Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

4 299. országos ülés november 17. 1880. Tischler Vincze: T. ház! Nem kell a pártszenvedély sötét színével festeni, mert, hogy &

r helyzet nagyon komoly, azt elismeri mindenki. Es a helyzetnek ezen elismert komolyságával mi áll szemben ? Közöny és általános apathia. Mig 1874-ben, midőn a helyzet nem volt oly válságos, mint most, a nemzet legjobbjai, de maga az egész nemzet m majdnem egyhangúlag, komoly határozottsággal neki ment a sysiphusi munkának, államháztartásunk rendezésének ; addig most, t. ház, midőn minden erőfeszítés, segélyforrásaink kimerítése s az újabb közgazdasági kiegyezés folytán nyert mintegy 10 milliónyi jövedelemszaporulat daczára, ismét az 1874—75-iki deficitet megközelítő hiánynyal állunk szemben és igy tehát kétségbevonhatatlanul igazolva van az, hogy a pártok fúziójának czégére, pénzügyeink rendezése, a kormány kezében összetörött, — midőn, t. ház, időközben az átalános anyagi hanyatlás oly mérveket öltött, hogy a középbirtokosság, de maga a kisbirtokosság is hitelezőinek kegyelméből nem él, hanem vegetál, egyik napról a másikra tengeti léteiét; iparosaink pedig, értem a kézmívesosztályt, mert hisz nagyiparosunk vajmi kevés van, napról napra mindinkább elpusztul, midőn az anyagi hanyatlásnak szükségképpeni következménye, az erkölcsi corruptió annyira impregnálta társadalmi életünket, köz- és magánéletünket, annyira megtágította a társadalom minden kapcsát, hogy sokszor egyik napról a másikra hihetetlennek, lehetetlennek képzelt események zajlanak le szemeink előtt, hogy sokszor nem tudjuk, vájjon, a ki ma köztisztelet tárgya, holnap méltó lesz-e még arra; midőn, t. ház, ezen erkölcsi és anyagi sülyedés ónsúlylyal nehezedik közművelődésünk fejlődésére, — midőn mezőgazdaságunkat az amerikai és orosz verseny, nemkülönben Németország vámés yasuti tarifa-politikája megrendítette, iparunk fejlődését gátolja az osztrák fejlett ipar-versenye 8 hogy a kép teljes legyen, e válságos társadalmi s gazdasági állapotok mellett van egy államuak, mely, miután államháztartási hiányaival folyton a létért való harczot vívja, legjobb akarat mellett sem képes a válság terjedését megakadályozni, — ily végzetes állapotokkal szemben, hiába keresünk mai napon valódi közszellemet, mindenütt scepticus resignatióval találkozunk, mely nem jelent egyebet, mint azt, hogy mig mQ

Sy,^addig megy, a többit bízzuk a jó istenre, hisz ő, a ki az egész végtelen természetről gondoskodik, gondoskodni fog majd mi rólunk is. A hiány összesen 24,798,054 frttal van előirányozva, de hogy ez tényleg sokkal nagyobb lesz, igazolja mindjárt a fedezet. Mert minő biztosítékkal bír mindenekelőtt a t. pénzügyminister ur, hogy a kőolajvám felemelésére s az ásványolajadóra vonatkozó törvényjavaslat, melytől 1.500,000 frtot remél, az osztrák kormány a reicksrathbau, hol alig számbavehető s a mellett kizárólag a nemzeti érdekek által vezérelt, vajmi ingadozó, csekély többségre támaszkodik, csakugyan képes lesz keresztülvinni. Épp ily bizonytalan az új fogyasztási adóknak czukor-, kávé- és söradónak nem tapasztalat, hanem puszta combinatió alapján 3.000,000 írtban előirányzott jövedelme. A mi pedig az államjószágok elidegenítése után várt 5 milliót illeti, ezen tétel realisálását ugy az eddigi tapasztalatok, valamint jelen gazdasági helyzetünk mellett éppen lehetetlenségnek kell tartanunk. De ha a deficitet teljes nagyságában látni akarjuk, mindenekelőtt hozzá kell adnunk azon 5 milliót, mert hisz akár új kölcsönnel terheljük az államot, akár meglevő értékeken adunk túl, ez lényegében és hatásában teljesen ugyanaz. Hozzá kell adnunk továbbá azon 8 milliót is, mely az államadósságok törlesztésére fordítandó kölcsönképpen szerepel. Államadósságainkból eddig törlesztettünk is valamit évenkint és csak ez évben jött legelőször divatba, ezt is új kölcsön által fedezni. Ha ezeket hozzáadjuk, akkor látjuk, hogy deficitünk máris megközelíti a 40 milliót. De tekintsünk el a budget összeségétől, vegyük vizsgálat alá rendes kiadásainknak rendes bevételeinkhez való viszonyát és látni fogjuk, hogy ezek, melyek 1877-ben a legnagyobb áldozatokkal 4 millióra szoríttattak le, jelenleg több, mint 14 millió különbözetet tüntetnek fel. És e pénzügyi helyzetet a t. pénzügyminister ur exposéjában ugyan komolynak, de korántsem találja aggályosnak. Én részemről megvallom, nem vagyok azon helyzetben, hogy ugyanazt tehessem, én a lehető legaggályosabbnak tartom helyzetünket. A nyerstermelő s éppen azért szegény állam, melyek Összes kiadásai 68-ban 147 milliót tettek, jelenleg kiadásokban összesen 289 milliót praeliminál, kiadásaink tehát emelkedtek 13 év alatt összesen 142 millióval, vagyis van jelenleg oly budgetünk, melynél aránylag nagyobbal bármely fejlett iparállam sem bir. E budgetet a nyerstermelő állam elbírni képtelen s nagyon tartok tőle, hogy e nemzet, mely képes volt magát eddig politikailag fenntartani, gazdaságilag fog tönkre menni, elpusztulni! Ezen erőinkhez mérve óriási kiadások s az azokkal kapcsolatos évenkinti határt nem ismerő fokozott adóterhek, nemkülönben a különösen a nép alsó rétegei irányában kérlelhetetlen szigorral alkalmazott adóprés, ezek azok, melyek az adóteher alatt roskadozó népet, kinek ajkáról a hazatérő képviselő egyebet sem hall, mint örökös panaszt, örökös elégedetlenséget, azon áramlat karjaiba vetik, melyet a t. pénzügyminister ur szélsőség-