Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-302
88 302. országos ülés november 20. 1880. ügyekben, melyek jogosan az ő hatáskörébe tartoznak Horvátországban, helytelenül, — mondjuk, — törvénytelenül jár el, akkor nekik alkotmányos állásukból folyó kötelességök ezen az ellenőrzésre egyedül jogosított testület előtt megjelenni, panaszaikat részletezve és bizonyítékokkal ellátva ezen ház, mint ellenőrző testület elé hozni. {Helyeslés,) Éa biztosíthatom őket arról, hogy ezen ház minden oldaláról, különösen pedig ellenzéki oldaláról, melyet az ellenőrzési kötelesség hatványozott mértékben terhel, felszólalásuk komoly figyelembe fog vétetni. {Helyeslés.) De én t. ház! azon nézetben vagyok, hogy felszólalás és felszólalás között különbség van. Maga a t. képviselő ur érezte azt, hogy tegnapi felszólalása arra a lépésre, melyet annak folytán Irányi t. képviselő ur tett, nem elegendő, mert ha azt nem érezné, nem mondta volna igen helyesen, a mit mondott, hogy majd a horvátországi, képviselők ezen panaszaikat részletesen elő fogják terjeszteni adandó alkalommal ezen országgyűlésen; nem mondotta volna ezt, ha tegnapi felszólalását arra a lépésre, a melyet Irányi t. képviselő ur tett, elegendőnek tartja. Tegnapi felszólalása elegendő volt arra, hogy megpendítessenek bizonyos dolgok és hogy — ha ugy tetszik Madarász t. képviselő urnak — azon nyugtalanságnak, melyről állítják, hogy Horvátországban létezik, kifejezés adassék; de arra, hogy ezen ellenőrző testületet ilyen kényes ügyben, ilyen lépésre, egy parlamenti bizottság kiküldésére birja, arra a tegnapi felszólalás elegendő nem volt. {Helyeslés jobb- és balfelöl) Én részemről a lehető legkárosabb következményeket várnám ezen elhamarkodott elhatározástól, különösen, ha az oly alapon történnék, a mint ezen oldalon {a szélső baloldali padokra mutat) volt említve, a mint t. barátom Thaly Kálmán mondta, hogy meg van győződve, hogy azok a vádak alaptalanok és ő mégis vizsgáló bizottságot kivan; Madarász t. képviselőtársam pedig azt mondja, hogy ő is meg van győződve, hogy ezen panaszok alaptalanok és mégis rászavaz a bizottság kiküldésére. Ugyan kérdem: akkor, ha ők igy gondolkoznak és ha azok, a kik hallgatnak , szintén ugy gondolkoznak, hogy azon panaszok alaptalanok, hogy akkor minő czélra kívánják ezen bizottság kiküldését? {Egy hang a szélső baloldalon: „Megnyugtatás végett".) Nem tartanak-e attól, hogy ha annak nyilt kifejezése mellett, hogy ezen panaszok alaptalanok, mégis egy vizsgálóbizottság küldetik ki a közös horvát-magyar kormány tetteinek megvizsgálására, nem tartanak-e attól, hogy azon alaptalan ellenszenvek Horvátországban, azon alaptalan vádak, melyek a közös kormány legjogosabb tetteiben is az alkotmány megsértését szeretik emlegetni, ebből nagyobb bátorítást fogoak meríteni ? (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Nem tartanak-e attól, hogy azon viszonynyal szemben, melyet nekünk törvényes alapon, de a közös kormány és a közös állam jogainak teljes fenntartásával kell rendezni, bátorítást fognak nyerni bizonyos kísérletek, ha az illetők látják, hogy mindenféle alaptalan felszólalás és maguk az indítványt támogatók által alaptalanoknak nyilvánított nj^ughatatlanságok elegendők arra, hogy a magyarhorvát közös parlamentet a legkomolyabb parlamenti lépésre indítsák? Ez azon czélnak, melyre — meg vagyok győződve, hogy t. barátom törekedik — hogy t. i. a testvéri viszony és a kölcsönös egyetértés köztünk mindkét részről fenntartassák, nem előmozdítására, hanem az alaptalan és túlságokba menő panaszkodási hajlamnak táplálására fog szolgálni. {Helyeslés a jobb- és baloldalon.) És minthogy már e részben felszólaltam és minthogy előttem szólott t. képviselőtársam maga is azt mondotta, hogy ezen panaszok részletezve a ház elé fognak hozatni, gondolom, hogy t. indítványozó képviselőtársam maga is átlátja, hogy ezen indítványa még korai. Legalább is meg kell hallgatnunk előbb, hogy^miben állanak azon teljesen részletezett panaszok. Nem mondom, hogy előre teljesen meg vagyok győződve azok alaptalanságáról ; de nekem azon részletezett panasz után, melyeket a pénzügyminister ellen felhozattak a magyar nyelv tanítására nézve és azon helyes felelet után, melyet a pénzügyminister ur erre adott, azon alapos kételyem van, hogy a többi részletezett panaszok sem állanak helyesebb alapon, mint azok, melyeket tegnap hallottunk. Én tehát azt tartom, hogy ezen bizottság kiküldésére vonatkozó javaslat még azok szempontjából is, a kik nem ugy vannak meggyőződve, mint Thaly Kálmán és Madarász képviselőtársaim, legalább is nagyon korai és talán a t. képviselő ur is helyesnek fogja ezt találni és visszavonja indítványát, bevárván azon részletezést, melyet a horvátországi képviselő urak a ház elé terjeszteni kívánnak. {Helyeslés a bal- és jobboldalon.) S miután a fennforgó ügyre nézve álláspontomat megmondottam, egy szót óhajtok a magam nézeteiről a parlamenti vizsgáló bizottságokra nézve szólani. {Halljuk! Halljuk!) Az az álláspont, melyet Madarász képviselőtársam a ministerelnök szavaiban gyökeredzőnek állított, ámbár nézetem szerint határozottan kifejtve nem volt, teljesen helyes. Az ellenőrző testületnek, az országgyűlésnek joga van vizsgáló bizottságot kiküldeni, valahányszor ő azon vizsgálatnak szükségét látja a bővebb felderítés czéljából; de ily bizottságot természetesen csak akkor küldhet ki, ha olyan adatok és olyan tények vannak előtte, melyek komolyan szükségessé teszik a felvilágo-