Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-311

311. országos ülá: kisebb részben lovassági eombinált manőverek alkalmával. Tagadhatatlan, hogy mindkét csapat-nem. harczképzettség tekintetében kitüntette magát s ez az örvendetes eredmény annálinkább meglepett mindenkit, mert viszont a pár héttel megelőzőleg tartott sokkal nagyobb mérvű sorliadi gyakorlatok Galicziában, éppen nem mutathattak fel hasonló sikert; úgy, hogy köztudomás szerint maga az uralkodó is éppen nem volt megelégedve e gyakorlatokkal, mig ellenben a czeglédi és pécsi honvédségi gyakorlatok felett legfelsőbb megelégedését fejezte ki. Ha csak magát e tényt tekintjük is, önkénytelenül gondolkozóba kell esnünk a fölött: vájjon nem volna-e itt az ideje az állandó sorliadi rendszer minélelőbbi felcserélésének a cadrerendszerrel; mely a honvédségnél oly szép és sikerdús fejlődést mutat fel. Most ez eszmét csak meg akartam pendíteni; bővebb fejtegetésének ideje 'a véderő-törvény revisiója alkalmával lesz. Emuszt Kelemen t. barátom tegnapi felszólalásában főleg két szempontot hangsúlyozott a honvédelmi tárcza költségvetésére vonatkozólag. Mindkettő olyan, melyeket én már két évvel ez előtt és tavaly ismételve felemlítettem s rám nézve csak hízelgő lehet, ha oly szakférfiú, mint ő, ki a hadügy terén kétségtelenül igen avatott, szerény nézeteimmel összhangzólag nyilatkozik. Ertem először a honvédelmi ministerium költségvetésében az 5. és 6. rovatok köztt igénybe vett átruházási jogot, mire nézve két éve határozati javaslatot is adtam be, annak elvetése czéljából, a mit tegnap Ernuszt t. barátom és mások is sürgettek. A többség azonban jónak látta a virementet ezúttal is megadni. Szükségesnek tartottam ennek megemlítését azért, mert ebből kiindulólag bátor leszek felszólalásom végén a t. minister ur figyelmét felhívni egy körülményre, mely az átruházási jog megadásával szorosan összefügg. A másik körülmény, melyet Ernuszt Keíe, raen t. barátom legkivált pointirozott, a honvédségnél — a múlt nyáron tartott, különben jó sikerű gyakorlatok alkalmával is constatálí tiszthiány. Én ezen körülményt szintén ismételve szóba hoztam már s a t. minister ur sem tagadja ezt, de nem tud segíteni a bajon, — bár jó akaratában nem kételkedem, nem tud segíteni, azon visszás közösügyi rendszer következtében, melynek alapján önök állnak. E rendszer absorbeál ugyanis minden tiszti elemet az 1868-diki szerencsétlen védtörvény következtében a sorhad számára; ugy hogy ily módon honvédségünk valóban csak árva intézmény, melytől az inteiligentia, azon elem, azon anyag, melyből a tiszti kar hivatva volna magát kiegészíteni, megvouatik KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. ; sLczemlb^r 1. 1880. űjSi czélzaíüsan és szándékosan. A minister ur válaszolván tegnap ezen fölvetett hiányra, azzal igyekezete a t. házat megnyugtatni, hogy hiszen igaz, a tiszthiány megvan; azonban a védtörvény módosítására nézve beadott törvényjavaslat által ezen bajon némiképeu segítve lesz. Nohát, a t. minister ur is csak ezen gyenge reményszállal biztat: hogy „némiképen". Én átolvastam azon javaslatot és elszomorodtam rajta; mert a szerint valóban még ez a „némiképen" is csak némiképen, azaz vékonyan, nagyon vékonyan fog beteljesedni; igen gyéren fogunk kapni a honvédség számára tiszteket; vajmi kevés eredmény lesz felmutatható és még az is fenn van hagyva, hogy mozgósítás esetében a közös hadügyminister, ha tetszik neki, elvonhatja, visszarendelheti a honvédségtől e kevésszámú átengedett tiszteket is. Félek, nagyon félek, hogy az oly szép fejlődésnek indult honvédintézmény e miatt nem juthat tökélyre az új javaslat folytán sem, ha az ugy, miut elő vau terjesztve, elfogadtatik, mert a tisztek tovább is hiányozni fognak és e körülmény meg fogja akadályozni a különben oly szép virágzásnak indult intézmény továbbfejlődését. Azért nagyon indokoltnak tartom Ernuszt képviselő ur azon harmadik javaslatát, hogy a t. minister ur igyekeznék egy magyar hadapródiskolát felállítani, oly hadapródiskolát, a melyből kikerült növendékek kizárólag a honvédségnél fognának tiszteküi alkalmaztatni. Itt az ideje, t. minister ur, nagyon itt az ideje ennek, ha a minister ur azt akarja, hogy ama nyújtott vékony reményszálak valamikép beteljesedjenek. Igen kérném tehát a t. minister urat: méltóztassék erre nézve még idejében a háznak előterjesztést tenni; mert különben tartani lehet, hogy a honvédintézménynél fónnlévő tiszthiányt, kivált mozgósítás esetén, az egész ország kárára, nagyon sajnosán fogjuk megérezni, ha jó eleve nem iparkodunk segíteni a bajon. Ha csak 2—300 hadapródot nevelünk ezen iskolában évenkmt: már lényegesen segítve lenne a tiszthiányon. S milyen csekély ez a szám ahhoz képest, a mit a közös hadseregnek évről évre adunk! Ez az óriási sorhad nem fogja megérezni e 2—300 magyar ifjú hiányát, — ugy sem nagyon szívesen látják ott az intelligens magyar ifjakat. Igen helyes tehát Ernuszt t. képviselő ur javaslata s nem ajánlhatom azt eléggé a t. ház és a minister ur figyelmébe. Említettem volt, hogy örömmel constatálható a múlt nyári gyakorlatok nyomán, ugy a honvédgyalogság, mint különösen a honvédlovasság harczképzettsége. A lovasságra nézve néhány észrevételt kell tennem. Ez azon fegyvernem, mely a honvédség felállítása óta kitűnt és kezdettől fogva nagy reményekkel biztatott. Ezen nagy reményeket a legújabb gyakorlatok is meg-