Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-317
378 317. orszáars fiié deezeinber 11. 1880. kozó állandó pénzügyi bizottsági jelentésnek és a törvényjavaslatnak folytatólagos tárgyalása. Lichtenstein József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy vaunak, a kik velem egyet értenek abban, hogy a lefolyt budget-vita alkalmával, Magyarország jelen pénzügyi helyzete és annak orvoslására szolgáló rendszabályok kellőképen meg nem beszéltettek, hanem a budget fölötti discussio, hogy ugy mondjam, inkább egyes nagyjaink nyilatkozványa volt azon kérdés felett: vájjon a jelenleg létező (Halljuk!) kormányzati viszonyokkal szemben az egyik elfoglalt álláspont, vagy a másik álláspont czélszerübb-e hazai közviszonyainkra nézve. Hogy ez igy történt, t. ház, s hogy e miatt a közfigyelem úgy e házban, mint a házon kivül egy pillanatra Magyarország súlyos pénzügyi helyzetének bírálatától elfordult, annak egy részben a t. pénzügyininister ur az oka, A t. pénzügyminister ur ugyanis újabban ezen vita alkalmával is felvetette azon szokásos óhajtását, mely a pártok mimódon alakulására vonatkozik és igy a lefolyt vita nem is a budget körül, hanem tulaj donképen a pártok alakulása körül forgott volt. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Én a magam részéről a^t mondom, hogy az, hogy ez igy fordult, helyesen történt igy, mert ez egy kissé legalább tisztázta a parlamenti helyzetet itt bennt a házban és gondolom, hogy ezen eseménynek megleendnek nemsokára a maga kedvező következményei. De éppen azért, mert a budget-vita alkalmával a t. kormánynak a pénzügyi reformokra vonatkozó előterjesztései a maguk egészében nem lettek kellőképen méltányolva, éppen azért azt hiszem, hogy teljes igaza van Heify Ignácz t. képviselőtársamnak, midőn most, e napokban tartott beszédében azt mondta, hogy azért tehát, mert a lefolyt budget vita alkalmával más körül forgott a discussio, most az első adóügyi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával van helye annak, hogy a kormány Összes áj adójavaslatdt megbeszéljük, megvitassuk azt, hogy azok a maguk egészében olyanok-e, hogy azoktól várható-e, hogy a jelenlegi helyzetből sikeresen kibontakoaiiassunk és olyanok-e, melyeket nyugott lélekkel az adózók terhére megszavazhatunk? (Igaz! ügy van! balfelŐi) és azért ha a t. ház megengedi, ón ily irányban fogok szólani. (Halljuk!) Legyen szabad ennélfogva, t. ház, mindenekelőtt constatálnom, hogy már körülbelől ma isme )i ük mindazon financiális terveket, melveket a kormány az általa egyszer-másszor beterjesztemloknek signalisált törvényjavaslatokban jelzett és igy képei alkothatunk magunknak a kormány összes pénzügyi reform programmj ár ól. Csak egy kilátásba helyezett előterjesztéssel adós még a t. pénzügyminister ur és ez az általános jövedelmi adó, melyre nézve egyik exposéja alkalmával kijelentette, hogy ha egyéb előterjesztései czélra nem vezetnének, nem lesz egyéb hátra, mintáz által a jövedelmi pótadó százalékának felemelése, a mire tehát az előterjesztést szinte várhatjuk. Látjuk tehát, t. ház, hogy a t. pénzügyminister urnak első exposéja alkalmával kifejesett azon reménye, hogy majd a véderőről szóló törvény megalkotása alkalmával leszállíthatjuk a hadügyi kiadásokat, nem valósult meg, a földtehermentesítési kötvényekre vonatkozó előtér jesztését a t. minister ur önmaga visszavonta, tudjuk, hogy azon nagy eredmények, melyeket a t. minister ur, mint a vasuíügy rendezése folytál elérendőket többször hangoztatott, nem következtek be. Nem maradt tehát más hátra, mintáz évek óta gyakorolt usus, melyet megszoktunk azóta, hogy az úgynevezett Tisza-aera uralma alatt állunk, hogy tehát a hiányok fedezésére ismét, részben kölcsönt kell felvenni, részben új adókat behozni, vagy a létezőket felemelni. (Igaz! balfelöl.) S igy ennek köszönhetjük, hogy be van most terjesztve a t. háznak egy egész sorozata az adók fokozására vonatkozó javaslatoScnak. De mielőtt én ezekre röviden kiterjeszkedném, legyen szabad általánosságban kifejezést adnom azon nézetemnek, hogy Magyarország az utolsó decennium alatt oly tetemes állami teherszaporulattal sújtatott, hogy meggyőződésem szerint hazánk közgazdaságának véghetetlen kár tétetik, ha az adózó népet most ujabb adókkal terheljük. Nézetem szerint kell bizonyos idő arra, hogy közgazdaságunk hefyre hozza a rajta ejtett sérelmeket és az ország ismét képes legyen újabb terhek elviselésére. Hogy e terhek alatt hazánkban az erkölcsi sülyedés mily mértékben fejlődik, azt Mocsáry t. képviselőtársam tegnapelőtt itt'híven ecsetelte. De legyen szabad előadását egy pár adattal kiegészítenem, hogy ezen sülyedés számokban is kifejezést találjon. (Halljuk! balfelöl.) Mindenki tudhatja mióta a legutóbbi 10 évi budgetek szárszámadásai összeállítva ki osztva vannak a t. képviselő urak között, hogy Magyarországon az egyenes állami adó 1868-ban tett 58 millió frtüt és az egyenes állami adó 188l-re 887* millióban van előirányozva, tehát 30 millióval magasabbra, mint 1868-ban. Én nem akarok, t. ház, példákat a külföldről felhozni és bebizonyítani azt, hogy^ sehol a eontinensen nincs oly nagy egyenes adó az adóképességhez arányítva, mint Magyarországban. Egyszerűen hivatkozom csak a szomszéd Ausztriára, melynek adóképességét, azt gondolom,
