Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-307

307. országos ülés Eötvösnél is. Nem azért mondom ezt, mintha azokat, a kik előttem ültek itt, kisebbíteni akarnám, de nekem azon szerencse jutott, hogy csaknem 9 év óta közoktatási minister vagyok, elődeim pedig rövidebb ideig voltak ministerek. S e törekvésemnek igenis nyoma van azon tantervben is, melyet kritizálni méltóztatott. Nem szoktam dicsekedni mások munkájával. Nem én készítettem e tantervet, Magyarország legalaposabb és legmegbízhatóbb tanférfiai készítették. Annak egyik feladata az volt, hogy azon heterogén tantárgyakat, melyeket korunk kívánalmai szerint — nem én találtam fel — a gymnasiumban tanítanak, összhangzásba hozza, a lényegeseket a kevésbé lényegesektől megkülönböztesse és az előbbiekre a súlyt fektesse. Nincs kizárva a magyar történelem, csak hogy kellő súlyt fektet a tanterv azon tárgyakra, melyek az ifjúság eszét mintegy gymnastisálják, valamint azon disciplinákra is, melyeket az iskolán kívül alig lehet tanulni. Én nagyon szükségesnek és hasznosnak tartom a magyar történelmet, de csak fővonásaiban lehet azt az iskolában előadni. Ez oly tárgy, melyet az ifjú, ha az iskolából kilép, olvasás utján tovább tanulhat, holott a chemiávaí és a mathematíkával nem lehet igy eljárni. (Helyeslés jobbfelöl.) A tanterv nem az én művem, de mindazok, a kik képesek egy tanterv becséről ítéletet hozni, e tantervet igen jónak ismerték el. Thaly Kálmán (közbeszól): Tagadom! TFefort Ágost, vallás- s közoktatásügyi minister: A képviselő ur hihetőleg nem olvasta. (Derültség jobbfelöl.) Furcsa dolog átálában, hogy a t. képviselő azt mondja, hogy egy tanterv készíttessék, tekintettel azokra, a kik az iskolákat elhagyják és nem tekintettel azokra, kik az iskolákat látogatják és végzik, mert, ha kedvéi teljesíteném, visszatérnék a régi rendszerre, mikor a bifnrcatió be volt hozva, egy tárgy kétszer háromszor taníttatott és a tanuló nem tudott, nem tanult semmit és túlhalmoztatott tárgyakkal, míg a mostani beosztás szerint lehetőleg vége van vetve a túlterbéltetésnek, melyet Magyarországon kivül más európai államokban is panaszként hangoztattak. Az elemi iskolában a történelem szintén taníttatik, persze a négy elemi osztályban nem lehet úgy tanítani, mint a főiskolákon és az egyetemen, mert itt & főtekintet az irás, olvasás és számadásra fektetendő, a többi ismereteket inkább jó olvasmányok által lehet a gyermekeknek adni, mint formaszerinti tanítással. A mi második ellenvetését illeti, hog}

7 én ellenzem a tanítói szövetségeket, erről egész nyíltan fogok szolid, noha ez nem csak tanügyi, hanem policziális ügy is. Én azért nem óhajtom, äi'.Teinbar 26. 1880. 203 ! hogy ezen szövetségek életbe lépjenek, mert | feleslegeseknek tartom. Ott van — a mint méltóztatott mondani — az orsz. tanítóegyesület, minden megyében, sőt minden járásban vannak tanítóegyesületek , melyek időnként évről évre összejönnek, tanügyekkel és a tanítók saját érdekeivel is foglalkoznak, úgy, hogy a tanácskozásnak elég helye van. Nagyon szeretem, ha a tanítók bizonyos mérvben még a politikával is foglalkoznak, de minél többet tanácskozik a tanító, annál kevesebbet tanul és tanít. (Helyeslés jobbfelöl,) Hegedűs László t. képviselő ur némely igen barátságos figyelmeztetéseket intézett hozzám, a melyeket én szívemre fogok venni, (Derültség) hanem talán némely dologban félreértés van közttünk. Ő nem helyesli, hogy én bizonyos ügyeket szabályrendeletekkel kormányzók ; de a tanítási ügyek egész Európában legnagyobb részt szabályrendeletekkel kormányoztatnak és vezettetnek ; különösen Németországban, a hol a tanintézetek a fejlődés meglehetős niveauján álknak, alig léteznek a tanintézetekről törvények, hanem mind szabályrendeletek által vezettetnek. Egyébiránt én nem vagyok ellensége a törvény álíal leendő szabályozásoknak, hanem, ha nem tettem volna semmit és kilenez évig mindig csak váriam volna, hogy bizonyos törvények létrejöjjenek, ugy az egész iskola-ügy azon állapotban volna ma, mint volt 10 év előtt. Legvilágosabb tanúsága ennek a középiskolákról szóló törvényjavaslatnak sorsa. Azt a közoktatáügyi kormány már négyszer beadta és most is oly stádiumban van, hogy legalább részemről nem kételkedem, hogy az íörvénynyé fog válni, hanem sok képviselő ur ez iránt még nincs tisztában. Én a múlt ülésszak kezdetén beadtam •a törvényjavaslatot és mindent elkövettem, hogy az illető bizottságon keresztül menjen. Kértem a í. házat, hogy méltóztassék azt napirendre tűzni, de a többség — párttekintet nélkül, mert a kik „ „„^„T, „:.. 4 _ Í „<uu „ÍJ,,!,,., -.„•..;< „ >>nl_ CiiC SÍJÍ»V aZtu»a.j iuLiiiu. ej. juuíJUiu.íUo-u, ixi±u.u ea. weti oldalon ülnek -— azt a napirendről le vette. Én, tehát nagyon hajlandó vagyok a magasabb oktatást törvények által szabályozni, ha egyszer ezen törvény megalkottatik és azt hiszem, hogy a maga idejében a t. képviselő ur is fog engem istápolni, hogy ezen törvényjavaslat egyszer törvénynyé váljék. A mi a tanárképezde hiányait illeti, nem mondom, hogy minden alapnélküliek az e tekintetben felmerült panaBzok, de ebből nem következik, hogy ezen intézetből igen életre való és jeles tanárok ki ne kerüljenek. A hiba nem is magában az intézetben vagy annak szervezetében van, hanem talán azon gyenge elokésziiltségben, a melylyel a tanárjelöltek ezen intézetbe bejönnek. Törekvésem oda czéloz, hogy valamint ezen 26*