Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-339

360 339. crsiágos ttlés jawtár 27. 1SS1. nagy nemzetek a világ ura, de lennie kell az önmaga urának. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Igaz, hogy mi gyengék, porszemek, parányiak vagyunk e nagy feladathoz képest; igaz, hogy ugy tűnünk fel, mint a légy, melynek dongásától nem ébred föl Memnon szobra, de érezzük, hogy győzelmünk közel van és közelget a hajnal, melynek első sugarára fel fog ébredni a szobor. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ivánka Imre: T. ház! Csak megerőltetéssel határoztam el magamat a vitának ezen előhaladott stádiumában még szót emelni és azért iparkodni fogok mesteremnek azon tanát követni, melyet már egyszer itt fölhoztam : Steh' rasch auf; Mach's Maid auf und hör' bald auf! Az ok, hogy mért szólalok fel, nem annyira a jelen törvényjavaslatnak részletezése és az a feletti theoriák fejtegetése, az már itt bőven megtörtént azok által, a kik kisebb-nagyobb mértékben nemzetgazdászati dolgokkal és a megadóztatások rendszerével foglalkozni hivatásuknak tartják. A főok, hogy miért szólaltam fel, azon egyrészt örvendetes tünemény, a mely a vita alatt keletkezett, t. i. az, hogy végrevalahára egy pártzászló tíízetett itt ki, a mely lehetővé fogja tenni azt, hogy ezen országban két, a kormányképesség attribútumával biró párt létezhet, a mely egymást a kormányzatban fölváltsa. Legelőször is, mint a számok embere csak azon állítások némely részére fogok reflectálni, melyeket azon általam igen t. férfiú ezen dolgokra nézve felhozott és azokat csekély tehetségem szerint, számokkal és egyszerűen, saját tapasztalatom köréből helyreigazítom. A többiek között Szennyey Pál igen t. kép viselőtársunk felemlítette azt, hogy a ministeriumoknál a kormányzatban „a költségek apasztására nézve alig történt csak némileg is lépés." Azt hiszem, hogy ha az intézkedések hatását meg akarjuk ítélni, nem kizárólagosan a ministerium hivatalainak körét, hanem azt is figyelembe kell vennünk, hogy ott, a hova az illető ministerium intézkedéseinek határa kiterjed: mi történt ? Egy pár számmal szolgálok azon administratio köréből, a melynek élén állok, a mely számok nagyrészt a ministerium behatása következtében állottak elő; az igaz, hogy ezen behatás mind az én részemről, mind pedig a többi vasutigazgatók részéről is a legnagyobb előzékenységgel fogadtatott. Eredetileg, mikor még nem ezen kormány állott az ügyek élén, a vasutaknak berendezésére nézve utasításul adatott, hogy a Duna balpartján vegyük irányadóul az osztrák államvasút szervezését, a Duna jobb partján pedig a déli vasút szervezetét. E szerint felállítva az előzetes szervezetet, a személyügyi kiadások kerültek volna mintegy 920,000 frtba, mi takarékossági szempontból és figyelembe véve azt, hogy hisz a mi forgalmunk még oly nagy szolgálati igényeket nem követel, mint a már kifejlett vasúté, berendezésünket 693,000 forint személyi kiadásokkal léptettük életbe. Péchy ministernek hatása és rendelkezése következtén a mi vasutunknál maguk, ezen költségek 625,000 frtra szállíttattak le, tehát 68,000 frt megtakarítást mutatnak. Tovább menni, megvallom, azon szolgálat érdekében, a melyet a vasutak teljesíteni kötelesek, nemcsak béke idején, de különösen háború esetén, tanácsosnak nem tartanám. De épen ugy, mint a mi intézkedéseinkre a kormány útmutatásai, a számadások megvizsgálására és czitálására ilyes befolyással birt, merem állítani, hogy ugyanez volt az eset, a többi vasutaknál is. De vannak még más intézkedések is, melyek a forgalom berendezésére és olcsóbbá tételére vonatkoznak. így 1873-ban, mikor a pályát megnyitottuk, ezer elegytonnakilométer szállítása került 3 frt 21 krba, jelenleg kerül 2 frt 35 krba. A tettleges szállításnál ezen költség jelenleg 1879. évben 45,412 frt megtakarítást mutat fel. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az ily hatású rendelkezések talán mégis kisebb-nagyobb mértékben emelik azok érdemét, a kik ezeket elrendelik és consequentiávaí követeltek s az útmutatást megadni hivatva voltak. (Helyeslés a jobboldalon.) Az igen t. képviselő ur a vasutak építéséről értekezvén, azt emeli ki, hogy nem kívánja, hogy a hálózat rohamosan terjesztessék, mint a hogy itt szándékoltatik. Én ugyan ezt a rohamosságot nem igen tapasztalom. Nevezetesen Qgy oly vasút építését is helyteleníti a t. képviselő ur, melyet a képviselőház a múlt ülésszakban elrendelt, mondván, hogy ezen vasút „egy félre vezetett közvélemény postulatuma". Erre nézve egy igen profán mondással legyen szabad szolgálnom. A vasutak tekintetében Magyarország kétféle vidékre osztható; az egyik az, a melyen már jól laktak, a másik, melyen még nagyon éhesek. Ha valamely vidék annyira vitte, hogy mig azelőtt 3—4—5—6 napi ut kellett mindenféle rósz járművön, hogy a fővárosba bejusson, ma pedig 18 usque 20 óra alatt beutazik vasúton és naponként kétszer veszi és küldheti postáját és minden két mértföldre távirdaállomása van : ha az ilyen vidéken nem érzik a szükséget, az természetes ; de &gy más vidéken, a mely ma is, mondható ázsiai viszonyok köztt van a termelő, a szükségnek érzete élénken nyilvánul. Mondhatom saját tapasztalásomból, hogy például ezen vidéken a szállítás, a legközelebbi vasúti állomáshoz, 8 mértföld távolságra télviz