Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-308

228 308. országos ülés november 27. 1§8§. hogy a t. ház, a mely — a mint a törvényhozási intézkedések is mutatják — a néptanítóknak sorsát mindig és oly melegen szivén viselte, nem fogja sajnálni azon néhány perczet, a mely e kérvény megvizsgálására szükséges. (Halljuk! Halljuk!) Nem mondok újságot, t. ház, midőn azt állítom, hogy a volt Jász- és Kun-kerületnek összes jogtörténeti fejlődése (Halljuk! Halljuk!) messze eltér minden más fejlődéstől, mely az ország más vidékén mutatkozik. Azon bizonyos történeti fejlődés, mely ezen fennálló kerületek jogviszonyaiban mint eredmény mutatkozott, nemcsak az igazságszolgáltatás, a közigazgatás terén, hanem a közéletnek minden ágában ő is föllelhet, igy mindazon ügyekben is, melyek magát a népnevelést vagy talán a magasabb culturát illeték. Hogy szorosabban s közelebb meojek tárgyamba, fellelhető ezen elkülönített rendezés és sajátságos viszony a néptanítók nyugdíjaztatása kérdésénél is. Nevezetesen, mig az ország más részeiben ezelőtt, t. i. az 1875. XXXII., vagyis a tanítók nyugdíjaztatásáról szóló törvény megalkotása előtt szó sem volt, vagy bizonyos zűrzavaros szabályok állottak fönn e részben, addig a Jászvidéken azon idő óta, mióta a múlt században megjelent r

Ratio educationis"-féle kormányrendelet életbe lépett és a mióta a Jászkerületnek, mint törvényhatóságnak részéről kiadott utasítás szerint a jász községek ezen „Ratio educatiouis" ezim alatt ismert szabályrendelet értelmében rendezték be magukat. Azóta ott folytonosan az volt a gyakorlat, hogy az illető községek saját költségvetésükbe bizonyos összeget vettek föl nemcsak az ott alkalmazott néptanítók fizetésére, de — költségvetésileg gondoskodtak arról is, hogy elaggott, vagy Önhibájukon kívül testileg, vagy szellemileg munkaképtelenné vált tanítók a község költségvetésének keretén belül nyugdíjaztassanak, még pedig ezen nyugdíjaztatás az akkori régebb időben kidolgozott és a „Ratio educationis"-ra fektetett szabályok szerint lényegében abban állt, hogy 30 évi szolgálat után a foglalkozásától elvált tanító összes fizetését nyugdíjképen élvezte. Már most, t. ház, életbe lép azí875 : XXXII. t. ez., a mely a tanítók nyugdíjaztatásáról szól s ez által azon helyzetbe jutnak a jászvidéki néptanítók, daczára annak, hogy a most említett törvény a néptanítók sorsát javítani akarta és különösen a nyugdíjaztatás tekintetében biztosítani kívánta és daczára annak, hogy a törvény 32. §-a kimondja, miszerint ott, a hol ennél kedvezőbb statüsquo áll fenn, mint a melyet a törvény megszabb mint minimumot, ott azon állapot tartandó fenn; ma sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe jutottak éppen ezen nyugdíjtörvény folytán, mint a mily helyzetben voltak azelőtt. Nevezetesen, t. ház, az eddigi immár majdnem százados gyakorlat a jász vidéken az volt, hogy 30 évi szolgálat után a tanító eltávozhatott hivatalától és fizetését nyugdíjképpen húzta élethossziglan. Már most ez a törvény az egyik §-han feltételül tűzi ki, hogy 65 éves korában távozhatik el a tanító, a mi az előbbi gyakorlat és szokás szerint nem kívántatott meg, a törvény 40 évi szolgálatot állít fel minimumul, hogy egész fizetéssel nyugdíjaztassák a tanító. Az előbb életben állott gyakorlat 30 évet szabott meg. A törvény 8. §-a a tanítónál 21 évet, a tanítónőnél a 20. évet állapítja meg, mint minimumot, a honnan a szolgálati évek számittatnak- Ezen megkülönböztetés az említett vidékeken életben volt statútumok szerint egyáltalában nem volt meg. Említsem-e, t. ház, hogy a mennyiben ott a községek saját háztartásuk keretében gondoskodtak arról, hogy a tanítók a szabályok szerint nyugdíjat kapjanak, a tanítóktól semmi néven nevezendő befizetést vagy százalékot nem kívántak; s ezekhez még csak azt kívánom hozzátenni, t. ház, hogy a mennyiben ott egy tanítónak 400 frtot meghaladó fizetése is volt. nyugdíjképpen a teljes fizetését kapta, holott most a törvény, a mennyiben valaki az országos nyugdíjintézetbe belép s annak szabályai alkalmaztatnak rá, nyugdíjképpen 400 frt maximumot kaphat. Ebből beláthatja a t. ház, hogy azon tanítók, a kiknek ügyében felszólalni bátorkodom, sokkal kedvezőtlenebb és sokkal mostohább helyzetbe jutottak éppen azon törvény által, a mely a néptanítók sorsának javítására és enyhítésére volna hivatva. Azt mondja ugyan a törvény egyik §-a, t. ház, hogy bizonyos testületek és azok, a kik a nyugdíj kiszolgáltatására kötelesek, mentesíthetők ugyan a befizetés alul, mely általában ki van mondva a törvényben, ha azon feltételeket teljesítik, melyek a 31. §-ban megállapítvák. Midőn azon vidékeken is rendezni kezdték ezen ügyeket, akkor egy táblás kimutatás elkészítésére hívattak fel a községek és ha nem fárasztanám a t. bázat, itt az iratok köztt, a 17. számú melléklet alatt van azon tankerület egyik legnagyobb városa képviseletének egy nyilatkozata, mely szó szerint eleget tesz azon kívánalmaknak, melyeket a törvény 31. §-a megkíván; ebben kötelezi magát végérvényesen, hogy ugy, mint eddig, ezentúl is saját háztartásából költségvetése keretén belül fogja nyugdíjköteíezettségét teljesíteni, kötelezi magát, hogy a tanítóktól nyugdijak fejében semminemű százalékot követelni nem fog, szóval mindazon kívánalmakat teljesíti, melyeket a törvény 31. §-a előír. És még sem menekülhetett sem a község attól, hogy a törvényben rárótt perczentet befizesse, sem a tanító, hogy a fizetése után eső százalékot beszolgáltassa s a tanítók még sem kapnak annyi