Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-331

174 331 országos ülés január 18. ISSL zésbe katonai méltóságokkal. Nem méltóságokra van az államnak szüksége, különösen a rendőrséget illetőleg, hanem igenis szüksége van tevékeny erőkre, melyek éjet-napot egygyé tevén, őrködjenek a nemzet biztonsága felett. Valójában szomorú helyzet az, melyben a nemzet jelenleg van. E szomorú helyzetet előállították a 67. és 78-iki közösügyi kiegyezések és Tisza Kálmán ministerelnök urnak nemzetgyilkoló politikája. Alig volt a nemzet szerencsétlenebb, nyomorultabb helyzetben, mint jelenleg s vigasztalásul szolgál nekem, hogy e nézetemet fejbólintásával igazolja Beöthy Algernon képviselő ur. (Élénk derültség. Helyeslés a szélső balon.) Mondottam, hogy alig volt nyomasztóbb helyzetben a nemzet, mini ma, pedig tudjuk, hogy — mint már máskor is említettem — dúlta hazánkat több izben török, tatár, osztrák, muszka; ha vérző sebeket hagytak is hátra elleneink, hazánk területéről távozásuk alkalmával, de a hazaszeretetben, az alkotmányossághoz való hű ragaszkodásban egyesült nemzetnek sikerült a vérző sebeket begyógyítani. De a sebeket, melyeket a közösügyes intézmény és Tisza Kálmán ur politikai hitehagyottsága, a nemzet agy részének elerkölestelynítése által ütött a nemzet testén, alig lehet begyógyítani, ha csak az öntudatra ébredő nemzet ki nem fogja metszeni a nemzet testéből a rákfenét. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szelsö baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Az előttünk fekvő tárgy nagy fontosságú lévén, kénytelen vagyok igénybe venni a t. ház türelmét a végett, hogy annak kellő felvilágosításához járulni a magam részéről is megkísértsem. Mi nem osztjuk azon felfogást, melylyel az igen t. többség tagjainak egy része birni látszik, a törvényhozásnak, a képviselőnek feladatáról. Különösen egy idő óta tapasztaljuk azt, hogy a t. többség tagjainak legalább egy része meghallgatja kíváncsiságból azokat, kik ily fontos tárgyaknál az egyes pártok álláspontját előadják, meghallgatja deferentiából a ministerelnök öt, meghallgatja néha mulatságból egyes privilegiált szónokok előadását, de azon túl valóságos diseussiókba bocsátkozni nem szeret. Hogy azután az ily eljárásnak mi a következménye, hogy ezek által a t. többség mily törvényhozói eljárásra szoktatja a kormányt, annak példáját látjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatokon. Ezek valóban oly felületes — hogy kimondjam — hanyagsággal készültek, a mi még nálunk is ritkítja párját, Codexeket szoktunk alkotni többnyire valahányszor törvényt alkotunk és itt ezen nagy fontosságú tárgynál, mely legnagyobb mérvben érdekli összes közigazgatási szervezetünket, a melyben arról van szó, hogy 1.600,000 frttal emeltessék az ország évenkénti kiadása, hát itt rövid 16. §-ban van absolválva az egész dolog és hiányzik belőle az, a mi a dolog legfontosabb részét képezi, az, a mi itt a szolgálati utasításokra van utalva, melyet majd a kormány fog kiadatni. A mi e törvényjavaslat szerkezetét illeti, itt csak annyi mondatik, hogy a csendőrség kiegészíttetik, de hogy ki az, a ki által fog felállíttatni első' ízben a csendőrség, mert a kiegészítéséről csak azután lesz szó, ha egyszer föl lesz állítva — arról nem szól. Azután előterjeszt egy hosszú költséglistát, mibe fognak kerülni a beruházások. Ezen beruházásokat összevéve a személyi járandóságokkal, körülbelől 1.600,000 frt volna az a plus, á mibe a csendőrség évenként kerülne. Hanem abba a költséglisztába összekeverteíik az, a mi évenként lesz fizetendő, azzal, a mi hosszabb ideig szóló beruházásokra forditfatik, ugy, hogy valósággal nem lehet kitudni, mennyit tesz ki az a plus, a mibe a csendőrség évenként kerülni fog. Hanem egyik legnagyobb hiánya a törvényjavaslatnak az, hogy valósággal azt lehet mondani, hogy indokolás hozzácsatolva nincsen. Mert az, a mi itt indokolás czímén hozzá van csatolva, azt ily fontos tárgynál indokolásnak elfogadni részemről nem tudom. Midőn ily nagy reform behozataláról van szó, akkor mindenek előtt szükséges kimutatni azon reform szükséges voltát; másodszor: hogy ezt a reformot épen azon utón, a mint javasoltatik legczélszerííbb eszközölni. Az elsőre nézve ki kellene mutatni azt, hogy a mostani rendszerrel a közcsend és rend egyik lényeges részét, a közbiztonságot fenntartani nem lehet. A másikra nézve ki kellene mutatni, hogy a mostani alapon a megyei pandarok szaporításával, jobb fizetésével és más efféle intézkedésekkel a bajon segíteni nem lehet. Ez volna valóságos indokolás. Nem lévén egyátalán be.bizoi;yítva a reform szükséges volta, én saját tapasztalatomból a köztapasztalásra támaszkodva, egyenesen tagadom azt, hogy Magyarország közbiztonsága nem volna kielégítő állapotban. Nem mondhatja senki, én sem mondom, hogy nem volna elég lopás; van nálunk kis tolvaj, nagy tolvaj, az utóbbiak fajtája az utolsó időkben szaporodik. (Derültség és helyeslés a széls'ó \ aloldalon.) Eablások, erőszakoskodások, valóbfnazt lehet mondani, hogy bámulatosan csekély mértékben fordulnak elő. (Igaz! Ugy van! a s éls'ó baloldalon.) Nem mondom én, hogy nálu' k ki lehet tenni a mezőre egy zacskó aranyat, hanem az, hogy a falusi lakásokban nyitott ajtók mellett hálnak az emberek, azt mutálja, hogy nálunk a közbiztonság valami rósz állapotban nincs. (Igaz! a szélső baloldalon.) És még élhez járul az, hogy zendülés,