Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-307

206 '•>

i

'<~i- országos ülés kebelében — fájdalom —• oly türelmetlen emberek, kik mások vallási meggyőződését sértik, habár — ismétlem —a magyar nemzet nagy többsége, zöme az ilyen érzelmektől idegen, mert a szabadságot másokban is tiszteli, melyet magának követel. (JJgy van! a szélső baloldalon.) Hogy honnan vette a minister ur az alapot azon állításhoz, mintha a képviselőház a két törvényjavaslatot, melyeknek egyikét B. Eötvös, másikat a kiküldött bizottság nyújtotta be, visszavette, a?:t nem tudom. Én azóta vagyok tagja a Láznak, mióta ezen két törvényjavaslat benyujtatott. Nekem erről tudomásom nincs; de igenis van tudomásom arról, hogy a minister urak rajta voltak, hogy azon törvényjavaslatok szőnyegre ne kerülhessenek, a ház maga azonban soha sem vette le azokat a napirendről. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha e felekezetek, mondja továbbá a t. minister ur, a törvényhozáaboz folyamodnak, akkor el fognak ismertetni azonképeii, mint el lettek ismerve mások is. Hát én hivatkozom a kérvényi bizottságra, annak elnökére és jegyzőjére, ha a ház többi t. tagjai nem emlékeznének rá, éppen a baptista felekezet fordult egy kérvény nyel ezelőtt több évvel a t. házhoz és miután két éven keresztül nem volt képes arra menni, hogy az iránt jelentés tétessék s miután végre a bizottság jelentését benyújtotta, folyamodók kérvényükkel eluíasitíattak, pedig hozzá csatolták volt kérvényükhöz Míágozataikat. És én újra hivatkozom mindazokra, a kik azokat olvasták, hivatkozom különösen a kérvényi bizottság tagjaira, mondják meg, van-e azokban bármi is, a mi a keresztény hittanokkal ellenkeznék; van-e azokban a legcsekélyebb pont is, mely a polgári kötelességekbe ütköznék? s mindamellett a minister urnak kívánságára kérelmükkel eiutasittatíak. Ne mondja tehát ez előzmények után a minister ur, hogy ha az illetők befogadás iránt a házhoz folyamodnak, akkor ő azok kérését támogatni fogja. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A t. minísterelnök ur, sajnálom, hogy már nincs jelen, {Közbeszólás: Itt van!) a t. minísterelnök ur azt állította, hogy vallásos meggyőződése miatt Magyarországon a politikai jogoktól senki sincs megfosztva; ő legalább erre nem tud esetet. Én sem tudok esetet, hogy valamely polgár azért, mert e vagy ama vallást követte, a maga politikai jogaival»ne élhessen. De én nem is azt állítottam, hogy a politikai, hanem hogy a polgári jogokat nem élvezheti teljes mérvben; márpedig a vallás szabad gyakorlata, azt gondolom, t. ház, csak olyan polgári jog, mint máss a politikai jogok közé nem számíttatik. Hogy vonakodását egy nagy névnek oltalma alá helyezze a minísterelnök I ur, azt is állította, hogy maga Deák Ferencz, j midőn azon indítványát tette, azt nem ugy értette, [ november 26. 1SÍÍU. I hegy a vallásszabadság éa polgári házasság rögtön egyszerre behozassék. Hát, t. ház, én nem gondolom, hogy midőn valaki indítványt tesz, mely szerint kívánja, hogy a ház bizottságot válaszszón, mely bizotteág törvényjavaslatot dolgozzon ki, akkor azt akarja, hogy ezen törvényjavaslat a jövő században tárgyaltassék és nem inkább azt, hogy minél előbb életbe lépjen. Végre engedje meg a t. minísterelnök ur, hogy figyelmeztessem újra és újra, hogy volt idő, mikor ő maga is máskép vélekedett a vallásszabadságról, a vallásszabadságnak halaszthatlan behozataláról. Akkor, midőn 1869-ben az én törvényjavaslatommal szemben, melyet a központi bizottság elfogadásra nem ajánlott, maga egj másik törvényjavaslatot nyújtott be, melynek első szakasza igy szól: „A vallás és lelkiismereti szabadság mindenki részére biztosíttatik." Második szakasz: „A polgári és politikai jogok élvezetére a hitvallás különbséget nem íészen, de viszont a hitvallás az állampolgári kötelességek teljesítése alól senkit fel nem ment". Én, tisztelt ház, sokszor sajnáltam, hogy a t. minísterelnök ur megváltoztatta nézeteit; ma kénytelen vagyok ismét sajnálatomnak adni kifejezést, hogy e tekintetben sem maj^dt hű elveihez. ^^ Csanády Sándor (közbe^őt:) Igaz! (Derültség.) ,/ Irányi Dániel: A mi azon felszólítását illeti, melyet beszéde végén méltóztatott hozzám intézni, hogy t. i. vonjam vissza indítványomat, legyen szabad erre egyszerűen megjegyeznem, hogy azon indok, melyet a t. unnisíerelnök ur felhozott, engem indítványom visszavonásának szükségéről teljesen meg nem győzött. Miért kívánja a í. minísterelnök ur, hogy indítványomat visszavonjam ? Azért, mondja, mert ha elfogadtatik is — mit reményiem tapasztalni fogunk — akkor is ezen országgyűlés alatt, melynek utolsó ülésszakát éljük, az törvényerejére ±-,:l,T. I „->.„ ^„.ilt.nJl,,^:!Hát bocsánatot kérek a t. minísterelnök úrtól, hiszen az lehet, hogy a mostani vallás- és közoktatási minister ur nem akarja még csak anyagul sem használni azon törvényjavaslatot, melyet előde 1869-ben nyújtott be, sem azt, melyet az 1873-ban kiküldött bizottság terjesztett elő, de azt gondolom, hogy a t. ház, ha elfogadja az indítványt, melyet előterjeszteni bátor voltam, nem lesz hajlandó tűrni, hogy a t. minister urak, miután annyi anyag fekszik előttünk, miután nem egészen új téren mozgunk, miután a t. minísterelnök ur ellenzéki korában állította, hogy két §-al lehet az egészet elintézni, hogy mondom, a t. ház nem fogja tűrni, hogy óhajtásának, akaratának teljesítése ezen országgyűlésről elmaradjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennél-