Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

244 334 országos ülés január 21. IS81. hitelének fenntartásáról, hogy az államháztartás rendezését előmozdítsuk. {Helyeslés jobb/elöl) Ezen kötelesség teljesítése t. ház, nem mindig népszerű, nem mindig hangzatos; sőt legtöbbnyire bajjal, kellemetlenséggel, viszálylyal jár; de én azt hiszem, menpél több bajjal, kellemetlenséggel, veszélylyel jár az, igazságot szolgálni, annál f-zei.tebb kötelesség az, a melyet minden körülmények között minden esetre teljesíteni kell. Végül, a mi a fogyasztási zárvonalat illeti, mely némely képviselő ur által, (Halljuk!) mint ezen fogyasztási ádó behozatalának feltétele köttetett ki: én részemről, t. képviselőház, kijelentem, hogy magam óhajtom a fogyasztási zárvonal behozatalát, óhajtom nevezetesen statistikai szempontokból és ünnepélyesen tiltakozom azon kijelentés ellen, ho^gy ez bárkinek is ámítása volna. (Halljuk!) Én igenis részemről óhajtom és akadályt jogilag és elméletileg azok fölállítása ellen nem is iátok; de igenis Járok akadályt gyakorlatilag, mert nem látom oly egyszerű dolognak, a melyet máról holnapra életbe léptetni lehetne. A fogyasztási adók jövedelmére azonban sürgős szükségünk van és nem tartom lelkiismeretemmel összeegyeztethetőnek, hogj ezt amattól függővé tegyem. — Sőt ellenkezőleg nem ámításból, de meggyőződésből talán azt mondhatnám, hogy azért pártolom ezen javaslatot, mert óhajtom a fogyasztási zárvonal behozatalát. Ha megteremtjük, t. ház, azon tényezőket, a melyek a zárvonal behozatalára utalnak, ezen tényezők önmaguk, minden erőszakoskodás, minden hirtelenkcdés nélkül fogják reábirni a birodalom mindkét felét ezen zár vonal felállítására. Addig is azonban pénzügyeink rendezésében nem mulaszthatjuk el a mindennapi tevékenységet. Pénzügyeink rendezésére, nem varázseszközökre van szükségünk, nem csodaszerekre, a melyek semmibe sem vesznek 3 milliót; hanem szükségünk van szakadatlan, fáradhatatlan munkásságra, ernyedetlen szorgalomra, kitartó tevékenységre, a mely nem veti meg H, csekély öszszegeket sem. Mi csodákat művelni, t. liáz, nem tudunk. Megmondotta ezt a szabadelvű párt régen, évek óta, jó előre, meg mondotta azt is, hogy az államháztartás rendezését egyszerű, természetes, de gyakorlati eszközökkel igyekezik előmozdítani. Ilyen egyszerű, természetes eszköz a jelen törvényjavaslat is, nem csodás eszköz, hanem egyszerű, természetes és gyakorlati, melyet «zon öntudattal pártolok, hogy íörvénynyé emelése által talán kellemetlen, de önzetlenül hazafias kötelességet teljesítek. Ám helyeseljék az ellennézetet azok, a kik hisznek a csodákban; a kik azt hiszik, hogy a mi bajainkon saját erős akoratunkon, saját áldozatkészségünkön kívül más is segíthet, a kik a kiadások emelését a fedezetről való gondoskodás nélkül komoly politikának nevezik; ám tapsolják meg a véleményt azok, a kik örülni tudnak a jelszavak ezifra zászlójának: én részemről,,, t. ház, sokkal jobban szeretem a lássa, de a gyakorlati életre alapított tevékenységet, ennek következtében a lassú, de fokozatos és biztos haladást, a kötelességek és kötelezettségek pontos, kérlelhetlen teljesítését és azért a törvényjavaslatot elfogadom. (Vlénk helyeslés a jobboldalon.) Wahrmann Mór: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tartom szükségesnek, (Halljuk!) hogy az előttem szólott t. képviselő ur azon érveire válaszoljak, melyeket azt hiszem, ad captaudam benevolentiam hozott fel, hogy ellentétet tüntetve fel a kereskedelem, ipar és földmívelés érdekei között, rokonszenvesebbé tegye e törvényjavaslatot a ház többsége előtt. (Ugy van! a bal- ás szélső baloldalon). Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam ezen álláspontja igen antiquált és azon gyér helyeslések daczára, melyeket ez alkalommal hallottam, alig hiszem, hogy van képviselő e házban, a ki ma már nem tudná, hogy a kereskedelem, ipar és a földmívelés érdekei solidaritásban, merő solidaritásban állanak egymással, úgy, hogy a ki az egyiket sújtja, a másikat is sújtja. (Ugy van! Helyes! a hal- és szélső baloldalon). Azt hiszem, mindnyájunknak oda kell törekednünk, hogy minden törvénynyel, a melyet alkotunk, az ország érdekeit óvjuk meg, tekintet nélkül egyes osztályokra. Azt hiszem, hogy ezen ház többsége, midőn nagy összegeket szavazott meg vasutakra, melyek első sorban a kereskedelemnek és az iparnak szolgálnak; midőn entrepők fölállítására kedvezményeket adott; midőn enqueteket hívott össze a végből, hogy miként lehetne a gyáripart előmozdítani, a kis iparon segíteni, maga is érezte ezen érdekek solidarítását és azért erre nekem tovább reflectálnom nem szükséges. De minthogy én is minden adóbeli törvényjavaslatot csak is az átalános érdekek szempontjából s komolyan és behatóan szoktam megbírálni, (Élénk helyeslés a baloldalon) épen azért tartom szükségesnek, hogy ezen előttünk fekvő törvényjavaslattal is behatóbban foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Komoly pénzügyi helyzetünknek egyik legsajnosabb következménye az, hogy a kormánynak és törvényhozásnak kötelessége mindig új adónemek feltalálására fordítani figyelmét; a régiek módosításával, sőt az egész adórendszer módosításával folytonosan foglalkozni, nagyobb jövedelmek előidézése czéljából. Minthogy hazánknak természetes és fokozatos fejlődése a már kötött és még kötendő kölcsönök rohamosan növekedő kamat terheivel lépést nem tarthat és ezen kamatok fedezésére adórendszerünknek szerves kiképezése, a létező adójövedelmek termé-