Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-311

311. országos ülés deezemlíer 1. 1SS9. 289 ezáltal egy újabb közösügy teremtetik, a mely az 1867: XII. t. cz.-ben felsorolt úgyis számos közösügyek lajstromában eddig még elő nem fordult. A mi az első tekintetet illeti, a t. minister urnak sikerült sokakat capaeitálni az által, hogy hisz e törvényjavaslat a humanismus által van indokolva, mert a háborúban elesettek családjainak felsegélésére szolgál. De méltóztatnak feledni azt, hogy abban egy nagyszerű mistificatió fekszik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Annál fogva, mert ezen hadmentességi díjból befolyó jövedelemnek nem több, mint csak egynegyed részre van destinálva arra, hogy a háborúban elesettek, vagy nyomorodottak családjainak felsegélésére fordittassék, háromnegyedrésze pedig megy a danaidák hordójába. A mi átalában e törvénynek hatását illeti, én, t. ház, körülnéztem, miként fog az a gyakorlatban végrehajtatni és azt tapasztaltam, hogy még nem volt adótörvény Magyarországon, a mely annyi átkot vont volna a magyar államra, mint ez, azért, mert épp a legszegényebb néposztályt sújtja a legérzékenyebben. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De átalában a hadmentességi díjról szólni nem akarok és csak az előttünk fekvő törvényjavaslatra fogok szorítkozni. Ez nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy nem ugy, mint eredetileg határoztatott, már 1880-ra is levonassék a 870,000 frt a segélyalap javára, hanem ezen levonás csak 1881-ben kezdődjék, addig pedig az egész hadmentességi díjnak jövedelme fordittassék aa állam szükségleteinek fedezésére. S mivel indokoltatik e törvényjavaslat? Semmivel egyébbel, mint azon ténynyel, hogy Ausztriában másként intézkedtek. Azt hiszem, t. ház, hogy ennél, az egyesek szemében talán jelentéktelen kis törvényjavaslatnál kiválóan lép elő az, hogy mit jelent Magyarországnak közössége Ausztriával, mit jelent átalában ez a szó, hogy „közösügy". Hát ebből a törvényből igen világosan látszik az, hogy az Ausztriával való közönség semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy mindig toties quoties jelenti Magyarországnak alárendeltségét Ausztriával szemben. A közösség pedig annyit jelent, hogy valahányszor közösügygyé tétetik valami Magyarország és Ausztria közti, ez nem ezt jelenti, hogy Magyarország azután a paritás elvénél fogva a dualiamus szellemébe szintén bele fog folyni a dolgokba, hanem annyit jelent, hogy az ily ügyek ugy fognak elintéztetni, a mint Ausztria kívánja. íme, a két ministerium megegyezett ezen hadmentességi díjról szóló törvényjavaslatnak a törvényhozás elé terjesztésében, megállapították egymás köztt annak módozatait, részleteit. A magyar kormány, mely talán előbb óhajtotta igénybe venni azt a részt, mely a KÉPVH. HAPLÓ 187S—81. XV. KÖTÍT. | közadópénztárba fog befolyni, jobban sietett, beterjesztette a törvényjavaslatot, a törvényhozás elfogadta és az szentesittetett. Most már Ausztria, a mely nem sokat gondol azzal, hogy Magyarország mit csinál, mit nem, a mely a maga saját érdekeit szokta irányadóul tekinteni, nem sietett ezen törvénynek meghozatalával és eltérőleg a két ministerium köztt létesült eredeti megállapodásoktól, elhatározta, hogy csak 1881-ben adja be azt a bizonyos részt ezen alapítandó segélyalapba. Hát én azt hiszem, hogy ha a kormánynak a legkisebb érzéke volna az iránt, hogy mit kivan meg Magyarország méltósága, ahhoz azt mondta volna: ime én megtartottam a közös megállapodásokat, nekem már erre nézve meghozott szentesített, törvényem van, ebben az egyben már csak megkiváuom ti tőletek, hogy hozzám alkalmazkodjatok, eleget alkalmazta magát Magyarország sokkal nagyobb dolgokban hozzátok, ebben az egyben legyen meg Magyarország akarata, alkalmazkodjatok a már áíahmk meghozott törvényhez. Azonban ez nem történt. A ministeriumnak elegendő az, hogy ők oda át máskép intézkednek és természetesen nekünk korábbi intézkedéseinket meg kell változtatnunk. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Ha már a kormánynak nem volt meg az érzéke ugy intézkedni, a mint azt az ország méltósága, az országnak törvénynyel biztosított paritási állása megkívánja, legyen szabad remélnem, hogy a t. képviselőház nem fogja magát vezettetni a kormány által. Én legalább a magam részéről az országnak ezen újabb megaláztatásában részt venni nem kívánok és nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki felírva nem lévén

} a vitát bezárom. Szó illeti még a t. előadó urat. Rakovszky István előadó: T. ház! Kivált, két szempontból támadhatott meg a törvényjavaslat. Az egyik az, hogy e törvényjavaslat elfogadása által az összeg az eredeti czéloktól elvonatik. A másik az, hogy az állítólag paritás megtámadása rejlik ezen törvényjavaslatban. Nem terjeszkedem ki azokra, a mik nem ugyanezen törvényjavaslatra vonatkozólag mondattak és a mik szerint a jelen törvényjavaslat az eredeti törvénynek foltozása, tatarozása. Nagyon röviden legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy a czél, a melyre a hadmentességi díj rendeltetett, ez által meg nem változik. A különbség csak az, hogy miután ezen alap közös, a melyet Magyarországnak Ausztria hozzájárulásával kell megállapítani és miután Ausztriában csak később hozathatván meg a törvény, Ausztria részéről az illető arány ezen alaphoz még nem fizethető, annálfogva Magyarország nem akar egyoldalúlag áldozatokat hozni oly ezél létesítésére, a melyet 37