerűleg meg kell lenni, mig nálunk minden tényező oda működik, hogy ezen átalam is óhajtott egyetértést megzavarja. Ép maguk a hadsereg- tisztikarának némely tagjai, — mert én sem akarom az egészet vádolni — működnek arra, hogy ez egyetértés létre ne jöhessen és csodálkozom, hogy a tiszt. képviselő ur még azon merész állítást is koczkáztatta, hogy a hadsereg részéről örvendetes lépések történtek arra, hogy ily összhangzó egyetértés létrejöjjön a polgárok és a hadsereg köztt; csodálom, hogy a t. képviselő ur -ily állításokat risqueiroz meg itt, a győri, spalotói, kolozsvári és egri eset után, a melyek mind ellenkezőjét bizonyítják annak, a mit a t. képviselő ur állít. T. ház! Ezek után kijelentem, hogy én ujonczot és pénzt csak az önálló magyar hadsereg számára tudnék megszavazni s azért e törvényjavaslatot átalánosságban sem fogadom el 7*