Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

334. orssAgos ülés január 21. ISIS. 229 egyfelől a zárt Tárosokra nézve a tételes adózás, másfelől a nyilt városokra nézve az átalányozás. A tételeket részben megszüntette, de nem sikerült neki megszüntetni azt a különbséget, hogy mégis egy ilyen vegyes rendszer fennmaradjon, hogy t. i. a zárt városokban egy, a nyilt városokban más rendszer uralkodjék, ugyanazon adónemre nézve. Hogy ebből önkényt következik az adó teher egyenetlensége, az megint olyan dolog, a mit józan ésszel senki sem tagadhat; mert mig zárt városokban a megállapított törvényes tételek szerint kell, hogy minden kilogramm meg legyen fizetve: addig az átalányozott városokban attól függ, hogy milyen szerződésre birt az állam akár a községgel, akár a haszonbérlőkkel, akár a kereskedelmi consortiummal lépni és a szerint viselik majd a fogyasztók a kisebb, vagy nagyobb adót. Sőt tény az, hogy az átalányozott városokban ez az adó teljesen elveszíti indirekt jellegét, határozottan egyenes adóvá válik ; mert arra a polgárra nézve tökéletesen mindegy, milyen czímen fizeti ezt az adót; a pénznek nincs szőre — mint a magyar ember mondja, fizet ő ennyivel többet, legyen az akár czukorért, akár kávéért, de azon átalány alapján kell, hogy ő hozzá járuljon egy bizonyos összeggel. Meg nem szüntette a pénzügyi bizottság azon nagy, talán legnagyobb aggodalmakat, a melyeket szül — már eltekintve magától a tehertől — a csempészettői való félelem. Említette a tegnapi napon Lukács Béla t. barátom, hogy csodálatos dolog, hogy ez a fogyasztási adó, ez az adó ilyen alakban, a mint itt javaslatba hozatik, az egész világon nem létezik, nem létezik még azon országokban sem, a hol különben a fogyasztási adónak rendszere igen nagy mértékben van kihasználva. És miért? A t. előadó ur igen sokat foglalkozik nemzetgazdäszattal, sokat olvas és tudni fogja, hogy ennek igazi oka az, mert mindenki meggyőződött róla, miszerint ezen czikkek természetüknél fogva, rendkívüli forgalmi alkalmatosságuknál fogva és azon körülménynél fogva, hogy kis volument foglalnak el, azon körülménynél fogva, hogy könnyen eltarthatok éveken át, hogy könnyen transferálhatók, rendkívül alkalmas tárgyat képeznek a csempészetre és hogy az ennek megakadályozására fordítandó költségek felemésztik az abból származó jövedelmet. Ugyan kérem, ha önök nem képesek eléggé ellenőrizni a csempészetet azon kis vonalon, mely a pénzügyi őrség alatt áll, hogy lesznek képesek az egészet ellenőrizni az egész országban ? Mert hisz ezen törvényjavaslat intézkedései szerint arról van szó, hogy a csempészetet ellenőrizni kell Magyarország egyik városa és másik városa köztt, egyik faluja és másik faluja köztt. És ha hozzávesszük azon rendkívüli zaklatásokat, melyek ezen csempészetnek megakadályozásával járnak, nem lehet csodálkozni, hogy nem volt még adótörvény, mely oly általános feljajdulást idézett volna fel, mint a jelenlegi. (Igaz! a szélső haloldalon,) De általában véve, t. ház, én ezen törvényjavaslatot specialiter megítélve, önmagában a lehető legigazságtalanabbnak találom és e tekintetben is teljesen ellenkező véleményben vagyok a t. előadó úrral, a ki tegnap is kijelentette, hogy ezen fogyasztási adóczikkek nagyon szerencsésen lettek megválasztva. Én először is kijelentem, hogy azok szerencsétlenül lettek megválasztva, mert a csempészet megakadályozása csaknem lehetetlen. De ugyanaz igazságtalan is ugy a kereskedőre, mint a fogyasztóra nézve: a kereskedőre azért, mert ne feledjük el, hogy a czukorra nézve alig másfél esztendeje 6 millióról 10 millióra emeltük a vámtételét, hogy a kávé vámtételét, újból emeltük 12 frttal, tehát ugyanazon czikkeket oly rövid idő alatt és oly különböző módon sújtani, valóban igazságtalanság. Tehát igazságtalan az ennélfogva is a kereskedelem irányában. De igazságtalan az a fogyasztóval szemben is, mert, engedelmet kérek, én a czukrot és a kávét mai napság most már élvezeti, luxus-czikknek nem tekinthetem. Az élvezeti czikkek korszakonként változnak. Én beismerem, bogy Magyarországon 100—150 évvel ezelőtt élvezeti luxus-czikkek voltak azok, mert csak az nri házak használták, ma azonban, a mint én ismerem Magyarországot, mondhatom, hogy nincs az a szegény család, melynél a kávé a mindennapi élelmi czikket ne képezné. A czukor pedig nem csak a kávéval használtatik, hanem alig képzelhető nálunk család, melynek háztartásában a czukor nélkülözhető volna. Hát ha még elmondom, hogy hygieoicus tekintetben mennyire használtatik a czukor, hogy alig képzelhető beteg, kit a czukortól meg akarnánk fosztani. Az ilyen czikket élvezési czikknek nem lehet nevezni s ha ezt most újabb adóval sújtjuk, az leginkább a legszegényebb osztályt terheli. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) De nem csak, hogy igazságtalan a keres kedővel és a fogyasztóval szemben, hanem észszerűtlen nemzetgazdasági, sőt fiscalis szempontból is. Érintetett nem csak tegnap, hanem már többször is a házban, hogy czukoriparunk, mely évekkel ezelőtt oly szép lendületnek indult, az utolsó években azon viszonynál fogva, melyben a szomszéd állammal állunk, mennyire hanyatlott, ugy, hogy azon csekély ipar is el fog pusztulni, mely még fönntartotta magát és a mint Lukács Béla t. barátom tegnap említette, csak az utolsó időkben, az utolsó hetekben ismét egy szép gyár pusztult el. Ha a t. pénzügyminister ur szives volna