Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

316, orsíágos ülés deexember 10. 359 midőn nemcsak az elvi szempontok, de az anyagi szükség is ezt követelik, akkor ily gyenge in­dokolással ezen intézkedést kellőleg támogatni alig lehet. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy a vitelbér majd azét fog oszlani, hogy az sokfelé fog elforgáesolódni s hogy nem lehet tudni, vájjon a termelő, vagy a szállítmányozó vasnt, vagy a malom, vagy más valaki fogja-e viselni és hogy ezáltal a teher elviselése annál könnyebb lesz. Hát hogyan történik, t. ház, ezen adó be­szedése ? Eddig a 27o-os szállítási adót ugy szedették be, hogy a kincstár közegei a vasutaknál, vagy megfordítva a vasúti közegek az adópénz­tárnál megjelentek és a kimutatott jövedelmöknek 5i-ik részét lefizették, illetőleg átvették. Már most, ha a vasutak azon helyzetbea vannak, hogy magasabb díjtételeket számíthatnak a szállításért, akkor a szállító fél, legnagyobb részt a termelő, fogva azt viselni, ha pedig nincsenek azon hely­zetben, akkor be fog állani azon eset, melyet az előbb említettem, akkor t. i. maga a ( vasút lesz azt kénytelen fizetni és miután az állam a vas­pályáknál anyagilag nagy mérvben érdekelve van. ez pénzügyeire is befolyással fog birni. Az állam több mint fele részben mindenesetre ér­dekelve vau, mert a pénzügyminister ur által teg­nap tett száraitás nem egészen helyes. T. i. azon vaspályák, melyeknél az állam érdekelve van, nem 40%-át, hanem több, mint 50*/o-át fizetik az adónak és ennélfogva, constatálom, azon számítás, melyet a pénzügyminister adott elő, lényegesen különbözik azon eredménytől, melyet ő terjesztett elő tegnap. Az állam t. i. bevesz szállítási dijak czímén mindössze átlag 2.155,000 frtot, ebből az államvaspálya a tiszaival együtt fizet 590,000 frtot, az összes kamatbiztosítást élvező vasutak által fizetett összeg pedig 550,000 frt, tehát összesen: 1.145,000 frt, ez mindesetre több mint fele; mert a többi vasutakra csak 1.010,000 frt esik. Tehát az állam anyagilag is vau érde­kelve. Ezek után, t. ház. én azt hiszem, hogy a szál­lítási adó, a gőzhajózási és vasúti forgalom meg­adóztatása egy oly országban, a mely erőteljes, virágzó közgazdasági élettel bir, egy időre ezen intézkedés talán helyén van. De egy oly ország­ban, a mely folytonos organicus gazdasági ba­jokkal küzd, a melynek legfőbb terményei nem • versenyképesek, egy ily országban ezen adónem, gazdaságilag egyátaláu nem állhat meg. így vol­tam eredetileg meggyőződve, midőn 1875-ben a XX. t. ez. által a szállítási adó behozatott ésigy vagyok meggyőződve ma is. Azon különbséggel természetesen, hogy ma ezen adót, mely egy létező rósz, melynek létéhez már léteiénél fogva bizonyos joga van, eltöröltetni nem kívánom. De ezen adónak minden további emelését és a már egy­szer elkövetett közgazdasági hiba ismétlését, öreg­bítését átalában és ezen alkalommal határozottan ellenzem. (Helyeslés balfelö'l.) Azt mondta tegnapi beszédében György Endre t. képviselőtársam, hogy az ellenzék állás­pontja ezen törvényjavaslattal szemben felette könnyű, mert azok, a kik ezen padokon ülnek, a be­ruházásokat készségesen szavazzák meg, de ha arról van szó, hogy fedezetet is adjanak, r akkor azt annál határozottabban megtagadják. Ö ellen­ben azon reális politicusok közé tartozik, kik magasabb tekintetekből, habár nem is nagyon szerelmesek beléjük, az adófelemelések keserű piluláit készséggel elnyelik, csak hogy az állam­hitel képességét jövőre fenntarthassák. Erret. ház, én röviden a következőket vagyok bátor felelni. (Halljuk!) Az ellenzék álláspontja, egy oly kor­mánynyal szemben, melynek valódi főczélja egyedül a tovább létezhetés és a melynek alapja és támasza az ország és társadalmának gyenge­ségében áll, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső bal­oldalon) a melynek közgazdasági és pénzügyi politikája számára az eszméket túlnyomókig ellen­felei szolgáltatják s a ki ezen eszméket ugy használja fel és oly alakban terjeszti elő, hogy ezen eszméknek szerzői compromittálva érzik ma­gukat {Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balolda­lon. Mozgás jobbfelöl.) általok, az ily vívmány­nyal szemben, t. ház az ellenzék állása sem nem könnyű, sem nem kényelmes. Mi a szükséges beruházásokat, ha azok kellőleg alkalmaztatnak, igenis, megszavazzuk és meg­szavazzuk szívesen a létesítésőkhez szükséges fedezetet is, mert ugy az, mint a másik az or­szág javának előmozdítására lenne szentelve; ha valaki biztosíthatna bennünket arról, hogy azon fedezet, melyet megszavazunk, a kitűzött czélra és nem az általunk helytelenített kormányzási politikának folytatására lesz fordítva. (Ugy van! Felkiáltások a bal és szélső balfelöl.) És ebben egyáltalán nincs következetlenség, mert az ellen­kező eljárás oly bizalmat foglalna magában, mely az ellenzék állásának természetével is ellenke­zik. Azért hát, t. képviselőtársam magasb álla­mi szempontokból csak emelje az adókat s le­gyen érte az érdem és felelősség egyaránt az övé; én a magam részéről az összes kormányzati politika gyökeres megváltoztatása nélkül azt sem ezen, sem más kormánynak megszavazni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) De azt, hogy az államnak nemcsak ezen összegre, melyet a kormány a szállítási adó felemelése által akar elérni, hanem ennél sokkal nagyobbra szüksége van, én készséggel elisme­rem és egyáltalában nem zárkózom el a pénz­ügyi helyzet követelményei elől. De csakhogy engem e helyzet sokkal kevésbbc aggaszt, mint azon tanácstalanság, melyet a kormány súlyos

Next

/
Thumbnails
Contents