Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

31Ü. országos ülés deczember 14. 1880. 43 váltatnék, tartassék fenn annak értéke minden lehető módon; mert nem volna tisztességes politika az állam kormánya részéről, engedni csor­bulni értékét a fennálló jognak azon számításból, hogy annál olcsóbban lehessen később megváltani. (Helyeslés a szélső halon.) Minthogy tehát én meg­elégedve a kérvényi bizottság jelentésével nem vagyok, bátor vagyok egy határozati javaslatot a t. háznak javaslatba hozni, mely ekkép szól: „Ezen kérvény azzal tétetik át a belügyminis­terhez, hogy terjeszszen a képviselőház elé még ez ülésszak folyamán oly törvényjavaslatot, mely az italmérési regale jövedelmezőségének vissza­élések elleni biztosítására, addig, mig a regale átalában törvény által szabályoztatok, hatályos és elegendő eszközökről gondoskodjék." {Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Ajánlom e határozati javaslatot annál inkább, mert ha elfogadtatik, nemcsak a Hajdu­városok elöljáróságainak, hanem az ország mind­azon városai elöljáróságainak érdeke fog érin­tetni, mely elöljáróságok ily községi regale­jövedelemből tartják fenn magukat, sőt javára fog szolgáim ez a javaslat mindazon egyes bir­tokosoknak is, kik regalejog-birtokiikat saját há­zuk és családjuk fenntartására szolgáló eszköznek tekintik. T. ház! Azon hat év óta, hogy szerencsém van a t. ház igénytelen tagja lenni, most másod izben emelek kérést a t. ház előtt. Az első kéré­semnél, melyet a volt Hajdu-kerület épségben tar­tásáért emeltem volt, nem voltam szerencsés. Engedje meg a t. ház élvezhetnem most azon örömet, hogy igazságos kérésem meg fog hall­gattatni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A felszólalás első részében előadta a t. képviselő ur, hogy a minisíerium nem erősítette meg a statútumot, mely egy oly ügyben, hol a törvény megszabja a büntetés mérvét, azon mérven túl akar büntetést megállapítani. Azt hiszem, ezen eljárás helyességét a ministerium részérői nem szükséges bővebben indokolnom. A dolog másik részét illetőleg, a t. képviselő urnak tökéletesen igaza van. Hogyha a regale érdekében mennél megszorítóbb intézkedések, büntetések alkalmaz­tatnak, ez a regale-jogot biró városoknak és egyes birtokosoknak igen nagy hasznára válnék. De, bocsássa meg a t. ház, azt hiszem, hogy nekünk egyes birtokosok és városok magán érdekein kivül tekintetbe kell vennünk az or­szágos forgalmat és kereskedést, a bortermelést, szeszgyártást és más efféle aprólékos érdekeket is. Már pedig, a mely perezhen ezt tennők, igenis t. képviselő ur, a mely perczben a még régibb időből fennmaradt és fenntartott törvényes sza­bályokon túl még szigorítjuk azt, hogy a regale­birtokoson kivül bort, sört, szeszt eladni lehessen, akkor tönkretettük Magyarországon a bor-, sör­és szeszkereskedést, mert igaz, a t. képviselő ur nem mondja azt, de mit tesz az: „túl a régi törvények határán és hatályán szigorúbb rende­leteket hozni arra, hogy a regale-jövedelem ne csonkittassék" ? Azt teszi, meggátolni, hogy más utón, mint a regale utján ezen czikkeket elárusítani lehessen. Már engedelmet kérek, odautasítani a kor­mányt, hogy még ezen ülésszakban ily törvény­javaslatot nyújtson be, azt én lehetőnek nem tartom és kérem a kérvényi bizottság jelentését elfogadni. (Helyeslés.) Vécsey Tamás előadó: T. ház! A bizott­ság álláspontja s a felszólalt t. képviselő uré köztt az a lényeges különbség, hogy a t. kép­viselő ur elvileg concedálja ugyan, hogy a regale­ügyet végleg kell szabályozni, hanem időközben büntető szabályt kér hozatni, annak a mostani állapotnak garantirozására. A bizottság azonban, mely előtt igen sokszor fordulnak meg az efféle kérvények, napról napra jobban meggyőződik a felől, hogy itt végleges rendelkezésnek van égető szüksége. Most t. ház, három kérvény volt a bizottság előtt, a melyekben homlokegyenest ellenkező petitumok foglaltatnak a törvényható­ságok részéről. Az egyik azt panaszolja, hogy a szolgabíró megbüntette a regale-csonkitást és azt a közigaz­gatási bizottság felmentette, a másik ép az ellen­kezőt panaszolja, hogy t. i. meg nem büntetik kellő szigorral a csonkítást. Ezt az óhajtást, melyet a t. képviselő ur tolmácsol, nem lehet tekinteni az ország átalános óhajának, legalább a hivatalos jelentések alapján nem. Azonban azt, a mit a bizottság a t. háztól kér, hogy utasítsa a kormányt a regálé-kérdésnek végleges szabályo­zására, ez átalános óhajtásnak látszik és annál fogva bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy a bizottság véleményét elfogadni méltóztassék. Madarász József: T. ház! Én legalább ugy emlékszem, mióta e képviselőháznak — 1865 óta — is tagja vagyok, hogy folytonosan, minden országgyűlésen az kéretett a kormánytól és az sürgettetett, az ország, mondhatni a sajtó­ban is megvitatott közvéleménye által, hogy a regalejog lehetőleg mielőbb megváltassák, vagy bármely módon megszüntettessék. Felettébb sajná­lom, hogy ha Hajdúm egye előterjesztett kér­vényének pártolására szólalnék fel, ezen általam legalább eddigelé előttem általánosságban ismert közóhajtás ellenére szólalnék fel részemről. Ezt kellene annak irányában elmondanom. Mert ha én arra kérném a kormányt, hogy ez üzlésszak alatt a regale-jog elleni kihágások tárgyában adjon be törvényjavaslatot, majdnem elejtetném az ország és a kérvényi bizottságnak is azon óhajtását, hogy a kormány lehetőleg minélelőbb adjon 6*

Next

/
Thumbnails
Contents