Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-340
340. mrmáfu Ues január 28. 1SS1. 373 adó alá esnék és másodszor még akkor birna némi jogosultsággal, ha csakugyan állana az, hogy a ez ukor-termelés oly feltétlenül csökkent Magyarországon, mint a hogy ö k kimutatni ipar_ kodott. Igénytelen nézetem szerint egyik sem áll. A mi a ezukorfogyasztást illeti, nem hivatkozhatom hitelesebb és elfogulatlanabb adatra, mint a szakköröknek szakközlönyére. A „Zuckerzeitung" egyik legközelebbi számában nyilván elismeri, hogy a mostani adózás mellett a tízmillióra való felemelés daczára is és a restitutió rendszere mellett, ez idő szerint tényleg 2.500,000 métermázsa ezukor a monarchiában adó alá nem esik. Ezt nem én mondom, ezt a szakkörök szakközlönye állítja. A mi pedig Magyarország czukortermelését illeti, ugy Lukács Béla, mint Ráth Károly t. képviselő uraknak abban igazuk van, hogy gyáraiuk apadtak és hogy ez közgazdasági, különösen mezőgazdasági szempontból — a mennyiben a decentralizált rendszer termékenyítőleg hat az illető vidékekre — káros. Ezt elismerem; azonban maga a ezukortermelés a nagy adózás daczára is nem, hogy csökkent volna, de emelkedett. Ezt a következő bárom adat bizonyítja: az 1877—-78-iki campagneban feldolgoztatott Magyarországon 1.774,466 métermázsa répa; az 1878 -79-ikbeu beállott rossz termés miatt csökkenés mutatkozik, a mennyiben 476,578 métermázsa dolgoztatott fel; de már az 1879—80-ikiban, abban a campagneban, a mely most záratott le, 1.889,749 métermázsa répa dolgoztatott fel Magyarországon. Tehát gyáraink intensivitásbaa nyertek, némileg sarkalva természetesen az adózási rendszer által is és igy a termelés nagyobb, mint a tavalyi és a tavaly előtti termelés egyaráut. így van ez a sörre nézve is. Igen sokan felhozták, hogy mily óriási mértékben csökkent a sörtermelés Magyarországban. Erre is egészen hiteles két adattal szolgálok. 1877-ben a sörtermelés volt Magyarországon 437,844 hektoliter és ebből a kivitel tett 4,030 hektolitert; 1879ben — mert csak ezt az adatot bírjuk még — volt a sörtermelés 473,517 hektoliter és a kivitel 30.694 hektoliter. Tehát ugy a termelés, mint a kivitel, tetemesen növekedett. Én itt a gyártás szempontjából indultam ki s ezért kell hangsúlyoznom azt, hogy az a föltevés, mely a termelési adóval combinative támadja meg e törvényjavaslatot, ezen adatok alapján nem áll. Lichtenstein t. képviselő ur azonban nem elégedett meg ezzel. Kiterjeszkedett és szélesen beszélt a budapest-zimonyi vasútról, a conversióról, a költségvetésről, az osztrák és a magyar összes adózási rendszerekről és viszonyokról, mint a hogy neki egyátalán szokása. Az ő beszédei átalában azt a benyomást teszik rám, mint az a gyerekjáték, a hol képeket mutogatnak és alájuk van irva: Wo ist der Bär, wo ist die Katz, wo ist der Esel. (Derültség a jobboldalon.) A járatlan szem soha észre nem veszi, miről van tulajdonképen szó, de a jártas szem rögtön rájön. Lichtenstein képviselő ur pénzügyi beszédeivel is igy vagyok. Ha egy, a dologba be nem avatott, a tárgyat nem ismerő ember bejön a házba és halija őt beszélni, soha ki nem okosodnék, hogy mit tárgyalunk tulajdonkép. Hallani őt beszélni mindenről a föld kerekségén, még a fogyasztási adókról is; (Derültség a jobboldalon) de az avatott ember észreveszi, hogy vajmi kevés tartozik abból az illető tárgyhoz. S erre a kevésre az illető helyen bátor leszek én is reflectálni. T.. ház! íme tehát kizártam beszédem keretéből mindazt, a mivel álláspontomnál fogva foglalkoznom nem lehet s most méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozzam azzal, a mivel foglalkoznom lehet és kötelességem. {Halljuk!) Mielőtt azonban a dolog érdemére áttérnék, noha a tárgygyal ez is összefüggésben van és épen azért foglalkoznom kell azon előleges feltevésekkel és követelésekkel, melyek az ellenzék különböző árnyalatai részéről ezen javaslat eifogadhatása, illetőleg egyátalán bármely fogyasztási adó vagy egyenes adó behozatala vagy emelése irányában felhozattak. Mert mikor Lukács Béla t. képviselő ur beszédét megkezdte s azt mondta, hogy szomorú dolog volna, ha államháztartásunk rendezésére csak e javaslatra szorulnánk, én a legszebb reményeket tápláltam. Azt hittem, most fog következni a pénzügyi tervek egész sorozata s azokból ki fogunk okosodni. De a képviselő ur elhallgatta a következtetéseket. Elmondta, hogy szomorú, hogy erre az adóra szorulunk, hanem, hogy mit lenne ]ó tenni és mit kellene tenni, azt bölcsen elhallgatta. (Felkiáltások baljelöl. Az a kormány dolga!) S az ellenzék többi árnyalatai és többi szónokai részéről is ez történt. Nem is azért hozom fel e követeléseket, melyeket ismertetni fogok, mintha azt következtetném, hogy az ellenzéknek kötelessége lett volna tervet adni; csak egyszerűen azért hozom fel, hogy jellemezzem pénzügyi politikájukat, hogy mily összeköttetésbe hozzák államháztartásunkat és adózási viszonyainkat. Legelőször Helfy t. képviselő ur szólt és két föltétel alatt hajlandónak nyilatkozott, általában adóemelés, illetőleg új adók behozatalának elfogadására. Az egyik föltétel: önálló vámterület, a másik az, hogy parallel a fogyasztási vagy indirect adók behozatalával, az egyenes adók csökkentessenek. Hivatkozott e tekintetben Németország példájára és kívánta, hogy azt kövessük.
