Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-302

302. országos ülés Én annálfogva arra kérem a t. házat, hogy tekintetbe véve horvát testvéreinknek panaszait, tekintetbe véve azon sajnos ellenséges indulatot, mely ott közttük mi ellenünk elterjedt, tekintetbe véve annak már is nyilatkozó és Isten tudja, a jövőben még talán sajnosabban nyilatkozható következményeit, küldjön ki a képviselőház egy bizottságot, a mely meghallgatva egyrészt horvátszlavón képviselőtársaink panaszait, másrészt az érdekelt ministereket, jelentést tegyen a háznak arról, váljon megsértették-e a közös ministerek az 1868: XXX. t. cz.-et, mely Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátország köztt egyezményt képez. Ha, t. ház, Magyarország területén belől minden egyes törvényhatóság, többet mondok, minden egyes állampolgár, a ki kérvénynyel járul hozzánk, megkívánhatja azt, hogy kérése megvizsgáltassák és hogy a felett csak előleges bírálat után döntsön a ház, a mint, hogy a fennálló szokás valóban az is, akkor azt gondolom, t. ház, hogy Horvátország méltán megkívánhatja, hogy hasonló alapos eljárást kövessünk, midőn ők terjesztették élénkbe sérelmeiket, mielőtt azok felett ítéletet mondanánk. Horvát-Szlavonország, mint társország nem járulhat mihozzánk kérelemmel máskép, mint azok által, kiket képviselőiül választott. Ezeknek egyike tegnap, mint mindnyájan hallottuk, elő is adta sérelmeit, ezeknek megvizsgálása elkerülheti énül szükséges. Ne mondja netalán a kormány, hogy ez szokatlan. Más országokban a parlament ily fontos ügyekben mindig szokott bizottságokat kiküldeni és csak előleges vizsgálat után szokott dönteni. Hogy ismételjem, t. ház, a mit mondottam, minálunk is minden kérvény felett bizottság szokott előleges véleményt terjeszteni elő és a képviselőház, csak miután ebből a dolgok állása felől értesült, szokott határozni. És ezt annál inkább vagyok bátor kérni, t. ház, minél nagyobb fontosságot helyezek arra, hogy azon sajnos ellenséges indulat, mely túl a Dráván évek óta ellenünk nyilatkozik, valahára véget érjen, hogy hely reálljon közttünk ismét a régi barátság, hogy egyek legyünk béke idején, egyek, ha netán vész találja fenyegetni a közös hazát. És most bátor vagyok felolvasni a következő határozati javaslatot: „Küldjön ki a képviselőház egy 12 tagból álló bizottságot, mely meghallgatván egyfelől a Horvát-szlavonországi képviselőket, másfelől az illető ministereket, vizsgálja meg, vájjon igaz-e, hogy azon minisíerek, a kiknek hatásköre horvát-Szlavonországokra is kiterjed, az 1868: XXX. t. ez. egy némely rendelkezéseit megsértették és tegyen a vizsgálatról jelentést." Ismételve ajánlom e határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula: T. ház! Felfogásom szerint a törvény határozottan körvonalozza azon KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XV. KÖTET. november 20. 18S0. gj hatáskört, melyet a pénzügyministernek s a kormány minden tagjának Horvátországgal szemben teljesíteni kell. Ha e hatáskört túllépte, vagy a törvényen túltette magát a kormány, meg van adva a túlkapás ellen az orvoslás e téren épp ugy, mint minden más téren. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl) A képviselő ur, imént beadott határozati javaslatában, felfogásom ^szerint még sokkal többet kér, mint mennyit a tegnap felszólalt képviselő ur kért. A képviselő ur tegnap általánosságban tett némi állításokat, de nem kért ő maga sem eoncrét vizsgálatot. Én azt hiszem, hogy az által, a mit Irányi képviselő ur ajánl, oly kérdések idéztetnének föl, melyek talán valósággal nem is léteznek s talán a kérdés tisztázása, helyett, még nagyobb ellentétek idéztetnének elő. {Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Én tehát arra kérem a t. házat: méltóztassék e kérdésben követni azon utat, mely minden más kérdésben követtetik. Van annak módja részint kérvény, részint interpellatió által, hogy egyes concret esetek előfordulása esetén maga a mínister mondja meg álláspontját és viszont a t. ház azt, vájjon helyesli-e vagy nem azon álláspontot. De a bizottság kiküldését ne méltóztassék elfogadni s azért kérem a t. házat, hogy Irányi képviselő ur határozati javaslatának mellőzésével, a költségvetés tárgyalását folytatni méltóztassék. {Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) Almássy Sándor: T. ház! En nagyon csodálkozom a felett, hogy a kormány nem akarja ezen indítványt elfogadni. Tegnap felszólalt képviselőtársunk előadva a horvát panaszokat és sérelmeket, törvénysértésről vádolta a kormányt és figyelmeztette a házat, hogy szolgáltasson igazságot. Később ugyan, igaz, kimondotta, hogy reményli, a kormány jóvá fogja te,nni a sérelmeket és a jó reményben vizsgálatot nem kért; de a vád, melyet a kormány ellen felhozott, fennáll. A ministerelnök ur kimondotta, hogy a törvénysértés vádját sohasem hallgatja el, mert ő törvényt nem sért s törvénysértéssel magát vádoltatni nem engedi. Az, hogy az illető horvát képviselő, a ki a vádat elhintette, nem kívánja a vizsgálatot, itt nem jöhet tekintetbe, mert vád van felhozva s a kormánynak kötelessége magamagának elégtételt szerezni s igy a kormánynak érdekében van a vizsgálat megtartása. {Igaz! Ugy van! a szélső balról.) ennélfogva, én hozzájárulok Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványához. Baross Gábor: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy ezen tárgyhoz hozzá szólni bátor vagyok. Megvallom őszintén, hogy Irányi t. képviselőtársamnak felszólalása, nem egyedül képezett rám nézve indokot a felszólalásra, hanem ezt 11