Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-308
308. országos ülés november 27. I8í>ü. 221 hiánynak megfelelve legyen, azon tervezetet, hogy a fennevezett sugárúti állami tanítónőképezde elemi tanitónőképezo ága megszüntessék s tisztán a polgári iskola számára s a nevelőnői pályára képező intézetté alakíttassák át? {Elfogadjuk!) Tehát ez is elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvassa): A tanítóképezdék közös költségei 8000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): Tornapóttanfolyamok. A tanítók kiképzésére 7000 frt. Elnök : Megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): Népnevelési szükséglet összesen: 860,000 frt. Turgonyi Lajos : A múlt évbeu bátor voltam a minister ur által hivatolt jelentés folytán rovatok szerint megtenni a népoktatás ügyére vonatkozó megjegyzéseimet, kimutatni a tanfelügyelői intézmény és a népoktatás hiányait a községi és elemi iskolákra nézve. Átolvastam és tanulmányoztam a minister ur által legújabban kibocsátott jelentést népoktatási állapotainkról. Constatálnom kell, hogy itt örvendetes előre haladást tapasztaltam mind a bel- mind a kültényezőkre nézve. A múlt évi kimutatás szerint a községi népiskolák száma fogyott, a mostani szerint azonban 40 -el szaporodott. A tavalyi kimutatás szerint ugyanis volt: 15,675 népiskola. Ezek közül 1555 községi iskola. A most előttünk fekvő jelentés szerint van 12,882 községi és 3008 pusztai iskola. Ezzel együtt volt 15,415 községi iskola vagyis 1879-ben szaporodott a községi iskolák száma 40-nel. Ezen számba nincsen felvéve a 379 zugiskola, a melyből Szabolcsmegyére 74, Szatmárra 89, Ugocsára 96 iskola jut. Ezek az iskolák pedig semmiféle tantestületnek vagy tanfelügyelőnek sincsenek felügyelete alatt. Van 10,681 községben népiskola ; van 1899 oly község, a melyből a közeli iskolákba küldhetők a gyermekek. Es igy némileg a téli időben némi oktatást nyerhetnek a gyermekek. De fájdalom, van még ma is 302 község, a hol semmiféle iskola nincsen és a hol a gyermekek egyátalában nem részesülnek oktatásban. Van 2.814,864 tanköteles gyermek, Ezek közül iskolába jár. 1.644,803, vagyis 78«/o. Nem jár iskolába 407,061 vagyis 2io/o. Hasonló viszony van némely vármegyében is; különösen a múlt évi felszólalás alkalmával több vármegyék tanügyét voltam bátor fölmutatni a t. képviselő urak előtt, de különösen Zalamegye tanügyi állapotára voltam bátor felhívni az igen tisztelt minister ur figyelmét; az én utánszámításom szerint ugyan, mint általánosságban, ugy e megyére vonatkozólag is a statisztikai adatok hiányosak. Nevezetesen a zalamegyei statistikai kimutatás szerint mig 1876-ban volt 59 ezer tanköteles, 1877-ben már csak 50,675, 1878-ban már csak 49,940, ebben a kimutatásban van ismét 58 ezer. Tehát oly változások ezek, melyeknél íogva képtelenségnek tartom, hogy itt szigorú statistikai adatokkal lenne dolgunk. Ily nagy különbözet, szigorú pontos összeszámítás mellett nem fordulhat elő. E megyében vau 326 községben iskola, 130 oly község, a honnan nagy bajjal talán mértföldnyire levő iskolába eljárhatnak a növendékek, 30 község van olyan, a hol a gyermekek semmi iskoláztatásban nem részesülnek. Iskolába jár tényleg 1000 gyermek közzül 772, százból átlag csak 65 és csak 70-nek volt tankönyve, a többinek pedig nincs. Hogy mily szomorú állapotban van e megyében a népnevelés és népoktatás, azt a muli; évben voltam bátor ecsetelni a t. ház előtt, most csak egy pár községet hozok fel állításom igazolására. Felső-Eőrsön, Zalamegyében, télen át a korcsmában van az iskoláztatás helye. (Mozgás balfelöl.) Pedig ott egy főtisztelendő is lakik éppen a korcsma szomszédságában. Lövésziben télen át a falu csoidása tanít, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szomorú!) oly csordás, a ki irni nem tud, csak némileg olvasni. Itt én kérdeztem, hogy miért? és fájdalom, azt a válasz!" nyertem — és az ottani kerület képviselője is megerősítette ezen állítást — hogy az onnan van, mert az a község már annyira ki van exequálva, hogy ott az utolsó párna és lepedő is már eladatott; az egész faluban talán nem is találna az ember tisztességes ágyat; igy tehát lehetetlen nekik tanítót fizetni és tartani, a ki képes volna a tauköteles gyermekeket nemcsak aémileg oktatni, de irni is megtanítani. T. ház! Népoktatási törvényünk szigorúan intézkedik arról, hogy a tanköteles gyermekek büntetés terhe alatt is járattassanak szüleik által iskolába. De méltóztassék elhinni, hogy van oly község, a hol, bár több iskola van, de az teljesen elégtelen az ottani tanköteles gyermekeket magába fogadni. Igy a biró, vagy hatóság, ha kényszeríti is a szülőket a gyermekeknek az iskolába való küldésére és azok a büntetéstől való félelemben, elküldik a gyermekeket az iskolába, de nincsen helyiség s a tanító kénytelen visszaküldeni a gyermekeket. De másrészről meg, t. ház, azután, ha nagy ügygyel-bajjal sikerül a hatóságnak a szüléket gyermekeik iskolába járatására rábírni, a gyermekeknek nincsenek tankönyvei, mert igen helyesen jegyezte meg Thaly t. képviselőtársam tdébbeni felszólalásában, hogy a tankönyvek annyiszor változnak, hogy például, ha egy családban 3—4 gyermek következik egymásután az iskolába járásban, az utóbbi évben tanuló az előtte tanuló könyvét, habár az jó, teljes épségben van, nem használhatja, mert akkorra már némi módosítással áj tankönyv van
