Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

340. «rsaás#s ttléf jwinár 28. 18*1. ggi nak. Az elsőbe tartoznak azok, melyek a pénzügyi bizottság munkálkodása alatt keltek a kereskedők részéről. Azt mondják hibás, a törvényjavaslat ezért, meg ezért. S ezen okok fontosak voltak, tehát ezen okoknak eleget tettünk. Méltóztassanak megnézni, a pénzügyi bizottság munkálkodása után azt mondják, javítások után nem fogadják el a törvényjavaslatot, de sans phrase. Minden indokolás és minden bővebb magyarázás nélkül. S ez nagy különbség. Ha vannak súlyos érvek a javaslat ellen akkor is, midőn átalakítva van, azokat ép ugy pontozatokban hallottuk vagy láttuk volna, mint hallottuk és láttuk az átalakítás előtt. S mert a pontozatok nem mutatkoznak a láthatáron, követkéz tetui lehet, hogy aligha léteznek. S ha léteznek, nem oly mértékben, mint a hogy kifestetnek és hangsúly oztatnak. De, t. ház, méltóztassék megengedni — nevet nem említhetek — de kötelességem elmondani; hogy vannak kereskedők s én találkoztam értelmes iparosokkal és kereskedőkkel és gyárosokkal is, a kik azt mondják, hogy azon adótétel, mely kivettetik és a restitutio elfogadható. Azt mondta nekem egy igen értelmes kereskedő : miért ne fizetnők meg a 3—8 frtot édes hazánknak, mikor Romániában csaknem kétannyi fizettetik. A ki ezt mondta, az összeköttetésben van a helyi piaezczal, a mennyiben magyar városokba szolgáltatja terményeit és összeköttetésben van a kelettel, tehát a nemzetközi és a helyiforgalom érdekeit egyaránt képviseli. Csak az a különbség, hogy nem mindig itt dolgozott, hanem üzlete érdekében külföldről jött be, oly országból, a hol sokkal több adót fizetett. Hozzá volt szokva, tudta, hogy azzal jár s ezért szívesen elfogadja. {Helyeslés a jobboldalon.) Még csak két észrevételt teszek, t. ház, és bezárom beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Helfy t. képviselőtársam szememre vette, hogy áldozatkészségről mertem beszélni s azt mondta — szavainak értelme körülbelül ez volt: hagyjunk békét az országnak az áldozatkészségre való hívással, hagyjuk nyugton azért, hogy ha eljön az idő, a mikor szükség lesz reá, legyen képes megfelelni. Ebben az egyszerű szóban mutatkozik a felfogás véghetetlen különbözősége, mely közöttünk és közötte van. Ő mindig valami nagy aetióról álmodozik. Ő mindig ugy veszi, hogy ugy, mint hajdanában őseink, lóra kerekedünk . és megszavazzuk a subsidiumot. Bocsánatot kérek, a mai állam mai fejlődésében nem igy él. Mi nem készülünk semmiféle actióra, melybe belevetjük mindenünket. Mi ezt kikerülni akarjuk. Mi megelégszünk ezen hangyamunkával, mely kiszabja mindennap feladatát; megelégszünk ezzel és szükségesnek tartjuk; tehát kérjük is a nemzettől azt a mindennapi contributiót, a mindennapi élethez és fejlődéshez. S igy békében dolgozva és munkálkodva, kérjük a nemzet támogatását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy t. képviselőtársam és még többen azon a párton, egészen máskép szemlélik a világot. Nem tudom, miféle actióra gondol; nem tudom, mikorra kívánja az áldozatkészséget, de azt biztosan tudom, hogy ha ezzel a hangyamunkával a nemzetet nem fejlesztjük s Európa nemzetei köztt biztos, solid és homogén állást neki nem teremtünk, akár összezsugorodjunk, akár passive szemléljük a világot, egyaránt lehetetlenné tettük arra az esetleg bekövetkezhető nagy actióra a nemzetet s okvetlenül előidézzük azt, hogy Európa rólunk lemond s a mely országról Európa lemond, az az ország el van veszve. (Nagy derültség balfelb'l. Tetszés jobbfelöl.) T. ház! Az utolsó szó, melyet nem mondottak ki s mégis minden beszédben hangzott: a választás. (Halljuk!) T. ház! Én minden lehető argumentumot elképzeltem e javaslat ellen, különösen éjszaka, mert azt olvastam egy angol regényben, hogy az éjszakai gondolatok sötétebbek a nappaliaknál; de még a legsötétebb éjszaka sem jutott eszembe soha az, hogy azzal vádoltassunk, hoorv ezt választási czélból tesszük. s t. ház, még is igazuk van. Választás előtt állunk! S ebből láthatjuk: vájjon pártérdek vezeti-e cselekvésünket, vagy pedig az ország érdeke? [Derültséq balfelöl. Tetszés jobbfelöl.) Választások előtt állunk, a különböző jelszavak a nemzet fülébe fognak csengeni. Lesz párt, a mely azt súgja fülébe: jön Kossuth! — lesz párt, a mely azt súgja fülébe: respirium! — s lesz párt, —• ez mi vagyunk, a mely a nemzet elé áll és azt mondja: édes nemzetem, terheiuk nagyok, fejlődési igényeink még nagyobbak, terheket viselni és a fejlődési igényeknek nem csak azon mértékben, a melyben eddig, hanem még nagyobb mértékben meg kell felelni. Ez szent hivatásunk. (Derültség balfel'ól. Tetszés jobbfelöV). S megvalljuk, nem tagadjuk, mindez teherrel jár. Mondhattuk volna neked a választások előtt azt, hogy nincs teher s nem fogunk áldozatokat kérni. De azt nem mondjuk, mert akkor a veszélyt lepleznők el és talán romlásodat készítenők elő; hanem megmondjuk őszintén, itt a teher, ezt viselni kell és választhatsz azon politika köztt, melyet mi képviselünk és más politika köztt s azt fogjuk mondani és hivatkozni a jövőre s a jövő nevében és a jövő érdekében hangsúlyozni a Vezuvnál talált feliratot: „Posteri, posteri, vestra res