Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-332

332. «rszág*s ülés január 19. 1881. gQl között. (Halljuk! Halljuk!) Egyszerűen azért, inert a fővárosban a rendőrség ezernyi érintkezésében a közönséggel, mindenkinek szeme a rendőrön függ. (Ügy van! balfelöl.) Itt vannak a hírlapok, a melyek utján minden baj a nyilvánosságra jut. (Halljuk! Halljuk !) De a szegény vidéki ember hiába panaszkodik, szava elhangzik az országban. (Ügy van! baljelöl.) Itt a fővárosban nem meri a ministerel!lök ur ezen intézkedést behozni, (Elénk helyeslés balfelöl) mert érzi, hogy minő felgerjedést keltene az ország közvéleményében, ha a főváros közvetlenül vagy közvetve a katonai büntetőtörvénykönyv uralma alá helyeztetnék? (ügy van! balfelöl.) Ez az oka, t. ház, hogy a fővárosra nézve ezt nem tette; ez az oka, hogy a vidéki csendőrségre vonatkozólag a ministerelnök ur ezt életbeléptetni kívánatosnak tartja. (Élénk helyesles balfelöl.) Ázt kérdezi azután a ministerelnök ur, hogy miképen fog Magyarország rendes bírája Ítélni a tisztán katonai természetű ügyekben ? (Halljuk! Halljuk!) Ezzel szemben éa azt kérdem a ministerelnök úrtól, hogy miképen fog a honvédbiróság ítélni a tisztán polgári természetű ügyekben? (Élénk helyeslés balfelöl.) A ministerelnök ur nagyon summárius módon oldotta meg a kérdést. Ítélni fog a katonai büntető törvények szerint és a polgárok védelmére a katonai büntető törvénykönyv is elegendő. A ministerelnök ur azonban a polgárokat vehette volna annyira tekintetbe, akként, hogy a polgári hatalom fegyveres ereje fölött leghelyesebben a polgári törvénykönyv szerint ítéljen, annál is inkább, mert azcn törvénykönyvben, a mely a ministerelnök ur ministersége alatt, a jelenlegi igazságügyministernek, mint előadónak támogatása mellett a ház által elfogadtatott, van egy egész fejezet oly bűntényekről, a melyek katonai természetűek, van egy fejezet „a hűtlenség" ezíme alatt, a mely a kémkedés eseteit, a háborúban az ellenséggel való összejátszás eseteit foglalja magában és van egy más fejezet, a mely a hivatalos hatalommal és a fegyverrel való visszaélést tárgyalja. Ezen felfogás mellett, melyet a ministerelnök ur tanúsít és a mint mondom, nagy garral hirdetett törvénykönyvünknek ezen összes szakaszai t. ház, e tekintetben hatályon és életen kivül vannak léptetve, illnsoriussá van téve. Ez azon nagy rírmány, melyet a ministerelnök ur ezen törvényben elért. De én nem megyek enynyire. Elismerem, hogy a csendőrség tekintetében fennforoghat a katonai törvénynek szüksége, elismerem, hogy különböztetést lehet tenni közbűntény és katonai bűntény közti. De hát a t. lűinister ur ezen esetben miért nem akar azon álláspontra állani, hogy a polgári bűntények felett ítéljen polgári törvényszék s a tisztán kaKÉPTH. AAPLÓ Í87S—-81. XVI. KÖTET. toiiai jellegű felett — jól van — ítéljen a hoLivédbiró. Ezt, mint végső eoncessiót lehetséges volna elfogadni, bár itt is tagadhatatlan, némi nehézségek forognának fenn s általában a kérdésnek tüzetesebb megfontolása válnék szükségessé, minta minővel ezen törvényjavaslat egyáltalán tanúskodik. Egyébiránt, t. ház, a ministerelnök ur egész okoskodása végre is igen egyszerű tételre reducálható, (Halljuk! balfelöl) azon egyszerű tételre, hogy a ki akarja a dolgot, annak akarnia kell az eszközöket. 0 azt állítja és mindazok daczára, a mik ezen felfogás ellenében a ház e részéről felhozattak, valamint az előadó ur is, egyszerűen ragaszkodik azon felfogáshoz, hogy a rendőrség katonai szervezete, csakis a honvédbíróság alá rendelése mellett válik lehetségessé. Mi ugyan az ellenkezőt iparkodtunk kimutatni, de ő szigorúan ahhoz ragaszkodik. Jól van, aki akarja a czélt, annak akarnia kell az eszközöket is. Mi a csendőrséget kívánatos eszköznek tartjuk részünkről a közbiztonsági szolgálat teljesítésére. A polgári szabadság azon veszélyeztetésével szemben, mely ezen §-ban foglaltatik, ki kellene jelentenem részemről, hogy én e ezélt, a polgári szabadság és biztonság biztosítását az országban fontosabbnak tartom még

s mint az eszközt is, melyet a minister ur arra felhasználni jónak lát s a melynek egyes részleteire vonatkozólag, eddig vele egyet értettünk. S ennek következtében miután ezen felfogásához ragaszgodik, ha a t. többség a §-t a szövegezés szerint elfogadná, én részemről és azt hiszem t. barátim is, kénytelenek leszünk a harmadik felolvasásnál az egész törvény ellen szavazni. (Helyeslés balfelöl.) Most t. ház, áttérek azon másik kérdésre, a melyről megemlítettem, hogy felfogásom szerint még ezen kérdésnél is fontosabb s a melyet teljes evidentiába csakis a ministerelnök ur tegnapi felszólalása helyezett. Ez a másik kérdés pedig az, hogy az osztrák katonai büntető törvénykönyv Magyarországon életbeléptettetik és törvényes erővel elláttatik és pedig nem csak a csendőrségre vonatkozólag, hanem igen sok tekintetben Magyarország minden polgárára vonatkozólag is. A dolog igen egyszerű; Igen jól tudjuk, hogy a biztonság, polgári szabadság, házjog megvédésének alapja a büntető törvénykönyv szabályaiban rejlik. Már most, ha azon csendőr ellen, ki ezeket megsérti, ezek ellen vét, nem lehet a magyar büntető törvény szerint, hanem pusztán az osztrák katonai büntető törvénykönyv szerint hivatkozni, akkor igen világos, hogy mindazon védelveket, melyek a magyar büntető" törvényben erre vonatkozólag foglaltatnak, mi feladtuk és magunkat átadtuk teljesen az osztrák büntető törvénynek és én azt hiszem, hogy mindig jellemző lesz a magyar törvényhozási viszo26