Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

316. országos ülés deczember 10. 1880. 375 (Ugy van! a jobboldalon.) De ha meggyőzik őket arról, hogy az az állani érdekében szükséges, akkor másutt is, nálunk is, el fogják azt fogadni oly mérvben, a mely mérvben az legalább a jelen esetben proponáltatik. (Ugy van! Igaz! a jobboldalon.) S kár volt a t. képviselő urnak oly eriticze szólni a pénzügyministernek azon nyilatkozatáról, miszerint fokozatosan kell az állam jövedelmeit emelni, azaz összhangzatosan az állam közgazdászára fejlődésével. Mert legalább az én nézetem szerint ez az egyetlen egy helyes és józan pénzügy-politikai irány és nem a macska vagy a kutya farkához -— ezen még soha nem hallott hasonlattal — kell ezt hasonlítani, (Derültség a jobboldalon) hanem ahhoz, hogy — alkalmazva nem a nemzetre, hanem a közvagyonnak egves ágazataira —- a mely teher a 12 éves gyermeket agyon nyomná, ha a gyermek fejlődése szerint alkalmazzák a terhet, akkor mikor 20 éves lesz, könnyűséggel el fogja viselni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Ez a fokozatos fejlődés értelme, melynek megtámadását éppen attól, a ki nemzetgazdasági dolgokkal foglalkozik, nem vártam. (Helyeslés a, jobboldalon.) De lássuk, t. képviselőház, hová redukálná a dolgot az, ha semmit semmit sem akarnánk termi önerőnkből, saját adózásunk fokozására? Akkor természetesen — minthogy a kiadásokat igen nagy mértékben megállapítottuk — mégis gondoskodni kell a hiány fedezéséről. Mi marad tehát hátra? Hitelművelet által gondoskodni a fedezetről. De ugyan kérdem a t. háztól — ezt már nem a t. képviselő úrtól kérdem, mert azt hiszem, ő könnyen fogna rá felelni, azt mondván: én sem az adót, sem a hitelműveletet nem szavazom meg, a költség meg van szavazva, lássa a kormány, honnan veszi a fedezetet. Mudrony Soma (közbeszól) : Azt se a szavaztuk meg! Tisza Kálmán ministerelnök: Azt mondtam én is: nyugodt lehet a képviselő ur, sokkal jobban ismerem a képviselő ur nemzetgazdasági politikáját, semhogy azt ne tettem volna fel róla, hogy ha látja is a deficitet, azért arra semmiféle fedezetet meg nem szavaz. De rmísok máskép gondolkoznak és bizonyosan nagyon sokan vannak e t. házban, a kik ha megvan a deficit és nem helyeslik az egyik fedezeti módot, tudják, hogy gondoskodni kell a fedezetről más módon. Kérdem tehát a t. háztól: midőn lefestjük mi magunk, hogy mily kimondhatatlan nyomorúság van Magyarországon —- éppen most rajzolta ezt a képviselő ur oly élénken — vájjon mit gondol, hogy ez a hitel szempontjából hasznos-e? Megjegyzem, hogy nem félek ezeu nyilatkozat miatt hitelünk romlásától. Megmondtam | már más alkalommal, hogy szerencse, hogy a kik I a hitelt adják, nem hisznek el mindent, hanem végére járnak a dolognak maguk és ennek alapján adják a hitelt. De mégis furcsa helyzetbe taszíttatnék a nemzet az ily eljárás által. Hiszen magánembernek is — mit gondol a képviselő ur — fognának talán tisztességes feltételek mellett hitelezni, ha azzal kopogtat: nézzétek, mily nyomorult ember vagyok, végpusztulásnak indulok, semmim sincs, kölcsönözzetek ? (Élénk tetszés jobbjelöl.) Ily módon lehet könyöradományt kérni, de hitelt sem egyes, sem nemzet nem nyerhet ily utón. (Mozgás a baloldalon. Elénk tetszés jobbfelöl) Én azon nézetben vagyok, hogy a nemzet helyzetét soha szépíteni nem kell, a létező bajokat se kell takarni; de egyúttal öntudatával kell birni a fejlődési képességnek, jelét kell adni a tenniakarásnak s akkor lehet sikerrel — addig, a meddig szükséges — hitelhez is folyamodni. S éppen azért, mert azon nézetből indulok ki, hogy ez által is jelét adjuk annak, hogy tenni is akarunk saját érdekünkben, kérem ezen törvéin^javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Mudrony Soma: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása végett csak azt az egyet vagyok bátor megjegyezni, hogy nem mondtam azt, hogy azon salgó-tarjáni czég, melyre czéloztam, milliókkal dolgozik, hanem azt mondtam, hogy ez oly vállalat, mely milliókkal dolgozó külföldi czégekkel kénytelen versenyezni, (Igaz! Ugy van! a baloldalon) noha a maga összes termésének értéke nem megy többre, mint 300,000 frtra. Ebből lehet látni, hogy ez bizony nem oly rendkívül nagyszerű czég. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mindenki legjobb magyarázója szavainak és megengedem, hogy nem levén teljes csend a házban, talán rosszul értettem azon szavakat s éppen azért, mert ez meglehet, igen szívesen elismerem, hogj* ezen észrevételem nem felelt meg a t. képviselő ur nyilatkozatának. Lichtenstein József: (Felkiáltásokbalfelöl: Holnap! Jobb felöl: Ma!) T. ház! Csak pár perez hiányzik azon időből, midőn a képviselőház szabályai szerint kérni lehet az elmondandó beszédnek más napra való halasztását. Minthogy ez alkalommal hosszasabban kívánok szólni, szükséges lesz vagy az ülést, ineghoszzabbítani, vagy beszédem megtartását holnapra halasztani. (Felkiáltások jobbfelöl: Ma! Balfelől: Holnap!) Elnök: A képviselő ur maga mondta, hogy még pár perez hiányzik és daczára ennek, a házszabályok értelmében kéri az elhalasztást. Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék a házszabályok alapján akkor kérni az elhalasztást, midőn ezt a házszabályok megengedik. (Helyeslés a bal-