Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

31Ü. országos ülés deczember 14. 1880. 43 váltatnék, tartassék fenn annak értéke minden lehető módon; mert nem volna tisztességes politika az állam kormánya részéről, engedni csorbulni értékét a fennálló jognak azon számításból, hogy annál olcsóbban lehessen később megváltani. (Helyeslés a szélső halon.) Minthogy tehát én megelégedve a kérvényi bizottság jelentésével nem vagyok, bátor vagyok egy határozati javaslatot a t. háznak javaslatba hozni, mely ekkép szól: „Ezen kérvény azzal tétetik át a belügyministerhez, hogy terjeszszen a képviselőház elé még ez ülésszak folyamán oly törvényjavaslatot, mely az italmérési regale jövedelmezőségének visszaélések elleni biztosítására, addig, mig a regale átalában törvény által szabályoztatok, hatályos és elegendő eszközökről gondoskodjék." {Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Ajánlom e határozati javaslatot annál inkább, mert ha elfogadtatik, nemcsak a Hajduvárosok elöljáróságainak, hanem az ország mindazon városai elöljáróságainak érdeke fog érintetni, mely elöljáróságok ily községi regalejövedelemből tartják fenn magukat, sőt javára fog szolgáim ez a javaslat mindazon egyes birtokosoknak is, kik regalejog-birtokiikat saját házuk és családjuk fenntartására szolgáló eszköznek tekintik. T. ház! Azon hat év óta, hogy szerencsém van a t. ház igénytelen tagja lenni, most másod izben emelek kérést a t. ház előtt. Az első kérésemnél, melyet a volt Hajdu-kerület épségben tartásáért emeltem volt, nem voltam szerencsés. Engedje meg a t. ház élvezhetnem most azon örömet, hogy igazságos kérésem meg fog hallgattatni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A felszólalás első részében előadta a t. képviselő ur, hogy a minisíerium nem erősítette meg a statútumot, mely egy oly ügyben, hol a törvény megszabja a büntetés mérvét, azon mérven túl akar büntetést megállapítani. Azt hiszem, ezen eljárás helyességét a ministerium részérői nem szükséges bővebben indokolnom. A dolog másik részét illetőleg, a t. képviselő urnak tökéletesen igaza van. Hogyha a regale érdekében mennél megszorítóbb intézkedések, büntetések alkalmaztatnak, ez a regale-jogot biró városoknak és egyes birtokosoknak igen nagy hasznára válnék. De, bocsássa meg a t. ház, azt hiszem, hogy nekünk egyes birtokosok és városok magán érdekein kivül tekintetbe kell vennünk az országos forgalmat és kereskedést, a bortermelést, szeszgyártást és más efféle aprólékos érdekeket is. Már pedig, a mely perezhen ezt tennők, igenis t. képviselő ur, a mely perczben a még régibb időből fennmaradt és fenntartott törvényes szabályokon túl még szigorítjuk azt, hogy a regalebirtokoson kivül bort, sört, szeszt eladni lehessen, akkor tönkretettük Magyarországon a bor-, sörés szeszkereskedést, mert igaz, a t. képviselő ur nem mondja azt, de mit tesz az: „túl a régi törvények határán és hatályán szigorúbb rendeleteket hozni arra, hogy a regale-jövedelem ne csonkittassék" ? Azt teszi, meggátolni, hogy más utón, mint a regale utján ezen czikkeket elárusítani lehessen. Már engedelmet kérek, odautasítani a kormányt, hogy még ezen ülésszakban ily törvényjavaslatot nyújtson be, azt én lehetőnek nem tartom és kérem a kérvényi bizottság jelentését elfogadni. (Helyeslés.) Vécsey Tamás előadó: T. ház! A bizottság álláspontja s a felszólalt t. képviselő uré köztt az a lényeges különbség, hogy a t. képviselő ur elvileg concedálja ugyan, hogy a regaleügyet végleg kell szabályozni, hanem időközben büntető szabályt kér hozatni, annak a mostani állapotnak garantirozására. A bizottság azonban, mely előtt igen sokszor fordulnak meg az efféle kérvények, napról napra jobban meggyőződik a felől, hogy itt végleges rendelkezésnek van égető szüksége. Most t. ház, három kérvény volt a bizottság előtt, a melyekben homlokegyenest ellenkező petitumok foglaltatnak a törvényhatóságok részéről. Az egyik azt panaszolja, hogy a szolgabíró megbüntette a regale-csonkitást és azt a közigazgatási bizottság felmentette, a másik ép az ellenkezőt panaszolja, hogy t. i. meg nem büntetik kellő szigorral a csonkítást. Ezt az óhajtást, melyet a t. képviselő ur tolmácsol, nem lehet tekinteni az ország átalános óhajának, legalább a hivatalos jelentések alapján nem. Azonban azt, a mit a bizottság a t. háztól kér, hogy utasítsa a kormányt a regálé-kérdésnek végleges szabályozására, ez átalános óhajtásnak látszik és annál fogva bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy a bizottság véleményét elfogadni méltóztassék. Madarász József: T. ház! Én legalább ugy emlékszem, mióta e képviselőháznak — 1865 óta — is tagja vagyok, hogy folytonosan, minden országgyűlésen az kéretett a kormánytól és az sürgettetett, az ország, mondhatni a sajtóban is megvitatott közvéleménye által, hogy a regalejog lehetőleg mielőbb megváltassák, vagy bármely módon megszüntettessék. Felettébb sajnálom, hogy ha Hajdúm egye előterjesztett kérvényének pártolására szólalnék fel, ezen általam legalább eddigelé előttem általánosságban ismert közóhajtás ellenére szólalnék fel részemről. Ezt kellene annak irányában elmondanom. Mert ha én arra kérném a kormányt, hogy ez üzlésszak alatt a regale-jog elleni kihágások tárgyában adjon be törvényjavaslatot, majdnem elejtetném az ország és a kérvényi bizottságnak is azon óhajtását, hogy a kormány lehetőleg minélelőbb adjon 6*