Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-313
313. országos ülés äeczember 4. 1S8«. 307 letöröltek volna egy összeget, melyről ismét köztudomású, hogy az az összeg, melyet le akarnák törölni, a magyar nemzet szellemi kultúrájának emelésére, fővárosunk díszére, inség •és nyomor enyhítésére fordittatik. S ez az összege a civillistának igazán civillista, mert Magyarország királya, mint Magyarország legelső polgára rója le benne polgári adóját. Ezen az egyen kivül mindenben szaporítani akarta az ellenzék a kiadást. Mikor aztán megint a kormány egy kutforrást nevez meg, akkor azt be akarják dugni; kényelmes, kedves szerepe vau e dologban az ellenzéknek. Mikor egy választókerületnek van valami megnyerni valója, felvezetik a ministerekhez, a ház folyósójára a nagy deputatiót, szépen felfekérkeztyüzve előadják, hogy csak igazságokat kivannak; mikor aztán a kormány valami módon pénzt kíván a kiadások fedezésére, akkor azon deputatiókat megint ugyan ők felhozzák, de már akkor fekete keztyűvel (Elénk derültség) és elmondják, hogy az Isten szerelméért ne ássa a kormány az ő városukban az artézi kutat, melyből pénzforrást akar magának nyitni. Ezzel átellenben a mi állásunk fölöttébb kellemetlen, mert nekünk, a míg egyfelől meg kell mondanunk az illetőknek: (Halljuk!) uraim, oly igazatok van mint a nap, meg kell kapnotok, a mit kívántok, hát meg lesz az is, csak hagyjatok egy kis időt, engedjetek bennünket lélekzethez jutni, látjátok, hogy az országnak most nincs elég pénze; másfelől, mikor kutforrásokat kell nyitni, meg kell mondani az illetőknek: (Halljuk!) uraim, tökéletesen igazatok van, ez terhes lesz, nem lesz kellemes, de az országnak pénzre van szüksége, engedjetek egy kis kutacskat a városotok határán ásni, mert a falu kútját kotorja már a cseber. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Mi nem tudunk egyebet indítványozni, mint azt, hogy a mennyit investiálunk a jövő számára, a mennyit régi adósságunkból visszafizetünk, ugyanannyit új kölcsönökben felveszünk. Az egész teher ezen regenerationális munkából a mi vállainkon, a jelen generatióén fekszik; mi vagyunk legjobban sújtva, a kik rósz időben születtünk, az utánunk következőknek ezen investitiók már jövedelmezni fognak és ők akkor már emelkedett, kifejlesztett ipart, kereskedelmet és gazdászatot találnak. (Élénk tetszés jobbfeló'l. Halljuk! Halljuk!) Azoknak munkája már könnyebb lesz, mint a miénk, de miért is akarunk mindent mi és csakis mi viselni ? (Halljuk! Halljuk!) Ezentúl folyamodunk új, de nem az egész világon új, hauem csak nálunk eddig még behosatlan adónemhez. Tud valaki valami jobbat indítványozni? Azt mondják, foganatosítsunk keresztülható nagyobb rendszabályokat. De mi lehet ezen keresztülható rendszabály más, mint a kamatleszállítás. De uraim, hiszen tavaly csak egy kis csigaszarvát merte az ily forma kiséri étnek a pénzügyminister előrebocsátani, midőn egyik államadósságunk törlesztésének határidejét kívánta meghosszabbítani, hogy unokáinknak is jusson belőle valami és erre Ion oly rettenetes lárma, hogy a börzéken támadt baisse leverte valamenynyi állam papírjainknak az értékét, mig ha tízszer oly nagy új kölcsönnel lép fel, azt a börze mind hosseval fogadja. (Uqy van! jobbfelöl.) A t. függetlenségi párt mindenről könnyen tudna segíteni Magyarország önállóvá tételével. (Halljuk ! Halljuk!) A nagy budget-vita alatt képviselőtársam Helfy Ignácz ur erősen hangsúlyozta azt, hogy az ő pártja kormányképes. (Halljuk! Halljuk! a szélső balfelöl) és ő hiszi, hogyha a többséget megnyeri a választó közönség előtt, ennek a többségnek akarata előtt a király nem fog akadályt képezni. (Halljuk! Halljuk!) A király nem! én is ezt mondom. Megtörténhetik, hogy többségre jut a függetlenségi párt. (Halljuk! Halljuk! a szélső baljelöl.) De hát mi lesz ekkor? (Halljuk! Halljuk!) Egy servus humillimussal nem lehet az elválást létrehozni, mert vannak reális tárgyak, a mely ekén meg kell osztoznunk. Itt van például a közös hadsereg. (Halljuk! Halljuk!) Hát akkor t. képviselőtársam — ekkor már minister (Tetszés jobbfelöl) — fel fog menni Bécsbe és elő fogja adni a modalitást, mely szerint a hadseregen meg fogunk és meg lehet osztozni. Innen azután nagy hirtelen vissza fog jönni és tudtára fogja adni pártjának: a német igen culans volt e tekintetben, szívesen visszaadja illetményünket, tartsuk a katonánkat magunk. (Halljuk! Halljuk!) A párt ugyan savanyú képet fog hozzá csinálni, mikor meghallja, hogy arra, a mely eddig 30 millióba került, ezentúl 40-et kell adni, de azért még is örülni fog rajta. (Mozgás a szélső balfelöl. Halljuk! Halljukl jobbfelöí.) Azt pedig felteszem t. képviselőtársamról, (Halljuk! Halljuk!) hogy ő mind oly hazafias érzelmű lesz, mind pedig oly loyalis, hogy védtelenül sem a magyar monaichiát, sem a magyar trónt nem fogja hagyni, sőt ha hogy aggressiv külpolitikát is kell inaugurálni, mert gondolom Lengyelországot enélkül nem lehet helyreállítani. (Derültség jobbról) ä hadsereget nem fogja lejebb szállítani, sőt öregbíteni. Hát akkor azt fogja mondani tiszteit képviselőtársam a magyar népnek: Édes barátom, a katona, a ki téged védelmez, nem hiába pusztítja a kenyeret. Az gondoskodik arról, hogy a mit te elvetettél, azt ne az ellenség arassa le ... . azok a sánezok a miket az ország határain építenek, nem hiába való építkezések, épp ugy védelmeznek téged, 39*
