Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

325. országos ülés január 10. 18S1. s? hiszem kijelenthetem, hogy Veszter Imre képviselő ur indítványa nem fogadtatik el és így a 60. §. a bizottság szövegezése szerint fogadtatik el. T. ház! Mintán már fél 2 óra van és egy sürgős interpellatió van bejelentve, a törvényjavaslat tárgyalásának folytatása a 61. §-nál a holnapi ülésre halasztatik. Orbán Balázs képviselő ur fogja megtenni interpellációját. Orbán Balázs; T. ház ! A belügy-, iparés kereskedelmi minister urakhoz vagyok bátor egy interpelláliót intézni, kérvén a t. házat, hogy annak lehető rövid indokolására pár percznyi türelmével az ügy fontossága iránti tekintetből, megajándékozni kegyeskedjék. Tisza Kálmán kortnányelnök ur e házban is többszörösen felemlíté s hivatalos lés félhivatalos sajtója által is hangosan hirdetteté, hogy ő par excellence magyar államférfiú s testestől lelkestől magyar ember. Emlékezni fognak a t. ház tagjai, hogy nem egyszer hasonlítá magát a haza földjét elhagyni nem akaró és nem tudó Tisza folyóhoz. Azonban, t. ház! én, ki nem szavakból, ha nem a téuyek logikájából szoktam következtetéseimet levonni, kénytelen vagyok azon meggyőződésre jutni, hogy ő nála, mint minden, úgy a nagy Magyarország is alá van rendelve az osztrák érdekeknek, ő néha magyar azért, hogy az osztrák, illetőleg bécsi cliquének inkább szolgálhasson ; ő kész nemzetének érdekeit megtagadni, annak létszámát fogyasztani, mihelyt azzal Bécsnek kedves dolgot cselekedhetik; ő kész a germamsatiónak oltárt emeltetni a gyapju-utezában. mihelyt azt Bécsben kívánják. (Igaz! a szélső' baloldalon.) Erre, t. ház, a legpraegnánsabb bizonyítványt nyújt a jelenleg folyamatban levő népszámlálás, a mely egyenesen arra van hivatva, hogy nemzetünk létszámát mesterkélten leapassza. Mikor a népszámlálási törvényjavaslat 1880. jun. 14-én tárgyaltatott, felszólaltam a számláló lapokon levő egy rovat ellen, mely az anyanyelvre vonatkozik s mely ha ugy mégha gyatik, nemzetünk létszámát pár millióval fogná fogyasztani. Akkor a kormánypadokról megnyugtató felszólalás történt. Már most, t. ház, ha tekintem az itt kezeim közti levő népszámláló lapot, annak 5. pontjában ez áll „mi az anyanyelve?" Az utasítás 12-dik pontjában pedig ezt találom: „A hatodik rovatba az illető anyanyelve irandó be, a milyennek vallja magát és ebbeli határozottan teendő nyilatkozatára semmiféle befolyást nem szabad az illető számláló ügynöknek gyakorolni". Továbbá az 5. pont azt mondja: „A betöltést a család (háztartás) feje, vagy a család egyik tagja eszközli." stb. No t. ház! a ki e kérdőpontot az e pontra KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTBT. vonatkozó utasítással összeveti, az kénytelen bevallani, hogy itt, egy nemzetünk kevesbítésére czélzó ármányos intézkedéssel, mondhatnám merénylettel áll szemben. Tudjuk azt, t. ház! hogy hazánk igen sok vidékein vannak épen a Bach-rendszer németesitő iskolájából kikerült nemzedék között igen sokan, sőt itt a fővárosban még számosabbak, kik testestől lelkestől magyaroknak vallják magukat; de nyelvünket vagy épen nem, vagy hiányosan beszélik. Az ilyenek a 6. kérdő ponttal szemben, kénytelenek magukat mái nemzetségüeknek iratni vagy írni, sőt miután a gyermeket a családtag vagy családfő irja be, ezek is természetesen annak nemzetisége szerint jegyeztetnek, bár azoknak anyanyelvük, mit az iskolában is követnek, határozottan a magyar. Tapasztalásból tudom, hogy egész nagy községek, melyeknek lakói még a tendentiosus önkény uralom alatti népszámláláskor is tömegesen magyarnak íratták magukat, most a népszámláló lap 6. kérdő pontja lehetetlenné tette reájok nézve, hogy magyarnak jegyezzék magukat, bár testestől lelkestől most is magyarnak tartják és vallják magukat s azok is óhajtanak maradni, így volt ez országszerte; úgy hogy ezen népszámlálás nem más, mint egy hivatalos hamisítvány, melyet a kormány ármányosan foganatosított. Miért? kérdezhetnék talán. Azért egyfelől, hogy a nemzet létszámát leszállítván, annak önérzetét csökkenthessék. Azt mondhatván : lm kevesen vagyunk, le keli tehát mondani a magasabb nemzeti aspirátiókról, az önálló állami létei attribútumairól, hanem hajtsuk fejünket szelíd önmegadással a közösügyes rendszer kényszerjármába. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon) Tették talán azért, hogy abból teremtsenek egy mumust s a nemzet látszólagos csekély voltával ijesztgessék azt az osztrák szövetség fojtogató karjaiba. De hiába akarnak önök ebből is roskadozó hatalmuknak támaszt faragni, hiába falsifikálnak önök a nemzet rovására; e nemzet már túl van gyermekkorán s nem fogja az ily mumosok által magát félrevezettetni, önérzetét önök kedvéért levetkőzni, nemzeti hivatását és jogosultságát kishifííen megtagadni és feladni. Hisz még igy mesterkélten leapasztott létszámunk is az összes népesség 70—80 százalékát képezi, míg a Lajtántúli tartományok conglomerátumában a németek, az összes népességnek 20 százalékát képezik. Ez a 20 százalék nem csak AZ ottani 80 százalékot akarja absorbeálni, hanem Magyarországot is felakarná emészteni, de erre a hivatásfeledett magyar kormány készséges közremtíkö13