Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-311
292 311. országos filéa helyiségnek. Méltóztatnak az indokolásból látni azt is, hogy a közmunka-tanács részéről eddig tett kutatások más, ennél alkalmasabb hely találását nem eredményezték. A pénzügyi bizottságot mindenek előtt azon nézet vezérelte, hogy a javaslatba hozott tömőtéri hely minden eddig javasolt helynél olcsóbb, t. i. 700,000 frtba kerülne, ndg más telkek milliót is felülhaladná és bárhol méltóztatnak helyet javasolni azt épületek nélkül aligha lehetne megvenni, a mi mindenesetre nagyobb költséget igényelne, mint a tömőtéri telek. De ha méltóztatnak más olcsóbb helyet javaslatba hozni, arra nézve sem a pénzügyi bizottság részéről, sem, a mint ott a t. kormány kijelentette, az o részéről annak ellenében akadály gördittetm nem fog. De úgy a kormány, mint a pénzügyi bizottság azt hiszi, hogy méltóztassanak a helyre nézve már most dontőleg határozni, mert csak igy lesz lehetséges a törvényjavaslat czélját foganatosítani, a mely abban áll, hogy az állandó országház építkezési terve teljes lelkiismeretességgel gondosan előkészíttessék, mert ha a hely iránt döntő határozat nem hozatik, a terv sem készülhetne el és legyen szabad megjegyeznem, hogy oly hosszas vitákat és versengést ébresztenénk a főváros lakosságában, a melyek az ügy előnyére semmi esetre nem válnának. Ennél fogva ismételve arra kérem a t. házat, hogy akár egyik, akár másik irányban, de mindenesetre a hely meghatározásával méltóztassék a törvényjavaslat felett határozni. Thaly Kálmán: T. ház! A fennforgó törvényjavaslatra vonatkozólag bátorkodom, mintegy felhivatva a t. előadó urnak mindnyájunkhoz intézett kétrendbeli óhajtása által, néhány szóban nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem magam vagyok a t. ház tagjai közül, a ki azt óhajtanám, hogy tekintettel országunk mostani pénzügyi nyomott helyzetére, egyáltalában ne építtetnék állandó országház (Helyeslés a széls'o baloldalon és a középen.) Az ezen oldalról jövő helyeslés csak megerősít ezen nézetemben s felbátorít abbeli óhajtásom kifejezésére, méltóztatnék a t. ház elhatározni azt, hogy a jelen országház, a mely még úgy látszik hosszabb időkre is képes lesz a magyar parlament képviselőházát veszedelem nélkül kebelébe befogadhatni, továbbá a múzeum épületének nagy terme, a mely múzeumi czélokra ugy sem használtatik s a főrendiház által van foglalva, tovább is az eddigi használatban maradjon. A nemzeti muzeumot illetőleg ugy is ki vau küldve a szakbizottság és ha muzeumunk más, különben a tudomány színvonalához képest felemeltetik az európai egyéb nagy muzeumok szinvonaláraa: akkor a nemzeti múzeum személyzete, igazgatósága, szakemberei, stb. szívesen ] bele fognak nyugodni abba, hogy a főrendiház J december 1. 3880. tovább is ottan ülésezzék; ez a múzeum kifejlését lényegesen terhelni jövőre sem fogja. Az új országház fölépítése, mint monumentális épületé, mely ha egyszerűbb tervezettel is, de mindenesetre emlékszerű épületnek terveztetik, tetemes összegekbe fog kerülni. Azt hiszem, senki sem állítja, hogy pénzügyi helyzetünk, anyagi viszonyaink oly virágzó állapotban volnának, hogy ezt a tetemes költségét magunktól boldogabb időkre elodázni ne kellene igyekeznünk. Ugy vélem, a jelen országház még nincs oly romladozó állapotban, hogy veszedelmes volna itt tovább is ülésezni. Ámde a t. előadó ur azt hangsúlyozta, hogy de hiszen mindegy: „előbbutóbb kell egy állandó országház." Ezt én is megengedem; hanem éppen az ő kétségtelenül szaknyilatkozatokon alapuló eme kijelentése még inkább meggyőz arról, hogy az az „előbb-utóbb u , 10—20 esztendőt is jelenthet; következőleg éppen nem érzem magamat meggyőzetve az ő argumentumai által arra nézve, hogy már most okvetlenül szükséges az állandó országház építése. Én tehát ezen kérdésben ugy nyilatkozom, hogy egyelőre ne építsünk sehol! Ebben feleltem a t. előadó urnak egyik felhívására. A másik felhívás, illetőleg óhajtás annak kifejezése volt, hogy a kik a ház tagjai közül e kérdésben felszólalnak: méltóztatnának mindenesetre a helyet megjelölni s ha jobb és olcsóbb helyet jelölnek ki: sem a kormány, sem a többség nem fogja ellenezni, hogy a^ tervek azon helyre nézve is előkészíttessenek. En tehát bátorkodom erre vonatkozólag azon esetben, hanetán általánosságban elfogadtatnék a törvényjavaslat, egy módosítványt benyújtani, azonban a felhíváshoz képest már most fölemlítek egy ajánlatot a helyre nézve. (Halljuk! hálljuk!) Nem kérkedem, hogy a terv enyém volna, sőt inkább egyenesen hivatkozom, hogy a pénzügyi bizottság egyik jeles tagja Lukács Béla képviselő ur tette meg erre nézve az első, szerintem igen helyes indítványt, t. i. a t. bizottság figyelmét ama kincstári telkekre, a volt sóházi telkekre irányozá, a melyek a mostani országháztól alig néhány száz lépésnyire, a belváros közvetlen közelében terjednek el s melyek az állam tulajdonát képezvén, ebeken még kevesebbe fogna az új országháznak építése kerülni, mint a Tömő-téren. Bátorkodom itten még a t. pénzügyi bizottságra hivatkozni annyiban, hogy a bizottság a Károly-kaszárnyának a belső körútra néző telekcsoportját, azután, a belső körút és Erzsébettér, másrészt pedig a]Deáktér és Marokkó utcza által határolt telektömbök, végre a kegyesrendiek telkét az alsó Dunaparton a régi városházzal szemben, ajánlotta. Ily telkeket azonban a bizottság akár harminezat is ajánlhatott volna, melyek t. i. még drágábbak, mint a Tömő-tér.
