Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-332

332. országos ülés január 19. 1881. |gg Elnök: A közoktatási bizottságnak a műemlékek fenntartásáról szóló 379. számú törvényjavaslat I. fejezetére vonatkozó előleges jelentése ki fog nyomatni, a ház tagjai köztt szét fog osztatni és a t. ház beleegyezése mellett az osztályok mellőzésével annak idején napirendre tűzetik. Következik az indítvány- és interpellátiós könyvnek felolvasása. Beöthy Algernon jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az interpellátiós könyvben Kovách László képviselőnek, a párbér ügyében, a belügyminister úrhoz intézendő interpellátiója van bejegyezve. Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Az interpelláló képviselő ur interpellátióját az ülés végén a szokott módon fogja előadni. Következik a napirend: a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Pulszky Ágost: T. ház! Midőn a t. ház előtt a zárszó jogával élni kívánok, ezt csak azért teszem, mert a kérdés, mely a tegnapi napon a ház tanácskozásának tárgyát képezte és a mely felett legközelebb szavazni vagyunk hivatva, a legfontosabbak egyike, a melyek az alkotmányos életben előfordulnak; teszem továbbá azért, mert a tegnapi tüzetes discussio és argumentatió daczára, a t. ministerelnök urnak legutóbbi felszólalása következtében, a kérdés egy újabb stádiumba jutott. Megvallom, ezeu felszólalás nem csekély mértékben lepett meg engem. Midőn a törvényjavaslatot elolvastam ellenében ellenindítványomat beterjeszteni bátor voltam: akkor csakis azon kérdés lebegett szemem előtt, hogy ki legyen a csendőrség birája és csakis e miatt szólaltam fel. Mert nem tartottam helyesnek, hogy ezen, — mint Szilágyi Dezső t. barátom tegnap helyesen megjegyezte — a polgári hatóság fegyverét képező erő kivételes törvényszékek uralma alá helyeztessék. Ámde a t. ministerelnök ur legutóbbi felszólalása után a kérdés gyökeresen megváltozott, illetőleg megbővült egy másikkal. Most már nemcsak arról van szó, hogy kivételes bíróság alá helyeztessék a csendőrség, hanem egy további lépésről, a melyről, megvallom, azt hittem, hogy mi sem áll távolabb a t. ministerelnök úrtól, mint az. Azon intézkedésről van t. i. szó, hogy egy idegen törvénykönyv, egy alkotmányellenes korszakban keletkezett törvénykönyv, egy törvénykönyv, a melynek minden sora és betűje nemcsak a szabadság lenézését, hanem minden szabadságra való törekvés legridegebb elnyomásának szellemét fejezi ki, {Igaz! a szélső balon) hogy egy ily törvény Magyarországon életbe léptettessék. És pedig nem csak a csendőrségre vonatkozólag, hanem a mint bátor leszek kifejteni a ház előtt, Magyarország polgárai igen számos életviszonyainak tekintetében rajok alkalmaztassák és hogy azon büntető törvénykönyv, melyet egy pár év előtt oly nagy örömrivalgás, hogy úgy mondjam, dicsekvés kisért nagyrészt hatályon kivül helyeztessék. Ez a ministerelnök ur tegnapi felszólalásának tartalma és következése. Mielőtt azonban ezen, nézetem szerint legfontosabb kérdés vitatására térnék át, legyen szabad a bíróság kérdésére vonatkozólag kissé azon érvekkel foglalkoznom, melyeket a ministerelnök ur a honvédbiróságok mellett felhozott. (Halljuk!) Mindenekelőtt kifejtette a ministerelnök ur, hogy újat alkotni nem akar, csak azt, a mi az ország egy részében már létezik, akarja tovább fejleszteni. Bocsánatot kérek, ez nem egészen elfogadható tan. Ha egy intézmény bizonyos szűk keretben valahol fenn áll, mint oly intézmény, mely még tulajdonképen, nem mondom a szervezetre, hanem épen a polgári viszonyok kérdésére nézve, alkotmányos szabályozásban nem részesült, akkor nem annyit tesz mintegy meglevő intézményt fejleszteni, az, ha az ország összes gyakorlatával, törvényeivel, törvényes rendjével és alkotmányával ellenkező irányban keresztül viszszük azt, a mi addig kivételképen, mint tűrt intézmény fennállott. Ez nem a meglevő intézmény továbbfejlesztése, annál kevésbé, miután alkotmányosan egészen más jelleggel fog birni a csendőrség állapota, ha az egész országra kiterjesztjük; egészen mással, mint most, midőn Erdélyben csak kivételesen áll fenn. Ezt szintén nem a csendőrség szervezetére, hanem a bíróság kérdésére vonatkozólag jegyeztem meg. De másrészről azt mondja a ministerelnök ur, hogy azt hiszi — és a ki ismeri az eljárást, igazat ad neki — hogy a dolog természetében van és nem a polgári törvényszékek hibája az, hogy az eljárás a katonai bíróságoknál mindig sokkal gyorsabb és azután azt jegyzi meg, hogy a rendes bírósági utón, a felébbezési forumokon át, a dolog természeténél fogva az ügyek hosszabb ideig elhúzódnak. Bocsánatot kérek, épen az, a ki a dolgot ismeri, nem állíthatja ezt és pedig azért nem, mert ha egyes ügyek, de sőt engedjük meg, hogy a katonai törvényszékek előtt rendesen előforduló ügyek tárgyalása, a katonai törvényszékeknél talán átlag kevesebb ideig tart is, mint hasonló súlyos bűnesetek a polgári törvényszékeknél : ez nem a bíróságok szervezete s nem a bírói procedúra következtében áll be, hanem azért, mert a katonai bűntényék oly természetűek, hogy könnyen constatálhatók. Az, a mi a polgári törvényszékek előtt az