Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-311
311. országos ülés Nevezetesen a beszédem elején érintett átruházási jog a minister ur számára tegnap a többség által megszavaztatott. E jog nagyon sokat tesz lehetővé. Lehetővé tette pl. a sátor táborok felállítását. A sátortáborok nagyon hasznos intézmény a katonai kiképzésre; már egy izben, a jelen év elején volt alkalmam tüzetesen szólni .e kérdéshez, ma csak mellékesen érintem. A budget illető rovatában a sátortáborok felállítására csak egy igen szerény összeg — van és volt felvéve; ugy hogy pl. a 250,000 írtba került pécsi sátortábor e csekély összegből fel nem állíttathatott volna, valamint nem a kassai, a lugosi és marosvásárhelyi sem. Én a virementnek éltből ellensége vagyok, de azt kinyilatkoztattam akkor is, midőn e jog mellőzésére határozati javaslatot adtam be, hogy kész volnék oly hasznos czélokra, mint a sátortáborok, nagyobb összegekét is megszavazni. (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónok urat. Thaly Kálmán: Ugy látom, untatja némely képviselő urakat a szakszerű tárgyilagos beszéd, de sajnálom, én ez úttal máskép nem szólhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát a sátortáborokat okvetetlenül azon intézmények közé sorozom, a melyek a honvédség harczképességét fejleszteni hivatvák s mint mondám, midőn határozati javaslatomat a múlt alkalommal a viremeut mellőzése iránt beadtam, kijelentettem, hogy hasznos intézményekre kész volnék többet is megszavazni, csak hogy az átruházási jog mellőztessék, mert én is attól tartottam, a mitől Ernuszt t. barátom; hogy t, i. a virement következtében való megtakarítások néha a csapatkiképzés rovására eszközöltetnek. A minister ur azonban tegnapi válaszában megemlítette, hogy a sátortáborok költségeinek fedezése leginkább az elhelyezési rovatokból történt. Ezt én megnyugvással veszem tudomásul, amennyiben ebből arra kell következtetnem, hogy tenat e miaut a csapatiíitíicpzcs nem szenved. Már ha tehát t. ház, a csapat kiképzés nem szenved, hanem az elhelyezési czímnek tán túlzott összegben történt fölvétele folytán fordíttathatott a múltban nagyobb költség a sátortáborokra : akkor a most megszavazott átruházási jog módot fog nyújtani arra, hogy mint a jelen és megelőző években egy pár százezer frtot lehetett a sátortáborokra fordítani, ezúttal, midőn e táborok már meglehetősen föl vannak állítva, — a minister ur képes legyen viszont a honvéd lovasság szaporítására hasonló összegeket fordítani. Azonban a virement ily czélú felhasználásán kivül még egy más módot is ajánlok a költségvetés keretében arra, hogy a honvédlovasság szaporításához szükséges anyagszereket deczeml)er 1. 1880. @g3 a minister ur beszerezhesse. (Hallji-k!) Ugyanis ott vanaak a leszerelt kerüleíi szórlövegosztályok. Sajnálom, hogy miután ezen kérdést is többször szóba hoztam, némileg ismételnem kell magamat; de ezúttal a szórlövegek kérdése valóban acuttá vált. A minister kétszáz és egynehány ezer frtnyi összeget szavaztat meg a házzal a honvédség kézi lőfegyvereinek nagyobb lőtávra átalakítására; ezt is előre jeleztem volt tavalyi felszólalásom alkalmával, azt gondolván, hogy a minister ur póthitelt fog kérni e czálra; a mit ugyan nem tett, hanem négy részletre osztva kéri 842,000 frtnak megszavazását, a fegyverek messzebb hordó képességűvé alakítására. Ez ellen nem szólalok fel, a mennyiben Poroszország, Franczíaország, sőt még Románia is átalakították gyalogsági fegyvereiket, tehát ugyanezt nekünk is meg kell tennünk. Az összeget sem kifogásolom, sőt megengedem, hogy elég jutányosán köttetett az alku, kivált az által, hogy a fizetés a munkálatok teljesítéseért négy részletben történik; csak azt sajnálom, hogy az átalakítás nem hazai, nem az egykori budapesti fegyvergyárban foganatosittatik. Mindamellett nem vonom kétségbe, hogy ez a bécsi arzenálban olcsóbban eszközölhető, mert ott az e czélra szükséges gépek már be vannak szerezve. Mondom, a minister ur ezen eljárását czéiszerüség és olcsóság szempontjából nem kifogásolom; azonban mikor a porosz, franczia, román, szerb, sőt még tán az orosz katonaság kézi lőfegyverei is két ezer lépésről czélba hordanak: akkor különös figyelmet kell a szórlövegek kérdésére fordítanunk. E szórlövegek, mint tudva van, tulaj donképen éppen nem szórlövegek, hanem igen concentrált körökben hordanak és csak is 600 lépésnyi távolságra birnak czálképességgel. Most már méltóztassanak tekintetbe venni, hogy az ellenség kézilőfegyverei oly messzeségre hordanak, hogy az egyes objectumokat, tehát kiállított szórlöveg legénységét is az ellenfél már 2000 lépésről puskatüzzel egyenként czélba veheti és leszedheti; s igy megtörténhetik, hogy a szórlövegeknél alkalmazott legénység közül egy sem jut ahhoz, hogy csak egyszer is elsüthesse mitrailleuse-ét, mert ez csak 600 lépésről adhat viszonzást a 2000 lépésnyiről kezdődő tüzelésre. Szóval, a kézifegyvereknek távfegyverekké átalakítása a szórlövegeket hasznavehetetlenekké tette. Két eset marad még, melyben a szórlövegek alkalmazhatók: úgymint utczai torlaszok és hegyszorosok védelmére. Én azonban azon reményemet fejezem ki, — nem azért, mintha talán az illetőkben biányzanék az akarat, hogy esetleg a szórlövegeket utczai torlaszoknál használják, hanem mert a nép nem fog erre alkalmat adui, — hogy minálunk utczai harezokra a szórlövegek nem fognak használtatni, mert a magyar lakosság 36*
