Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-335

335. országos* ülés január 22. ISS1. 259 azon nagy kereskedő czégek közül, melyek e nyilatkozatot alá irták, épen a legrégibb és legjelentékenyebb czég, mint biztos forrásból értesültem, üzletének székhelyét Triesztbe fogja áttenni, mihelyt e javaslat törvényerőre emelkednék. Csak két árúczikkről van szó, mondják önök s már ezen körülmény eléggé jellemzi az érdekelt körök önző feljajdulását; ámde felejtik önök, hogy csupán e két czikk, a czukor és kávé, mintegy 40millió fit éri belforgalmat repraesentál és hogy a legelterjedtebb kereskedői branehe-oknál e két czikk fontosabb szerepet játszik valamennyi többinél összevéve. Azt is mondják önök, hogy nevezzünk meg alkalmasabb czikkeket a megadóztatásra. Hát bátor vagyok kérdezni, mért nem hozathatnék be hasonló alapokon például a posztó- avagy papirfogyasztási adó? hiszen itt még legalább a belföldi ipar védelméről lehetne szó, mert kivált a posztónál a forgalomnak alig egy százalékát fedezi saját iparunk. Ezt nevetségesnek mondanák, pedig a kezelési nehézségek és a vesatiók semmivel sem volnának nagyobbak, mint a javasolt kezelés mellett a czukor és kávénál , tehát semmivel sem nevetségesebb, mint a miért György Endre képviselő ur a kormánynak tegnap forró köszönetet szavazott. De még ha nem is állana egészen tisztán előttem az, hogy a forgalom mindazon károkat fogja szenvedni, melyekre a hivatott körök ritka egyhangúsággal utalnak és hogy a pénzügyi eredmény is épúgy csütörtököt fog mondani, mint a luxus-adók, a szállítási adók, vagy a hires financz-vámok tényleges eredményei messze elmaradtak az annak idején ugyanily biztos kilátásba helyezett imposans összegektől, mondom, még ha mind meg annyi előzmények után sem meríthettem volna magamnak teljes meggyőződést ezen új szerkezetű törvényjavasiat tömérdek árnyoldalairól, már magában felette gyanússá tenné előttem a javaslatot az, hogy a t. előadó ur a pénzügyi bizottság többségének képviseletében a közvetlenül sújtott kereskedő és iparos világhazafiságára apellál és hivatkozik Anglia azon kereskedőinek hazafias lelkesedésére, a kik késznek nyilatkoztak devalvált bankókat teljes névértékökben elfogadni. Már engedje meg ä t. képviselőtársam, de valami nagyon nem lehet áthatva a tegnapelőtt különös verve-vel felsorolt indokok alapos és meggyőző voltától, ha maga is azt látja, hogy csak a hazafiság teheti ezen megadóztatás! rendszert elviselhetővé. De még ha a hazafiság a legalkalmasabb correctivumát képezné is egy rósz adótörvényjavaslatnak, bátran tehetem azt a kérdést: oly politikát követett-e és oly helyzetet teremtett-e az általa quand mérne védett és dicsőitett régime; oly sokat tett-e az a hazai kereskedelem és ipar érdekében, hogy épen ezen előadói szószékből a hazafiság bombastikus jelszavait lehessen hangoztatni? — A bizottsági jelentés kénytelen meghurczolni a kormány eredeti törvényjavaslatát és csak opportunitási okokból nem ajánlja ezúttal a fogyasztási terület elkülönítését, a melyről a kormány principialiter még csak hallani sem akar; a többség egy szónoka meghazudtolja a kormányt, hogy a deficit nem a törvénybe iktatott 24, hanem 40 millió forint; ismét egy többségi szónok egy kis osztályharezot szeretne rögtönözni és szövetségesül hívja fel a mezőgazdaságot és a földbirtokot az új adók védelmére a kereskedelem ellenében, melynek áldozatkészségére az előadó apellál; erős lábon állhat-e az oly új adórendszer, mely ily inscenirozás mellett keres többséget a törvényhozásban ? Én, t. ház, szavazatommal nem járulhatok egy oly új adóteberhez, melynek kétes pénzügyi eredménye semmi arányban sem áll az üzleti forgalomra lij bilincseket verő s a magánháztartás legszerényebb éléskamráiba is behatoló zaklatásokkai, én azért e törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Hoffmaim Pál: T. ház! A pénzügyi bizottság többségének i. előadójától nem tagadhatom meg annak elismerést, hogy azon feladatot, a melyre vállalkozott; nem mindennapi tehetséggel, nem mindennapi törekvéssel iparkodott megoldani. Ha neki mindazonáltal e feladat megoldása még sem sikerül, annak oka nyilván azon viszonyokban, azon helyzetben rejlik, a melynek nehézségeit még az ő tehetsége sem volt képes hatályuktól megfosztani. Ha az ő előadásából levonjuk azt, a mit ő részint a szőnyegei! levő törvényjavaslat ellen felhozott ellenvetéseknek czáfoiatául mondott s a mi, nézetem szerint inkább az ő zárszavába tartozott volna és ha kihagyjuk azt, a mit ő a szőnyegen levő törvényjavaslat egyes részleteire nézve előadott, a mi ismét inkább a részletes tárgyalás keretébe tartozik; mondom, ha e kettőt kihagyjuk, akkor a t. előadó urnak összes érvelése, a melylyel a szőnyegen levő törvényjavaslatot igazolni, ajánlatossá termi iparkodott, a következő három tételre reclucálható. Azt mondja: itt van egy nagy deficzit, egy chronikits deficzit, ennek a cíironikus deficzitnek legalább részbeni elhárítására szükségképen kell valamit tenni és mivel a szőnyegen levő törvényjavaslat csakugyan tesz valamit, a mi a veszélyt részben elhárítja, részben csökkenti a deficzitet, ergo kész a conclusio : el keli fogadni a törvényjavaslatot* Én megvallom, ezen érvelésben igen sok ügyesség rejlik, t. i. kihagyja egészen a disenssióból azokat a tekinteteket, a melyeknek szerintem igenis helye van a törvényjavaslat tár33*