Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

28 299. orseágos filés november 17. 1880. mindenkor csak politikai tekintetek és czélzatok jönnek a felszínre és a mely államban a törvényhozó hatalomnak legfelsőbb végrehajtó tényezője sem tiszteli a törvényeket, az ily állam eljátszotta a jogot azon szép magasztos attribútumra, hogy jogállamnak neveztessék. Valóban uraim ideje már, hogy őszintén megkérdjük egymást, vájjon van-e tulajdonképen egyházi autonómiánk, vagy sem? Érvényesek-e az e részben hozott törvények, vagy sem? Ha igen, akkor méltóztassék a t. minister ur azokat tiszteletben tartani, ha pedig nem, akkor méltóztassék nekünk egészen őszintén megmondani, hogy minden a szerbeket érdeklő kérdés hatalmi kérdés. De akkor méltóztassék megtudni azt is, hogy egy szerb közmondás szerint „minden erőszak csak ideig való", a magyar pedig azt mondja: „megtanít a nyavalya." Bocsássanak meg uraim, de vannak az emberi életben pilianatok, a midőn a legszendébb kedélyű embernek is arczába tolul a vér. Annyi meg annyi önkényességeivel szemben a t. minister urnak, kénytelen voltam elvégre én is kifejezést adni sértett érzelmemnek, de nem csak a magaménak, hanem azon legnagyobb szerb községének is, a melyet itt képviselni szerencsés vagyok, — de úgy vagyok meggyőződve, valamennyi hazabeli szerb sértett érzelmének is, a kik nevében bátor voltam itt, a nemzet legfőbb fóruma előtt szavamat emelni. Mielőtt beszédemet befejezném, engedje meg a t. minister ur, hogy még csak egy kéréssel forduljak hozzá és ez az, hogy ne méltóztassék feltétlenül hitelt adni aljas rágalmazóknak, a kik a hazafiság szine alatt zavarosban halásznak önző czéljaik elérése tekintetéből, de a kik fordorkodásaikkal előreláthatlan következményű bonyodalmakat idézhetnek elő, mindenesetre pedig a kormány és a nép között annyira kívánatos jó viszonyt megzavarni képesek. Én részemről himezés nélkül megmondottam az igazat az igazság érdekében és végzem Carlyle híres angol történetíró szavaival: „hogy a legkoldúsabb igazság többet ér a legkirályibb hazugságnál." Interpellátióm igy szól: Interpellátió a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, a g. k. szerbegyház önkormányzati jogának megsértése tárgyában. Tekintve, hogy az egyház önkormányzati jog a g. k. szerb népnek ez államban nemcsak ősi privilégiumaiban, hanem legújabban a magyar törvényhozás által is, különösen az 1868. évi IX. t. czikkel lett biztosítva, mely önkormányzati jog az 1875. évi május 14-én kelt legfelsőbb elhatározással szentesített congressusi alapszabályokban nyert élő kifejezést; tekintve különösen azt, hogy a g. k. szerbegyház híveinek törvényileg biztosított önkormányzati joguknál fogva belügyeiket, nevezetesen pedig egyházi, iskolai, alapítványi, egyházközségi és egyházfegyelmi ügyeiket saját közegeik utján önállóan intézik, rendezik és igazgatják, szóval, hogy mindezen ügyekben kizárólag az illetékes egyháziskolai hatóságok határozhatnak jogérvényesen; tekintve azt, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur, a g. k. szerbnépnek törvényileg biztosított egyházi autonómiáját érzékenyen sújtotta akkor, a midőn a nagy-kikindai egyházközségben az illetékes egyházi hatóságok mellőzésével, több alkalommal a képviseleti tagokat tetemes számban az egyházi képviseletből kizárta, azt rendelvén, hogy a kizárt tagok újból meg nem választhatók sem a képviseleti testületbe, sem a bizottságba, sem tisztviselőkké; és különösen akkor, a midőn a törvényes egyházi gyűlést két ízben felfüggesztette, helyébe az ideiglenes egyházi bizottságot nevezvén ki, illetőleg ugyané bizottságot hatáskörében továbbra is megtartván ; tekintve azt, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur azon tettével, hogy a nagy-kikindai vitás ügyben első és utolsó fórumként önállóan határozott, legfelsőbb felügyeleti jogát, a melyet ő Felsége a király nevében gyakorol, túllépte ; tekintve továbbá azt, hogy az emiitett vitás kérdés nemcsak lokális természetű, hanem egyáltalában életkérdése az összes szerb patriarchátushoz és metropolitához tartozó hazabeli g. k. szerb egyház híveinek, minélfogva az önkormányzati jog az egyháziskolai igazgatás tekintetében illuzoriussá válnék, ha a t. minister ur jogosítva volna ma az egyik, holnap a másik egyházközség belügyeibe avatkozni és rendelkezni; tekintve végre azt, hogy a t. minister ur ezen az egyház-iskola belügyeibe való közvetlen beavatkozása és tényleges rendelkezése által kivételes állapotot idézett elő az egyháziskolai igazgatásban, miért is előreláthatlanok a következmények, ha a t. minister ur jövendőben is a g. k. szerb egyház belügyeiben korlátlan hatalmat gyakorolna: van szerencsém a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz a következő interpellátiót intézni: 1. Mely indokokból határozott a t. minister ur a nagy-kikindai egyházközségi, tehát a g. k. szerb egyház belügyeiben az illetékes egyháziskolai hatóságok mellőzésével első és utolsó fórumként önállóan? 2. Hogyan értelmezi a t. minister ur az állam legfelsőbb felügyeleti jogát a g. k. szerb egyház ellenében? 3. Hajlandó-e a t. minister ur magának az illetékes egyháziskolai közegek útján a nagykikindai vitás ügyben megbízható, az irományok-