Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

340. orsjágoí ilé» is. Azonban ezeket adóemelésnek nem lehet mondani. De hogyan áll azon kérdés, melyet a képviselő ur felvetett, hogy t. i. a kormány 6 esztendő alatt 400 millióval terhelte meg az országot? A képviselő bizonyosan az 1876 óta létesített 400 milliónyi aranyjáradék-kölcsönt érti. Ámde mindenki tudja, hogy ezen kölcsönnel fedeztetett a 153 milliónyi kincstári utalványok függő adósságának beváltása. Ez került effectiv 180 millió frtba, a minek beszerzésére 2117* millió frt rente bocsáttatott ki. Minthogy ez oly terhek törlesztésére fordíttatott, melyek már előbb keletkeztek és most csak convertáltattak, ezen tételt le kell számítani a hat év terhéből s ha ezt teszszük, akkor beleszámítva az occupátió költségeit, az 5—6 évi deficitet, 1887* millió új adósság háramlik reánk ezen időből, nem pedig 400 millió, {ügy van! jobbfelöl.) Lukács Béla t. képviselő ur azt mondja mai felszólalásában, hogy a pénzügyi bizottság t. előadója túlment a hatáskörén, mert nem érvelt tisztán a törvényjavaslat mellett, hanem saját nézeteit is előadta s a kormányt védelmezte a koríeskedés vádja ellen. Azt hiszem, hogy a t. előadó ur ép ugy a tárgyhoz szólott, a mint hozzá szóltak mindazok, a kik az általános vita folyama alatt felszólaltak. A pénzügyi bizottság részéről két vélemény fekszik a t. ház előtt, az egyik a többségé, a másik a kisebbségé. A pénzügyi bizottság többségének véleményét kifejezte s véleményem szerint lielyesen fejezte ki, mint a helyeslésekből is észrevettem, az előadó ur; a kisebbség véleményének pedig kifejezést adott az előttem szólott t. képviselő ur, a ki szintén felhozott beszéde folyamában oly tárgyakat, melyek a törvényjavaslat indokolására nem vonatkoznak. A miket a t. képviselő ur a franezia octroira nézve mondott, ugy hiszem, szolgálatot teszek a t. háznak, ha e tekintetben nem folytatom a vitát és nem sorolom elő az adatokat, bár kezemnél vannak. Ezen adatokat egyszerűen a képviselő ur rendelkezésére bocsátom és ezekből meggyőződhetik, hogy helyesen idéztem. Lukács t. képviselő ur azokkal szemben, a miket a törvényjavaslat indokolásában mondtam, hivatkozott arra, hogy az általam mondottakat a törvény végrehajtása folytában ellenem érvényesíti. Kimondta, hogy a törvényjavaslat pénzügyi eredménye tisztán nettó bevételt nem fog felmutatni, hogy az kutatásokkal és zaklatásokkal lesz Összekötve s hivatkozott azon kijelentésemre is, hogy más fogyasztási czikkekre nem szándékozom ezen adónemet kiterjeszteni. Mindezekre nézve elvállalom a felelősséget, a míg ezen helyen én leszek. Azonban egyre nézve nem fogadhatom el idézetét s ez az, hogy kijelentettem .volna, miszerint az államköltségvetés január 28. 1881. ggy keretében a kiadások nem reducálhatók. így nem mondtam. Ma is azt mondom, a mit akkor kijelentettem, hogy a kiadások a költségvetés keretén belül nem reducálhatók annyira, hogy ez által az egyensúly helyreállítása létesíthető legyen. Ily értelemben és igy mondottam is, a felelősséget ma is elvállalom. Apponyi Albert t. képviselő ur azt mondotta, hogy ezen javaslat eredetileg egész más alapelvekre volt fektetve és hogy a pénzügyi bizottság azt magában alapelvében forgatta fel. T. ház! Tudomásom szerint a pénzügyi bizottság az adótárgyakon, melyeket e javaslat kiterjed, lényeges módosítást nem tett. Az adótételeket — igaz — némileg leszállította, de magukon az adótárgyakon nem változtatott. Az eljárást s különösen az eljárás azon alapelvét, hogy különböztetés legyen az adó kezelésében a zárt városi és az átalányozási rendszernél és hogy az eljárás legyen olyan, a minőt a bor- és húsfogyasztás! adónál követünk, ezeket a pénzügyi bizottság is ugy fentartotta, a mint az eredeti javaslatban foglaltattak. Igenis elismerem, hogy a pénzügyi bizottság sok tekintetben módosította a javaslatot s módosította — megengedem — az adókezelés és az adófizető közönség érdekében. De itt meg kell, hogy említsem azt is, hogy azon módosítások, melyek megállapittattak, a kereskedelmi érdekeltek képviselőinek közbejöttével állapíttattak meg. Itt megjegyzem azt is, hogy míg egyrészt teljes készséggel járultak hozzá a kereskedelmi körök a módosításokhoz; később, midőn a javaslat akként módosittatott, a mint ők kívánták, akkor ismét, az időközben megindult agitatió folytán, mely nem a tárgyra irányult, hanem nagyobb mérvű lett, ezen módosított javaslat ellen is fordultak. Még egy megjegyzést vagyok kénytelen tenni, t. i. azt, hogy midőn itt kereskedőkről és kereskedelmi érdekekről szólunk, utíy fogom fel a dolgot, hogy nem egész kereskedelmi testület vett részt azon felszólalásokban, hanem csak egy része; s megengedem, első sorban érdekelt része, csakhogy nem mindig áll, hogykiki saját bajának legigazságosabb birája s lehet, hogy ez az eset itt is előfordul. {Helyeslés jobbjelöl.) Azt mondotta Apponyi Albert gr., s többen mások, hogy ezen törvényjavaslat eredménye problematicus, hogy az, ha szigorúan végrehajtatik, zaklatással jár, ha nem hajtatik szigorúan végre, semmis lesz pénzügyi eredménye. T. ház! Ily jóslatokat hallottunk már más törvényjavaslatok előterjesztésénél is; különösen legközelebb, midőn a hadmentességi díjról szóló törvényjavaslat hozatott be a házba. Akkor is annak eredménye problematicusnak mondatott s az eredmény ma, midőn e törvényjavaslat leg_ 49*