Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

yi 6. országos ülés Önkényuralom alatt fizetett s a mii akkor már elviselhetleunek tartott. De pénzügyministereink adóreformjai mindig újabb, meg újabb adónemek kigondolásában és behozatalában határozódnak meg s most, a midőn a kigondolható adónemek mindenikét már alkalmazták; most, a. midőn a levegő és vizén kivül minden egyéb má~ terhes adó alá van vetve; a létező adók felemeléséhez és a pótlékok pótlékainak szomorú expediensékez folyamodnak, ugy, hogy ma-holnap a pótlékok felül fogják múlni az adó eredeti tételeit. Ily pótlék- vagy függelék-adó akar lenni a szállítási adó felemelése is. Engedje meg a t. ház őszinte nyíltságomat, a mi szomorú tapasztalatok kifolyása; de én ugy találom, hogy hazánkban egyáltalában adók emelésére, vagy újabb adók behozatalára észszerüleg gondolni a mai viszonyok köztt alig lehet; a szállítási adónak felemelése pedig egyenesen a nemzetgazdászati fejlődés felakasztásával egyértelmű. Vizi utaink egy idegen társulat kezébe játszattak oda a mag\ ar gőzhajóíársulat megbuktatásával, a mely egyedárusága előnyeit, a mi kárunkra zsákmányolja ki. Az Bécs szállítását könnyíti, a miénket, a hol csak lehet, elzárja, a hol nem lehet, megnehezíti. Vasutaink szállítási díjtételei már is oly magasak, mint a continens egy országában sem, ugy hogy nyersterményeinket alig tudjuk versenyképesen a külföldi piaezokra, sőt néha belföldi főemporiismainkba szállítani. Míg ellenben a külföldi árúczikkek, nem tudom minő utón, ki tudják maguknak ugy vizén, mint vasúton a kedvezményes tariffáí eszközölni elannyira, hogy a sziléziai és csehországi vas keleten, sőt még Erdélyben is — leszorítja a versenytérről hazai vasunkat s vasmüveink egymásután szüntetik meg működésüket. így van ez Gömőrben és másutt is. Éppen a vasúti tariffák díjtételeinek magas volta okozza azt, hogy mi nyersterményeinket és a természet gazdag adományait kihasználni és értékesíteni nem tudjuk s hova-tovább az elszegényedés és végkimerülés örvényébe sodortatunk. Azt mondják, hogy egy más törvényjavaslat hivatása lesz e bajon a tariffa leszállítása által segíteni. Én ugy találom, hogy ez nem egyéb egy szerény mistificatiónál, mert nézetem szerint a szállítási adó felemelése nem egyéb a földadó mesterkélt felemelésénél, a mi gabnánk árát fogja . lenyomni, mert az azt megvevő kereskedő a kii- | lönbözetet a földmívelő terhére fogja rászámítani, illetőleg nyersterméke árából leütni. Aztán még attól is lehet félnünk, hogy az újabb adóteherrel szembe állított recompeusatiót nagyon problematicussá teszi az, hogy a tariffák időszerű változásoknak vannak alávetve, mig az KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XV. KÖTET. deczember 10, I88D. gg| egyszer behozott adó, főleg nálunk nagyon is a stabilitás jellegével szokott birni. De épp ily problematicus az állásinak ez új adóezímén vári bevétele is, hisz korábban 4, most 2 millióra teszik a remélhető bevételt, de én félek, hogy erre is alkalmazható lesz azon példabeszéd, hogy a mit a réven nyernénk, azt a vámon kétszeresen visszafizetjük, mert én igen valószínűnek tartom azt, hogy a szállítási adó felemelése a kamatgarantiák már is ijesztőleg emelkedő terheit fogja fokozni. Az által, a mit pénzügyminister ur tegnap erre vonatkozólag mondott, egyáltalában megnyugtatva nem vagyok. Én t. ház! már ez okból sem fogadhatnám el e törvényjavaslatot; de nem fogadom el főleg azért, mert én Magyarországon ez idő szerint bárminő adóemelést képtelenségnek tartok. T. ház! Még csak egy pár szóval kívánok reflectálni a t. előadó ur beszédére és az abban foglalt indokolásra, valamint a t. minister urnák tegnap hallott érvelésére. T. háa! én a bizottság indokolását nem látom hivatása színvonalon állónak s azon ügy fontosságához mértnek, kivált az adóval sújtatni kívánt szegény nép érdekével szemben, mert ez nem más, mint visszhangja a minister indokolásának. A bizottság indokolásában kérdést tesz, hogy vájjon az említett czél elérésére alkalmas-e ezen törvényjavaslat és vájjon az elfogadása által elért pénzügyi eredmény nem ellensúly oztatik-e azon káros visszahatás által, melyet ezen adónem emelése nemzetgazdasági érdekeink fejlődésére gyakorolhatna? ezen kérdésre csak egy igazságos felelet lett volna, t. i. az, hogy a bizottság ezen törvén} javaslat elvetését ajánlja a háznak, a mely nemzetgazdászati érdekeinket aláássa, a mely földmívelő osztályunkat igen nagy terhekkel fogja megterhelni, mert bármilyen nagy cartifoliumokkal jöjjön is ide György Endre t. képviselőtársunk, azon igazságot eltakarni nem fogja, hogy^ezen adó nem egyéb, mint elleplezett földadó. Én azt találom, t. ház, hogy ugy ministert, mint a bizottságot egyenesen fiscalis szempontok vezérelték. Már pedig komoly politikusnál ezen szempontok nem lehetnek irányadók; a kormány indokolásában azzal vigasztal, hogy az ágió nehézségei el fognak esni. De ki kezeskedik arról, hogy ezen nehézségek nem fognak újra felmerülni, mert a kevés pénzalappal bíró, önök által kegyelt osztrák bank pénzügyei egyáltalán nem zárják ki azt, hogy adott alkalommal, európai zavar alkalmával az ágió még magasabbra nem fog-e szökkenni. Miután gabonánkat, nyers termény eiuket, borunkat leginkább külföldön árusítjuk el, nagyon ki leszünk téve az ágió hullámzásainak. A t. kormány azzal vigasztal, hogy a szállítási adó felemelését ellensúlyozni fogja a tarifa leszállítását tárgyazó törvényjavaslat előtérj esz-