Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

gS 319. országos ülés deezember 14. 1880. még, hogy a mi a zászlónak júniusban történt ki nem tüzesét illeti, tények igazolják — és ezt nem vonta kétségbe sem Eger városa újabb kérvényében, sem senki, — hogy ha akkor azon mulasztás elkövettetett, az nem volt szándékos és nem volt a magasabb katonai körök által helyeselt, mert attól fogva, midőn arról értesültek, gondjuk volt rá, hogy ily mulasztás többé el ne követtessék. Tehát elég tétetett annak, a mit kívánnia lehet oly embernek, a ki meg akarja gátolni a hibát és a visszaélést, de nem az egyszer megtörtént dolgot még akkor is, midőn a tények igazolják, hogy többé nem történik meg, felhasználni arra, hogy bizonyos irányban a közvélemény elkeserittessék. Ez a tényállás. Megvizsgáltatott az ügy a szabályaink és törvényeink szerint illetékes hatóság által. A vizsgálat eredménye élőszóval közöltetik, ugy mint azon esetben is történt, a melyre Szilágyi Dezső képviselő ur hivatkozik, a t. házzal. Ha már most azt mondjuk: ez nem vizsgálat, nekünk ez nem elég, mi akarjuk — mondja az egyik — az iratokat látni, hogy megítélhessük, helyes volt-e a vizsgálat; a másik pedig azt mondja: akarunk új vizsgálatot, vegyes bizottsága vizsgálatot: vájjon ezen kívánalom nem ezt fejezi-e ki, hogy azon illetékes biró irányában, ki a vizsgálatot teljesítette, mi nemcsak bizalommal nem vagyunk, hanem felteszszük róla, hogy ő az igazságot elferdítette, hogy nem helyesen járt el. Ezt pedig a maga hatáskörében eljáró bíróval szemben, legyen az bármiféle biró, helyesnek és épen a jogi fogalmak szempontjából indokolhatónak nem tartom. {Helyeslés a jobboldalon.) Midőn, t. ház, igy áll a dolog, azon meggyőződésben vagyok és teljesen osztozom mindazokban, a miket Pulszky t. képviselőtársam tegnap ez irányban elmondott — hogy itt további vizsgálatnak ép ugy, mint iratok előterjesztése iránti kívánalomnak helye nincs és nem lehet. S épen azért igen kérem a t. házat, hogy a beadott indítványok mellőzésével, a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadni méltóztassék. A mi az utolsó perezben beadott határozati javaslatot illeti, azt hiszem, hogy a mi benne foglaltatik, e tárgygyal a legkisebb kapcsolatban sincs s azt hiszem, hogy az nem olyan, a mi most elfogadás tárgyát képezhetné. Méltóztassanak nekem végezetül megengedni még annak kiemelését, hogy a czímezés, a „Reich"-szónak a közös ministeriumok ezímében meghagyása 1868-ban az illetékes magyar törvényhozási factoroknak beleegyezésével történt: én tehát ezért ma feleletre vonható semmi esetre nem vagyok; a törvény értelmében annak megváltoztatását nem követelhetem és igen különösnek is tartom, hogy oly férfiak, a kik azon kormányokat, a melyek alatt e megállapodások létre jöttek, buzgalmuk egész hevével és teheti ségük nagyságával a hivatalnoki pályán is támogatták, most engem, ki ezt már örökségbe kaptam, támadnak meg és vádolnak érte. (Élénk tetszés jobbfeló'l.) Ajánlom a kérvényi bizottság határozati javaslatának elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Thaly Kálmán: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Minthogy a „Reich" és az „und" szót ón hoztam tegnap szóba, a ministerelnök ur legutóbbi hivatkozását reám kell vonatkoztatnom s azért ki kell jelentenem, hogy 1868-ban semminemű áilamhivatalban nem voltam, hanem tanár voltam a reformátusoknál. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ki kell jelentenem, hogy én nem azt mondottam, hogy a t. képviselő ur í868-ban hivatalban volt, hanem azt mondottam, hogy azon kormányok idejében volt hivatalnok, a melyek alatt ez történt. Nem is hiszem, hogy sértő dolgot mondtam volna, sem a modorra, sem a dolog érdemére nézve. így tehát a képviselő urnak személyes felszólalására indok nem volt. Elnök: Szó illetné még az előadó urat, ki azonban elállott és Szederkényi Nándor képviselő urat, kinek indítványát tizen aláirtak. Szederkényi Nándor: T. ház! Igen röviden egy pár tényre kell néhány helyreigazító nyilatkozatot tennem. (Halljuk!) Az első az, a minek ma Jókai Mór képviselő ur adott viszhangot, a mit különösen a ministerelnök ur bocsátott világgá, hogy ugy a t. előadó ur a tárgy tényálladékát hűn ecsetelő elbeszélése után, mint az itt történt nyilatkozatok után még ma is vannak a házban, a kik annak hitelt adnak és arra képesek bizonyos hypotesiseket építeni: ez t. i. az, hogy Eger városa 9 hónapig hallgatott, tehát az egri polgárok tudva egy nemzetünk megbecsteíenítésére ezélzó hírt, ez érdemben nem szólaltak fel. Nem olvashatom fel többé, mert a t. ház türelme sem engedi már azt, hogy mit tartalmaz Eger város kérvénye, de azt már Jókai Mór képviselő úrtól mégis megvárhatnók, hogy '6, mint hírlapíró is a napi eseményeket figyelemmel kisérve, ily elferdített tényállást valónak ne fogadjon el. Meg van mondva a kérvényben, hogy Í880. június hóban történt az az esemény az akkori táborozásnál, hogy minden zászló kitűzetvén, a mag var nemzeti zászló mellőztetett. Ennek Eger város közönsége utána járván, ezen sérelmes külső jelenség okát kutatván, kiderült, a mint a kérvény előadja, hogy az onnan eltávolíttatott, annak kitűzése megtiltatott, még pedig, mint a bővebbi kutatások azt előhozták, a következő történeti előzmény nyel. Ekkor van elbeszélve