Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-315

342 315. országos ölés deczember 9. 1880. czikkekért, melyek az állam által nem subventionált vasutakon szállíttatnak. Már most, t. ház; még azt lehet-e állítani, hogy különösen oly szállításoknál, melyek állami vasutakon eszközöltetnek, egyre megy az, akár szállítási adó czírnén, akár tarifa leszállítása által éretik el az eredmény. De lássuk, hogy áll a kérdés. Megengedve azt, hogy a tarifa leszállítása által az első évben a jövedelem nem szaporodni, hanem apadni fog, — pedig még az sem következik belőle feltétlenül, nézzük, vájjon ki fogja ennek hasznát megérezni, ha ez bekövetkeznék. Érezni fogja a termelő, érezni fogja a fogyasztó és a szállító is. Ámde felfogásom szerint nem áll az, hogy a tarifa-leszállításnak az lenne természetszerű következménye, hogy az államvasutak jövedelme apasztassék, mert először általánosságban is áll az, hogy olcsó szállítási tételek mellett nagyobb alkalom és könnyítés nyújtatván a szállításra, a szállítmányok mennyisége szaporodik. De nem is alkalmazva ezen általános tételt, mégis nagy különbségei tesz az, hogy az államvasutak, mint eddig 300 kilométeren szállíttatnak, vagy pedig 600 vagy 900 kilométeren közvetítik a szállítást és hogy vájjon, mint eddig, a leghosszabb vonalon Euttkától Budapestig 311 kilométeren át, vagy pedig az ország szélétől Budapestig 700, vagy ha azt veszszük, az egész vonalon, Brassótól Ruttkáig 970 kilométeren át szállítnak az államvasutak. Mert nagyobb lehet a jövedelem, ha hosszabb vonalon kisebb tételek mellett, mint ha nagyobb tételekkel rövidebb vonalon történik a szállítás. Van még egy másik faktor is, melyet nem lehet figyelem nélkül hagyni. És ez az, hogy mig az ország legnagyobb részében szállítóit czikkeket az utolsó 10 mértföldnyi vonalon eddig egy más társulatnak kellett átadni, hogy a fővárosba bejuthasson a szállítmány, mcst egészen Budapestig saját vonalán szállíthatja az állam és igy nem kell a jövedelemben mással osztoznia. (Helyeslés.) De lássuk, hogy áll a kérdés másrészről a subventionált vasutakra nézve, melyekre vonatkozólag bátor vagyok megemlíteni, hogy szállítási adó czírnén az általuk eszközölt szállításért 400,000 írt folyt be. Itt sem mindegy az, hogy ezen 4C0.000 forint, vagy az esetleg felemelt 600,000 frt szállítási adó, vagy pedig fuvardíj czírnén fizetendő-e, mert ha szállítási adó czírnén fizettetik az, akkor az egész az államkincstár javára esik, mig na a díjtételek emelése czírnén szedetik be, akkor 50°> üzemi költség híján jön csak az államkincstárba. És mivel e vasutak segélyezésére az állam évenkini 10 milliót fordít, kívánatos, hogy ezen csekély összegben, mely a subventiónak 6%-os kamatját képezi, némi kárpótlást kapjon az állam. Harmadik csoportul felemlítettem azon vasutakat, melyek az állam által nem subventionáltatnak, ezek eszközlik az összes szállítások 55%-át, mely szállítások után 1.100,000 frt jön az állampénztárba és itt nem megy egyre a kincstárra nézve, ha a fuvardíj, vagy az adó emeltetik, mert a többlet az adóból tisztán a kincstárba foly. De méltóztassanak megengedni, az sem következik ebből, hogy az ezen államkincstárba folyó összeg teljesen a termelő rovására lenne felszámítandó, mert azon concurreníia, melynek az állam kezében levő vonalak által e vasutak kitéve vannak, az illető vállalat bizonyos mértéken túl ez adót az illető termelő, vagy fogyasztó kárára át nem háríthatja, mert a délkeleti határszéitől Budapestig és Ruttkáig erős versenyképes vonalat képez most az állam kezében levő hálózat. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy azok, kik közgazdasági érdekeinket oly annyira emlegetik, bizonyára nem hordják azokat melegebben szivükön, mint én. Ha ez intézkedést tisztán pénzügyi szempontból tekinteném s azt látnám, hogy az közgazdaságilag kárt okoz az országnak, bizonyára nem javasolnám azt a t. háznak. De minthogy az általam felemlített adatok nyomán úgy vagyok meggyőződve, hogy ez intézkedés közgazdasági szempontból nem káros, pénzügyi tekintetben pedig szükséges, arra kérem a t. házat, méltóztassék e javaslatot elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Lesstó István : T. ház! A tárgyalás alatt levő javaslatban egy régi ismerősre akadunk, a ki már tavaly kisértett állandó megtelepedésével, de a kit mindez ideig a háznak kormánypárti többsége nem volt hajlandó befogadni s én remélem, hogy ez idén is hasonló fogadtatásra fog találni. A hangulat, az igen t. pénzügyminister ur régi két javaslata, t. i. a szállítási és a II. osztályú személyes kereseti adó felemelését czélzó javaslatok irányában tavaly a kormánynak kebelében annyira kedvezőtlen volt, hogy a kormány az időpontot nem tartotta alkalmatosnak a javaslatoknak törvényerőre való emelésére. És tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a t. többség tavahd hangulata teljesen jogosult és indokolt volt, e hangulatnak azon tudat képezte alapját, hogy Magyarországon az adók felemelése immár lehetetlen. Azonban ítélve abból, hogy a tisztelt kormány most már az időpontot alkalmatosnak tartja, eme hangulat megváltoztatására kell következtetnem, (Halljuk! Halljuk!) pedig én legalább azt hiszem, a mi tavaly nem volt elfogad-'