Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-310
310. országos ülés m. t ember 30. iSSO, 267 látszik azt, hogy a honvédség dandár csapatainak táborkara ós központi szervezete is elvan legyen, mely a honvédséget a testületi működésre képesítené, sőt ellenkezőleg függőségben iparkodnak tartani a közös hadsereg azon hadosztálya működésétől, melyhez osztattak, mi által .a honvédség önálló működése lehetetlenné van téve. Ezen adlátusság kifolyása az, hogy a honvédségi intézmény felhasználtatik a nemzet elleni tüntetésekre. Éppen az adlatus urnak Marosvásárhelyt történt időzése alattkövettetett el azon botrány, hogy a magyar honvédség tisztjeinek, legénységének, ugy is mint magánosoknak, hivatalosan nem akarták megengedni, helyesebben meg volt tiltva, ismétlem, meg volt tiltva a Bemünnepélyen bármely minőségben részt venni. {Felkiáltások a szélső balon: Gyalázat!) A legénység a laktanyákban volt elzárva, nem volt hadgyakorlatokra küldve, a tisztek meg arra voltak kényszerítve, hogy hazafias érzületüket elnyomva, egy-két, félre eső ház ablakából nézzék, hogy a , dicső honvédség, a honvédek egyik legelső tábornoka iránt, a nemzeti kegyelet miként nyilatkozik. Kérdem a honvédelmi minister urat, elégségesnek hiszi-e a közös hadseregben lévő kaszárnya-szellemet arra is, hogy a honvédséget, mely a rövid szolgálati időre van fektetve, harczképessé, győzelemképessé tehesse. Én azt hiszem, hogy ezen katonai szellemet három tényező alkotja meg: nagy kormányzás, nagy hadvezér iránti ragaszkodás és a nemzeti dicsőség iránti kegyelet. Nálunk nagy kormányzásról szólni nem lehet. Mert olyan kormányzásunk, mely mellett valaki lelkesülne, nincs. Hadvezérünk nincs. Tehát csak egy marad fenn, a nemzeti dicsőség, melyhez való ragaszkodás, a melynek érzetét kell, hogy minden katonába, beleönteük. A honvédségnek épp az az előnye van a közös hadsereggel szemben, hogy a nemzeti dicsőség lebeg előtte és az van nevéhez fűzve. Ne törekedjenek önök a honvédség harczképességének ezen magasztos és erkölcsi rugóját megsemmisíteni! Neveljék őket a nemzeti dicsőség ós hazaszeretet szellemében; ne rejtsék el őket az oly nemzeti ünnepélyek alkalmával és ne engedj ék lesülyedni a honvédeket azokhoz, a kiknek elrejtőzködni méltó okuk volt, mert emlékezetüknek háta fájt! (Tetszés és derültség a baloldalon.) Neveljék önök csak Bem ós a többi honvédtábornokok szellemében a honvédeket s ne igyekezzenek őket oda aljasítani, hogy a Puchnerek és Urbánok szelleme szálljon hadsoraikra! (Zajos tetszés a szélső' baloldalon.) T. ház! Ezeket ajánlom a honvédelmi ministerium figyelmébe s legyen meggyőződve, hogy a honvédség intézményét csak igy lehet nagygyá és olyanná tenni, a mely meg fog felelni azon hivatásnak, melyet minden magyar ember eléje tűzött, hogy a közös hadsereg intézményének és hosszú szolgálatidejének czólszerütlenségét bebizonyítván, arra oldólag hathasson és a nemzeti és néphadsereg eszméje megvalósításának idejét mind közelebb és közelebb hozza! {Hosszan tartó éljenzés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! (Halljuk!) Én merőben csak a költségvetéshez kívánok ez alkalommal szólni, nem mintha nem volnék a magam részéről is meggyőződve azokról, a miket Tischler Vincze és Ernuszt Kelemen t. képviselőtársaim itt kifejtettek s a miket a honvédség intézményének életképességben való fenntartására vonatkozólag xnulhatlanul szükségeseknek ismerek én is velük együtt; nem mintha a legnagyobb súlyt nem tartanám szükségesnek annak alkalmával azon elvek megbeszélésére fektetni, a mire azonban alkalom lesz akkor, mikor avédtörvény újra megalkotása e házban, remélem, nem sok hetek múlva, szóba fog kerülni. A mit azonban előlegesen is meg kívánok jegyezni, az a honvédelmi tisztképzésre vonatkozik. Hogy a jelenlegi tisztképzés merőben elégtelen, az kétségtelen; és hogy a tisztképzés jelenlegi rendszere mellett nemcsak a honvédség részére tisztek kellő létszámban ki nem képeztetnek, hanem a nemzeti intelligentia kellő arányban nem képeztethetik ki a közös hadsereg részére sem: az kétségtelen. Documentálta ezt egyrészről a delegatio határozata, a mely a hadügyministerium felszólalásával szemben is azt utasitni kívánta a közös hadseregben a magyar elem és szellem figyelembentartására; tanúsították ezt másrésziől a t. túloldalon ülő képviselő urak; többi köztt a mai napon felszólalt Ivánka Imre képviselő urnak a hadügyi albizottságban tett felszólalása, a melyben nyíltan kimondotta, hogy ő sincs megelégedve a Ludovica akadémia által teljesített jelenlegi szereppel, a mely — ha jól emlékszem akkori kifejezésére — inkább altisztek nevelésére, mint tulaj donképi tisztképzésre törekszik. Azt hiszem, hogj r ily intézetek ily kezelését egyáltalában semmi tekintetben kielégítőnek nem találhatjuk és hogy a létesítendő védtörvény egyik főpontja mindenesetre kell, hogy oly módosítást tegyen eddigi intézkedéseinken, a melynek értelmében a Ludovica akadémia eredeti feladatának megfeleljen. Nem akarok jelenleg az ezred-rendszerről itt elmondottakra kiterjeszkedni. Ezek az eszmék, valamint azok, melyek az összes ordre de bataille kérdésének mozzanataival összefüggenek, a védtörvény tárgyalása alkalmával lesznek bővebben kifejthetők. Most, mint megjegyeztem, a budget tárgyalása van napirenden, ahhoz akarok első sorban hozzá szólani. (Halljuk!) Itt mindenekelőtt ki kell jelentenem, nagy csudálkozásomra volt, hogy annak "daczára, hogy 34*