Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-331

•131. országos ülés január IS. 1SS1. 197 egy esetben voltam azon helyzetben, hogy midőn az általános tárgyalás befejeztetett és azután pontonkint folyt a tárgyalás, igenis egyes §§-ai ellenében ellenindítványt adtam be kilencz társammal aláírva és erre nem lehet mondani azt, hogy bármi beadatik, azután az módosítás, mint a hogy a ministerelnök ur mondta. Módosítás az, a mely egyes szóknak, egyes kitételeknek máskénti szerkezetbe vételét indítványozza, mind az pedig ami egy bizonyos §-ban kifejtett elvet támad meg, mint Pulszky képviselőtársamnak mostani beadványa, az, bármikor iratik oda, ő irharja azt indítványnak, vagy másnak, az ellenindítvány, de az nem gátolja a képviselőházat abban, hogy kilenezen lévén aláírva, annak beadójának az utolsó szót meg ne adja. Csak ezért kötelességem felszólalni, mert a többség határozhat mindenkor, a házszabályok ellenére is; de én a magam részéről biztosíthatom a t. házat, hogy a többséggel sem bírnának engem azon jogomtól, melyet a házszabály biztosít, eltiltani. {Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a jobbon: Ki akarja ezt?) Én kegyelmet nem kérek a többségtől, hanem képviselői jogomat kívánom (Helyeslés a bal- és szélső' baloldalon) és felszólaltam ezúttal azért, hogy kijelentsem , hogy Pulszky Ágost képviselőt, mint ellenindítvány beadóját, mely ellenindítványt még kilencz képviselőtársunk aláirta, joguk sincs önöknek a szólásban gátolni. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: Engem t. képviselőtársam nem értett meg, mert én egyenesen azt mondottam, hogy az ellenindítvány beadóját illeti a szó, csupán azt mondottam, hogy indítványa ámbár ellenindííványnak is volna nevezhető, az tulaj donképen mégis csak módosítvány, mert habár elvi ellentétben áll is a szöveggel, mégis csak a szöveget módosítja. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Csudálkozom, hogy Madarász József képviselő ur kijelentésem ellen felszólalt, midőn magam is azt mondtam, hogy mindezek mellett is Pulszky képviselő urat jogosan megilleti a szó. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak Madarász József képviselő urnak felszólalására és azon nyilatkozatával szemben, hogy neki nem kell kegyelem, tartozom egy pár szót mondani. Nem vitatom most azt, hogy midőn a házszabály alkottatott, pedig vitathatott, a szándék az volt, hogy miután nagyon szokásossá kezdett válni, hogy minden módosítvány ellenindítványnak czímeztetett és minden egyes szakasznál zárszót vettek igénybe a módosítványok beadói, — emlékezhetnek reá a bizottság tagjai többen, a kik jelen voltak, megszorittassék a zárszó joga az általános tárgyalásra, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) De mondom, ezt csak mellékesen hoztam fel. A gyakorlatban volt eset, az igaz, elnéztük, hogy egyes szakaszhoz beadott indítvány is ellenindítványnak neveztetett és megadatott benyújtójának a zárszó és épen ezért sem az elnök ur, sem én nem azt mondottuk, hogy mert itt egyes szakasz módosításáról vagy változtatásáról van szó, ez csak módosítványnak tekinthető, tehát a beadót nem illeti meg a zárszó, hanem az elnök ur arra figyelmeztetett, hogy a létrejött gyakorlat szerint is a forma nem volt helyesen választva s ezért mondottam én is, hogy habár nézetem szerint is igy áll a dolog, de miután az intentió ellenindítvány beadása volt, adassék meg a szó a képviselő urnak. Azt hiszem, hogy ebben nem visszautasítandó kegyelemosztogatás, hanem méltányosság kifejezése s ha méltóztatnak élni akarni vele, nekem most sincs kifogásom ellene, de ha az illetők is ugy utasítják vissza, mint Madarász képviselő ur, akkor szavazzunk inkább felette; de megvallom, szomorú dolog lesz, ha egy méltányosságtól sugallt ajánlat oly módon pertraktáítátik, mint azt Madarász József képviselő ur tette. (Helyeslés jobb/elől.) Pulszky Ágost: Szabad legyen a tárgyalás rendjéhez hozzászólanom és megjegyeznem azt, hogy minden eddigi gyakorlat szerint és az én felfogásom szerint is nem az indítvány alakja, melyben beterjesztetett, — vétetett tekintetbe, hanem az, hogy csakugyan elvi kérdésről, van-e benne szó és vájjon kilenezen aláirták-e vagy nem. A praxisból vett eseteket volnék képes erre nézve felhozni. Azonkívül bátor vagyok megjegyezni, hogy igen nehéz néha az ellenindítványt oly alakban adni be, mely annak teljesen önálló látszatot kölcsönöz. Ha egy paragraphusban, mint ebben is, különböző dolgok vannak ily módon egybefoglalva, ezekről részint elvi, részint nem elvi módosítványokat és indítványokat adni be bajos, mert az ember nem tudja, mi fog elfogadtatni, mi nem és akkor igen nehéz oly indítványt és módosítványt beadni, mely stylaris tekintetben tökéletesen megállhat. Épen azért állandó gyakorlata ilyenkor a háznak, hogy miután az indítvány felett szavazott, az illető elfogadott, de nem kellőleg stylizált indítványt a bizottsághoz utasítja, kellő stylizálás végett. Megvallom, ez volt az én szándékom is, mikor egyrészt módosítványt, másrészt indítványt nyújtottam be. Ha van valamikor elvi kérdés a világon, az bizonyára azon kérdés : vájj on egy kivételes bíróság és az az ország rendes büntető' törvénykönyvétől eltérő törvénykönyv alkalmaztassék-e bizonyos esetekben vagy ne? — elvi kérdés. Ha ezt a felfogást méltóztatnak osztani, akkor a zárszó jogával igen is élni kívánok és pedig az idő előrehaladtának daczára raa (Fel-