Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-311

311. ersságos ülés deezembír 1. 1880. 287 új találmány eredetiségét, a melyet azonban alig hiszem, hogy méltósága önérzetével biró parlament valaha utánozzon; azt még az osztrák parlament se merte tenni. És éppen a törvénynek az alkotmányosság elvével és szellemével ellentétes visszaható ereje az, a mi azt elviselhetlenné tette, mert ez adónem már önmagában is a sokgyermekű szegény családapákra és szegény szolganépre nézve terhelőbb minden állami adóknál összevéve; visszaható erejénél fogva igen sok ezreit a honpolgároknak fogja tönkre juttatni, mivel úgy is megfogyatkozott igavonó marháiknak, vagy csekély fekvőségeiknek eladását vonhatja maga után. Még nyomasztóbbá tette azt az a lázas rohamosság , a melylyel a bármi módon pénzt hajhászó pénzügyér ur azt rögtönözve áterőszakoíta s még az adókivető közegeket sem látta el kellő utasítással és a szükséges rovatos ívek s más kellékekkel, úgy, hogy sem ezek, sem az adóval sújtottak nem tudták magukat tájékozni s volt országszerte egy oly kapkodás, egy oly eszeveszett zűrzavar, a mi nevetséges lett volna, ha oly szomorúan megalázó nem lenne. Semmi e törvényt és pénzügyministerünk experimentátiókban határozódó tanoncz-voltát ugy el nem itéli, mint a jelenleg tárgyalás alatt levő pótjavaslat, a mely az alig pár hóval ez előtt megalkotott törvény revisióját czélozza. Toldozhatják önök és foltozhatják ezen alapjában rósz és veszedelmes törvényt, abból jó sohasem lesz, az bármely alakban csak Magyarországnak a hadügyi kormányzat általi újabb kizsákmányolását jelenti. Áz egy újabb sarcz, a melyet az elkapatott bécsi urak, e gyarmatnak nézett szegény hazára, önök készséges segítségével ráerőszakolnak. De ezen csepp az, a mely nyomorunknak csordultig telt poharát kiömleszté. Óhajtottam volna, hogy a pénzügyminisíer és az e törvényjavaslatot megszavazott képviselő urak hallották volna az elkeserített népnek országszerte kitört panaszát és átkát, az talán gondolkozóba ejtette volna a még kilátásba helyezett ujabb adóemelésekkel szemben követendő maguktartására nézve. Ám tetézzék önök ez országnak adóterhek alatt roskadozó s az eddigieket is elviselni képtelen népét újabb és újabb adókkal, gyakorolja a pénzügyminister ur leleményességét újabb és újabb adók kigondolásában és a kényszereszközök rafinirozásában; de mi az emberkinzás ez újabb tökélyesített találmányaihoz nem járulunk s valamint küzdöttem a hadmentességi adó behozatala ellen, akként annak semminemű revisiója és csürése-csavarásához hozzá nem járulok, mert az, hogy pár hónapig a kormány, esak azután a hadügyérnek szolgál rendelkezési alapul, nem teszi azt előnyösebbé. En szegény, egész a végletekig kizsarolt népünket ily kétségbe ejtő karácsonyi ajándékkal nem kivánom insulíálni s azért a beterjesztett javaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. Ugron Ákos: T. ház! Azok után, melyeket előttem szólott t. képviselő társam, Orbán Balázs elmondott, nekem is vannak némi elmondandóim, a melyek nem annyira a jelen tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra vonatkoznak, mint inkább a hadmentességi díjról szóló törvényre és azon rendelésekre és utasításokra, melyeket a t. pénzügyminister ur ezen törvény végrehajtása tárgyában több alkalommal kibocsátott. {Halljuk !) T. ház! Általánosan tudva van, hogy az adózó polgárok terhei oly nagyok, hogy azokat már-már alig képesek elviselni. Ezen terhet meg súlyosítják azon rendeletek és utasítások, melyeket a pénzügyministerium kibocsátott. Á hadmentességi díjról szóló törvény annyira hiányos és érthetetlen, hogy azt még a pénzügyminister ur által kibocsátott rendeletek sem voltak képesek az adó felügyelőkkel megértetni. (Ugy van! balfdtö.) Bár mily nagy szorgalommal vizsgáltam is a törvényt, nem tudtam felfedezni abban azt, a mit a pénzügyminister ur által 45330. sz. a. kibocsátott rendelet mond. Ezen rendelet előadja, hogy kétség merülvén fel aziránt, vájjon mely korosztálybeliek jöjjenek a hadmentességi díj alá, a pénzügyminister a törvény szévegéből azt magyarázza ki, hogy az 1845—48-iki korosztálybeliek ezen díj alá esnek. Akármint fogja fel a t. pénzügyminister ur a törvényt, annak szövegéből nézetem szerint ezt kimagyarázni teljes képtelenség s ha a törvény annyira hiányos, hogy azt megértetni és ennek folytán végrehajtatni nem lehet, azt hiszem, a törvény magyarázatot maga a t. pénzügyminister ur nem gyakorolhatja, hanem annak gyakorlására a törvényhuzás van hivatva. Hiányos a törvény különösen azért is, mert nem foglal magában intézkedést a következőkre nézve. (Halljuk ! balfelöl.) Havalaki például deczemberben volt pótsorozás alatt ás akkor végleg felmentetett a hadkötelezettség alól, vájjon azon évre fizet-e hadmentességi díjat vagy nem? Továbbá, ha valaki januárban meghalt és már hadmentességi díj alatt állt, vájjon azon évre fizet-e díjat, vagy nem ? Úgyszintén nem találunk intézkedést arra nézve, hogy ha valaki önálló, de szülei élnek, ő azonban a hadmentességi díjat nem fizeti meg, vájjon szülei kötelesek-e annak fizetésére, vagy nem ? De mindezeknél sokkal terhesebb és még inkább sérti az állampolgárok jogérzületét a törvény 18-ik §-ának intézkedése. Ez azt mondja,