Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-309

3ö:i. országos ülés no .ember 29. ISiO.Í 239 igazságszolgáltatásunk állapota azóta változást éppen nem szenvedett és azon bajok, a melyekre akkor, mint a létező visszásságok forrására utaltam, fennállnak ma épp úgy, mint fennállottak akkor. Ma is az ország minden részében exponált bíróságok működése feletti ellenőrzés az igazságügyi admínistratió által nem gyakoroltatik és elismerem, hogy az igazságügyminister által a rendelkezésére álló közegek elégtelensége folytán helyesen nem is gyakorolható. Az üresedésbe jött birói állomások betöltése most is késedelmesen és ckablonszerííleg történik; a legfőbb ítélőszék a teendők halmaza alatt összeroskad s ennek folytán képtelen az országot egy elvi alapon nyugvó judieaturával megajándékozni; határozatai egymással hasonjogi és tényleges alapon nyugvó kérdésekre nézve is ellentmondók, a mi a perlekedési ingert feléleszti, mert oly országban, a hol az igazságszolgáltatás koezkajáték, a perek száma a dolog természetéből folyólag évről évre progressiv mértékben szaporodni fog. {Ugy vanl balfelöl.) Ma is az a meggyőződésem, a mi akkor volt, hogy ezen állopoton csak a perjognak gyökeres átalakítása által lehet segíteni, hogy az Írásbeliség áthidalhatlan ürt létesít a nemzet közérzülete és az igazságszolgáltatás köztt, mert oly nemzet, a mely nem képes bíráinak és ügyvédeinek működését ellenőrizni, az a birói és ügyvédi kar iránt bizalommal viseltetni soha nem fog. Kétségtelen azonban, t. ház, hogy a létező bajokon csak éveken át folytatott következetes erélyes igazságügyi alkotások segíthetnek és elismerem azt, hogy a lefolyt rövid hónapok alatt a létező bajokat mind orvosolni a miníster ur hatalmában nem állott; de sajnálattal kell nekem is constatáinom azt, a mit az előttem felszólalt elvbarátom már kiemelt volt, hogy a t. miiűsíer ur a helyett, hogy a királyi táblán és a legfőbb itélöszékuél felhalmozott teendők feldolgozására az egj^edül helyes utat : a bíróság létszámának szaporítását választotta volna, oly törvényjavaslatot terjesztett be, mely ha törvényerőre emeltetnék, áttörné az ország birói szervezetének egész rendszerét és megszüntetné a birói függetlenség azon magasztos elvét, a melynek létesítésére az ország annyi szellemi és anyagi áldozatot hozott. (ügy van! balfelöl.) Nem akarok, t. ház, most a beterjesztett javaslatnak részletezésébe bocsátkozni, hisz a ház foglalkozni fog e kérdéssel akkor, midőn a javaslat itt szőnyegre kerül, de miután a kérdésre utalás történt, én is kötelességemnek tartom ezen czélba vett intézkedés ellen szavamat felemelni és kijelentem, hogy azon terv, mely szerint az első fokú bíróságoknál a szellemileg vagy erkölcsileg disqualificált és nyugdíjba helyezett birák rendeltetnének be, az első fokú bíróság tagjai föltolatnának a királyi táblához, a királyi tábla bírái pedig a legfőbb itéiőszékhez, nemcsak megsemmisítené az 1869: IV. törvényezikk minden alapelveit, hanem sokkal roszabb állapotba sülytöztené igazságszolgáltatásukat, mint a minőben az a nagy birói szervezés keresztülvitele ég életbeléptetése alatt van. (Igaz! a szélső baloldalon.) Az annyi millió frt feláldozásával oly aok erőmegfeszítésével szervezett bírósági szervezetét tönkre tenni 1—200 ezer frt megtakarítása miatt valóban a legnagyobb pazarlás vclna, melyet ország valaha magának megengedek Vissza térve a t. igazságügyminister urnak a lefolyt vita óta kifejtett tevékenységére, készséggel és örömmel ismerem el azt, hogy a eodificatió némely ágában üdvös kezdeményezést tanúsított, kidolgozta az ügyvédi és közjegyzői rendszerről szóló törvényjavaslatokat és remélem, azon lesz, hogy ezen törvényjavaslatokból még ezen ülésszak lefolyása előtt törvények váljanak. A t. igazságügyi miníster ur, engedve a ház minden oldaláról hozzá intézett felszólításoknak, elejtette az írásbeliségre fektetett peres eljárás gyökeres átalakíttásának eszméjét és midőn egyrészt csak a legkirívóbb hiányokra fektet súlyt, a szóbeliség és közvetlenség tanulmányozására szakférfiút küldött a külföldre. A midőn én egyrészről elismerem a t. igazságügyminister ur jóakaratát és helyes kezdeményezését e téren, ugy másrészről arra kérem, hogy az előkészületekre s tanulmányozásokra sok időt pazarolni ne méltóztassék. Hiszen végre is a szóbeliség és közvetlenség nem valami új intézmény, a melyet nekünk kell csak feltalálni, hanem olyan eljárás, a melyet évtizedek óta Európa minden államában meghonosítva találunk, a mely ugy elméleti, mint gyakorlati részleteiben százakra menő tudományos munkákban, száz meg száz folyóiratban fel van dolgozva s bátran merem állítani, hogy széles ez országban nincsen szakértő, a ki néhány heti működés után készült rövid jelentésében csak parányi részét feldolgozhatná azon óriási adathalmaznak, a mely százakra menő jogi munkákban felhalmozva találtató. Fogjon tehát hozzá a t. igazságügyminister ur bátran és habozás nélkül a többé el nem odázható perjog gyökeres átalakításához és erre annyival inkább kell kérnem, mert hogy ha el is készül a szóbeliség- és közvetlenségre fektetett peres eljárásról szóió törvényjavaslat, annak életbe léptetése, a dolog természetéből kifolyólag még hosszabb időt fog igénybe venni. Ha elismerem is azt, a mint mondám, hogy a coditicatió némely terén örvendetes kezdeményezést észlelhetünk, sajnálattal kell eonstatálnom azt, bogy viszonyaink mellett kiváló fontossággal biró és már a tavayli budget-vita alkal-