Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

238 334. országos ülés janiüir 2Í. 18S!. országban a czukorra és a kávéra néni vetnek oetroyt, kivéve azon dél-francziaországi városokat, melyekre nézve a képviselő ur is kivételt tesz; tehát nálunk se hozzuk azt be. De nézzük a különbséget, mely közttünk és Francziaorgzág köztt fennáll. Franciaországban gyártási adó fejében egy métermázsa czukor után 80 frank szedetik. Méltóztassanak ezt Összehasonlítani a mi adótételünkkel. Ott gyártási adó fejében a czukor után oly nagy összeg szedetik, bogy az állam nem szorul arra, hogy a fogyasztásnál külön adót vessen ki. Azt hiszem, eltekintve Francziaorgzág pénzügyi viszonyaitól, nálunk nem volna czélszeríí ily nagy gyártási adót behozni, épen azon viszonyoknál fogva is, melyeket a t. képviselő ur említett; de nem volna czélszeríí nemzetgazdasági szempontból sem. Ha tehát a gyártási adót nem emelhetjük oly magasra, a mint az más országokban van, igyekeznünk kell, hogy legalább a fogyasztásnál nyerjünk ezen czímen megfelelő jövedelmet. Azt mondja í. képviselő ur, hogy Francziaországban azon gondolkoznak, hogy ezen adókat szüntessék meg és az oetroyt egyáltalán ejtsék el. Erre bátor vagyok megjegyezni, bogy ezen adók megszüntetéséről még csak a literaturábau van szó és hogy meg fogják-e tenni, az a jövő kérdése. De ba Francziaorgzág pénzügyei oly szerencsés helyzetben vannak, hogy akár az állam, akár a községek lemondhatnak ezen jövedelemről, abból nem következik, hogy mondjunk le róla mi is és keressünk más jövedelmi forrást. (Helyeslés a jobboldalon.) Francziaországban évtizedeken át fennálltak ezen adók és én nagyon fogok örülni, ha Magyarország, mától számítva 50 év múlva azon helyzetben lesz, hogy szintén eltörölheti ezen adót. De ha akkor el lesz törölhető, abból még nem következik, hogy most, midőn szükségünk van rá, ne hozzuk be. (Helyeslés a jobboldalon ) A t. képviselő ur kiterjeszkedett mellékesen a kormány pénzügyi politikájára is. Nem lehet különösen nekem feladatom, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásánál átalános pénzügyi vitába bocsátkozzam; de állásomból folyó kötelességemnek tartom, hogy némelyekre, a miket a t. képviselő ur felemlített, reflectáljak. (Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur: mily sikertelen a kormány pénzügyi működése és azt mondja, hogy a pénzügyi rendezkedés munkája meghiúsult. Nem tagadom, hogy két évvel ezelőtt, részint az akkor fölmerült nagy hadügyi költségek, részint a conventió következménye folytán a pénzügyi rendezkedés munkája részben megakadt és midőn közel voltunk már a kibontakozáshoz, újból kellett kezdeni a munkát, még pedig sokkal nehezebb körülmények köztt, mint azelőtt; | de azt :iz állítást, hogy a kormánynak a pénzügyek rendezésére czélzó munkája meddő és sikertelen volt, azt nem fogadhatom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt- mondja a képviselő ur, lássuk hová jutottunk; hiszen most már nem is szólunk arról, hogy az egyensúlyt helyre lehessen állítani; a pénzügyi bizottság is ezt mondja. Én ugy tudom, hogy sem a pénzügyi bizottság jelentéséből, sem az előadó ur nyilatkozatából ezt következtetni nem lehet. S én, t. ház, meggyőződésem szerint . vétkezném és bűnös volnék akkor, ha azon hittel és meggyőződéssel, hogy a pénzügyi kibontakozás és az egyensúly helyreállítása lehetetlen, egy perczig is e helyen megmaradnék. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondotta a pénzügyi bizottság és mondom én is, hogy nem lehet helyreállítani az egyensúlyt egyszerre, különösen azon súlyos viszonyok köztt, melyek fennállanak és azon sok csapás között, melyek bennünket érnek. De nem tévesztem szem elől azon irányt, hogy e czélt elérjük és ezen ezélra való törekvésnek egyik része ezen javaslat is. Lukács képviselő ur annyira ment, hogy azt mondta: nem csak ezen módozat mellett nem kell megszavazni a fogyasztási adókat, hanem egyátalán, mint Francziaországban történik, el kell azokat törülni. (Felkiáltások a baloldalon: Nem mondta!) Hogy, vájjon a képviselő ur választói meg fognák-e köszönni azt, ha ezen fogasztási adók helyett az egyenes adók emelésével állana elő a kormány, azt nem hiszem. Ha azonban sem az egyenes adókat nem emelhetjük — mert arra nézve gyakran nyilatkozott a ház és a képviselő ur is, — ha — mondom — sem az egyenes adókat nem emeljük, sem fogyasztási adókat nem akarunk, akkor van ugyan még egy másik mód is. Ám nyúljon hozzá a t. képviselő ur, én nem követem; de vannak, a kik helyeslik és lehet, hogy sikerre vezet. (Halljuk!) Ha sem az egyenes, sem a fogyasztási adókat emelni nem akarjuk, akkor, minthogy a főczélnak mégis annak kell lennie, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk, ahhoz kell látnunk, hogy a kiadások nagymérvű reduktiójához fogjunk. Ne költsünk 4 millió forintot közlekedési czélokra, 10 millió forintot igazságszolgáltatásra, (Mozgás a baloldalon) 7 milliót a honvédségre, ne költsünk semmit, vagy annyit a kultur czélokra. (Zaj a baloldalon.) A legkönnyebb volna igy segíteni a, bajon. (Helyeslés a jobboldalon.) De azt mondani, hogy se jövedelmeinket ne fokozzuk, se kiadásainkat ne szállítsuk le, nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Eötvös Károly (közbeszól): Át kell adni a helyet másnak. (Zaj.) Gr. Szapáry Gyula pénzägyminister: Szerezze meg magának Eötvös Károly képviselő ur