Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

§48 334- országos ülés január 21. 1881. másutt is, látjuk, hogy ma Stettiu, Trieszt,, Bréma, Hamburg a legkisebb összegekben a legtávo­labb eső helyekre hiteleznek; a budapesti mal­mok hitelt nyitnak Belgium, Hollandia, Franczia­ország legkisebb helyeiben is, minthogy ma meg van minden iparosnak, minden kereskedőnek és gyárosnak a módja, hogy biztos tudósításokat szerezhet magának az egyesek hitelviszonyaira nézvo, képviselőket, ügynököket tarthat mindenütt és megszerezheti magának azon felvilágosításokat, melyekre szüksége van. A mi pedig az össze­köttetésekéi illeti, fontolja meg a t. ház, hogy a kereskedelmi világ radikális és conservativ. Radikális annyiban, a mennyiben, a hol a leg­kisebb előnyt, nyereséget varja, rögtön az új ntra kész áttérni, holott, ha előnyt nem lát, mereven ragaszkodik megszokott útjához. Ha a törvényjavaslat elfogadása következtében másutt fog nyereséget várni, rögtön el fog fordulni innen ugy a kereskedő, mint az iparos és a fogyasztó és ha később arról fogják őt meg­győzni , hogy itt újból ugyanazon előnyöket nyerheti, melyeket előbb kapott és melyeket most máshol talált, ide visszatérni aligha fog már. (Ugy van! a baloldalon.) E részben tehát tökéletesen egyet értek Lukács Béla képviselő társammal abban, hogy ha később megtalálnánk győződni arról, hogy a most czélba vett intéz­kedések tévesek, az okozott kárt helyre ütni nem lesz lehetséges. (Helyeslés a baloldalon.) A külföldi kereskedés most a legkisebb mennyiségekre is kiterjed. Hiszen a háznak több tagja hírlapíró, a pénzügyi bizottság előadója szintén az; kérdem tőlük, nem látják-e minden Dap az aunoncokat a lapokban Triesztből, Ham­burgból és más honnan, a hol 5 — ÍO kilót aján­lanak csomagolva, megvámolva, franco a házhoz küldve, ugy hogy az illető vevő minden különös kényelmetlenség, minden költség és megterbelte­tés nélkül házába kapja a kész árúczikket? (Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszik az urak, hogy ha a javaslatból törvény lesz, a külföldi keres­kedők e körülményt nem fogják felhasználni? (Ugy van! a baloldalon.) Kérdést sem szenved előttem, hogy Budapest fővárosnak e részbeii kereskedése sújtatni fog és meg vagyok győ­ződve, hogy ha a javaslat törvénnyé lesz, 2—3 év múlva az fog történni, a mi nálunk sajnos, igen gyakran történik: a kereskedelmi minister úr enquétet fog összehívni, nagy ivű kérdőpon­tokat fog szerkeztetni (Derültség) a fővárosi bizottsághoz, a kereskedelmi kamarákhoz, az egyes kereskedőkhöz és a kérdőpontok egyike az lesz: melyek azon okok, melyek Budapest fővárosa füszerkereskedéséuek hanyatlását elő­idézték? (Zajos derültség bal felöl). A másik kérdés: minő intézkedések volnának javasolhatók, hogy ezen kereskedés újból felelevenitiessék ? A harmadik kérdő pont. pedig: mit lehetne tenni, hogy a külföld és Bécs versenye szembea az itteni kereskedéssel enyhíttessék ? (Tetszés balfelöl). Mind e kérdésekre azokat a válaszo­kat fogja kapni a t. kereskedelmi minister ur, melyeket most már előre megkap a t. pénzügy­minisrer ur, melyeket a h:'iz ma is nyer. Meg­kapja majd azon felvilágosításokat, melyeket Budapest főváros bizottsága, melyeket a buda­pesti kereskedelmi kamara, melyeket Budapest és más városok kereskedelmi testületei ma is meg­adnak. Használjuk fel inkább az enqnéte ered­ményét előzetesen, ez sokkal biztosabb s ne használjuk utólag, mikor azt érvényesíteni nem lehet, (Helyeslés balfelöl.) A birodalmi tanács egy képviselője, tegnap­előtt (Halljuk!) azt mondta: „Politikai hibát könnyen lehet jóvá tenni, de gazdasági ós tár­sadalmi hibát nagy nehezen." Én egyetértek vele. Ha politikai hibát követünk el, azt hamar jóvá lehet tenni; a gazdaságot, forgalmat, kereske­delmet illető hibákat jóvátenni csak nagy nehezen fogjuk. Azon hibák, miket a vasutakra nézve tizenöt évvel ezelőtt elkövettünk, minden erőlködésünk s áldozatunk daczára nem tétettek jóvá és nem fognak jóvátétetui. T. ház! Kevés szavakban vonhatom össze azokat, a miket elmondtam. A pénzügyi bizott­ság lényegesen módosította, javította s elfogad­hatóbbá tetíe e javaslatot. Nem lesznek annak kiviteléből olyan nagy bajok s nem lesz annak olyan káros hatása, mint lett volna, ha a pénz­ügyi bizottság e munkát ném tette volna meg De mindennek daczára olyan javaslat van előt­tünk, melvet ha komolyan keresztül akarunk vinni, roppant sok kárt, roppant sok vexatiót idézünk elő, ha pedig csak lazán akarjuk keresz­tül vinni, nem hozza be azt az összeget, melyet tőle várunk, hanem lényegesen kevesebbet hoz be annál. Az első esetben a fogyasztási adókat utálat tárgyává teszük, a második esetben érték­telenné. Készemről, ki e kérdésben egészen más álláspontot foglalok el, mint Lukács és Helfy t. képviselő társaim — hiszen a különvéle­ménynek már bevezető részében ki van mondva, a mire az előadó ur is utalt, hogy eltérő néze­tek vannak közttünk — egész öszintességgel kije­lentem , ma is azon nézetben vagyok, hogy Magyarország pénzügyi helyzetének regenerálása és javításának módja csakis az indirect adók, illetőleg fogyasztási adók kiaknázásában és helyes alkalmazásában rejlik. Ag az egyedüli út, mely e tekintetben bennünket pénzügyileg megment. Nem akarom dogmául felállítani, mi más részről felemlíttetett, hogy a direct adókat semmi szín alatt nem lehet emelni. Ehhez sok szó fér, ez idő kérdése. Ez talán nem lehetséges ma, de talán változott viszonyom köatt lehetővé

Next

/
Thumbnails
Contents