Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-333

333. országos ülés január 20. 1881 QJ5 megszűntek és igy nehéz azokat indokolni. Mert nem általánosságban, hanem az adóalapul vett czikkek és adótételek figyelembe vételével kell a kérdést megitélni. A vidéki kereskedőnek mi érdeke lesz ezentúl, hogy nem azon arányban hozassa a fővárosból ezukor- és kávé-szükségletét, mint eddig? Drágul-e ez, az adó teljes visszatérítése után? Nem olcsóbban hozathatja-e máshonnan? Nem. Sőt a szállítási költség nagysága, a hitelezés s üzleti összeköttetés hiánya még nehezíti az új összekötetést neki. Azt mondják, hogy a restitutió, vagy a transitó raktárral járó alkalmatlanságok miatt fog szakítani eddigi összeköttetéseivel. Ezeket a nehézségeket igen nagyítják. A miut nagyban sikerült a szesz- s ezukor-kivitelre a forgalom, sőt az óriási erőfeszítést, gyorsaságot igénylő nagy nemzetközi verseny hátránya nélkül a restitutiót alkalmazni. Nem lehetséges-e, a tapasztalás nyomán haladva, a városi restitutiókat s adómentes raktárakat is igy kifejleszteni? Ha minden fogyasztási adó, még oly csekély tétel mellett is, mint itt terveztetik, megrontaná, vagy áttétetné a forgalmat, Paris, vagy Bécs bámulatos fejlődésének nem volna tanuja ez a világ. {Közbeszólások a szélső balon.) Eötvös Károly t. képviselő ur bizonyára indokolni fogja később véleményét és én azt egész csendesen fogom meghallgatni. {Helyeslés johbfelöl. Halljuk!) Különben az egyik adóczikkre, a sörre nézve, restitutió nélkül is itt van az élet tapasztalása. Most 14 városban van nálunk a sör adóztatva s pedig ezek közül 8 városban oly mértékben, hogy a budapesti adó még akkor sem lesz oly nagy, mekkora a söradó már most, e 8 városban, ha az itt tervezett adót is hozzászámítjuk a fővárosi söradóhoz. Ezt természetesen a közvélemény nem vette észre és nem rótta meg. Miért? Mert a fogyasztó közönség helyi szükségletében bízouyos laíitudet enged az árviszonyoknak, azok változása miatt, fogyasztását nem csökkenti és üzleti összeköttetését meg nem szakítja és ha nem volt panasz akkor, mikor csak egyes városok érdekében történik az egyenlőtlen adózás; mihelyt az állam érdekében kéretik kisebb és egyenlő adó: azonnal hirdetik, hogy meg van^ rontva a forgalom, a kereskedelem és ipar. (Elénk helyesléi jobbfelöl. Mozgás balfelöl) De kérdés, hogy mikép állunk a forgalom elterelésének két másik tényezőjével: az adótétellel és a szállítási költséggel? Összeállittattam magamnak egy tabellát a ezukor és kávé szállítási költségeiről, egyfelől Trieszt és Bécs és másfelől as ország különböző városai köztt. (Halijuk!) Kitűnik ebből, hogy a határszéli forgalomtól eltekintve, az adótételekaél a kis mértékben szállítás nemcsak postán, de vasúton is, a mihez az állomásról elhozatal is járul, drágább, mint maga az adó; nagyban szállítás pedig jobban ellenőrizhető és szintén kevesebb előnyökkel jár, hogy sem megkerülje a szokásos üzleti összeköttetéseket; midőn egyfelől adómentesen nyeri a vidék ezentúl szükségletét a fővárosból és másfelől a máshonnan hozott czikkeket is ép ugy adóáltalányába számítják, mint ha azokat itt szerezte volna be. És az üzleti összeköttetés nem olyan, hogy egy kis megállás, vagy ellenőrzés miatt, két czikkért elforduljon onnan, honuan minden szükségletét nyeri. Csak egy két szállítási példát említek. Ha postán hozatna valaki 25 kiló kávét, czukrot Bécsből Áradra, fizetne 4 frt 4 krt; az adó pedig egy egész métermázsától 3, illetőleg 8 frt. Ha ugyanezt hozatnám gyorsszálíítmányképpen; 25 kiló szállítása kerülne 2 frt 92 krba; tehát az adót igy is, kávéra meghaladja, czukorra csaknem megnégyszerezi a szállítási költség. Ha közönséges teherszállítmányt veszünk, egy métermázsa szállítása Triesztből Aradra 3 frt 11 kr. a ezukor és 3 frt 51 kr. a kávé után. NagyVáradra 3 frt, illetőleg 3 frt 53 kr., Temesvárra 3 frt 10 kr.; illetőleg 4 frt 8 kr. Pedig ezek a legkedvezőbb viszonyok közzé tartoznak. Ehhez járul a megrendelési költség és a vasútról elhozatal. No meg az, hogy métermázsa számra magánfogyasztók nem rendelnek; a kereskedő pedig üzleti összeköttetését fel nem adja; midőn e költségen kivül még adó alá is esik, most üzleti forgalmát bevallania kell érdektársainak. E tekintetben azok, kik ezukor és kávé miatt elterelték, képzeletben a fővárostói az öszszes forgalmat — a logikát épen megfordítva — okoskodtak. Mert valóságban a dolog ugy áll, hogyha még teherrel járna is e két czikknek a fővárosban beszerzése, a mi pedig nem áll: a hitel és üzleti összeköttetés ezen és a többi czikkekre nézve, a főváros és vidék köztt ezért meg nem szűnik, vagy nem csökken. Ez áll még azon vidéki kis fogyaszt ókra nézve is, kik a mint mondják, a restitutiót nem fogják igénybe venni, csak hogy időt ne veszítsenek. Mig benn ugy állana a dolog, a hol többi vásárlásaikat végzik, onnan szerzeűdik be a czukrot és kávét is — azért külön összeköttetést és költséges szállítást nem fognak keresni. De a különvéleményben van még egy argumentum, ez az, hogy egyenlőtlen adózás fog keletkezni a zárt és nyilt városok között; mert ezekben általányozás mellett és igy árháríthatíanul lesz az adó kivetve, zárt városokban pedig fix tétel mellett, tehát áthárítással. Ebből ugyan a zárt városok előnye és a fővárosi kereskedelem adómentessége következnék; de ez a különvélemény feimtebbi állításával nem fér össze. De ezen tegyük túl magunkat. Lássuk az áthárítás