Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-307

307. országos ülés november 20. 1886 201 vazoít subventión úgyszólván csak egynehány, a szerkesztőség által pártfogolt egyén osztozik és a lap eanek következtében egyesek nyerészkedése tárgyává aljasittatott, a helyett, hogy czfmének és ezéljának megfelelőleg, valóban a néptanítók lapja lenne. A néptanítók voltaképpen kizáratnak a lapban való közreműködéstől, hiába küldenek be szakavatott munkákat : e.^ek a legtöbb esetben félrevettetnek, hogy egy két ember dominálhassa a tért; vagy ha nem vettetnek is félre s helylyel­közzel közöltetik valami belőlük : nagyon kivo­natosan, úgyszólván csak éppen a hireért. Kü­lönben, ezen lap szerkesztése körül az eljárás lehet vélemény dolga, meggyőződés dolga; de mindenesetre szükséges, hogy bírálat tárgyát képezze s a minister ur közegei által ellenőriz­tesse azt. Én csak figyelmeztetni kívántam ezen, itt előforduló illetékes helyről jött informátiók utján általam fölvetett hiányokra, hogy azok orvosoltassanak; valamint a minisíer ur közép­tanodai s népiskolai tanmódjában előforduló azon, szerintem igen nevezetes hibára, t. i. a magyar történelem megszorított s korlátolt előadására, melynek szintén orvoslását kérem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Legkevésbé sem ütköztem meg, midőn a minisíer ur határozottan ellene nyilatkozott Lányi Dániel igen tisztelt képviselőtársam indítványának; meri hogyan akarhatná a kormány a vallásszabadságot, mikor annak még meglevő önkormányzati institutióitisnem hogy fenntartani s védelmezni kívánná, hanem annak elnyomására s annak — hogy a kellő szót hasz­náljam — lassanként való elsikkasztására segéd­kezet nyújtani látszik. {Igaz! a szélső bal­oldalon.) Az erdélyi részeken a katholikus vallást követőknek azon szerencséjük volt, hogy egy időben nem képeztek államvallást, tehát a vallás­szabadság princípiumai szerint defensiv Instiíu­tiókkal szervezkedtek és autonómiával bírtak. A múltból, az 1848 előtti múltból maradt fenn a katholikus autonómiai szervezet, mely 186S-ban, még a boldog emlékű Eötvös korában, a mely kor íraditióinak csak árnyékában él a minister ur, de a mely kornak magasztos és magas eszme­körét soha felérni még nem bírta, mondom, ez időkorban Erdélyben a múltból átszármazott kath. autonómia szervezetet nyert, mely szervezet következtében £ /s rész világiakból és V 3 rész egyháziakból álló képviselet alkottatott meg az erdélyi kath. egyházmegyében. E kath. egyház­megye képviselete választott magának igazgató­tanácsot, melynek alapszabály-tervezete 1873-ban a ministerium által helybenhagyatott. Ez alap­szabálytervezetben bennfoglaltatik az, hogy a státusgyülésnek elnöke minden évben köteles az erdélyi róm. kath. státusokat közgyűlésre KÍPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. összehívni s azt azon idő óta, hol teljesíti a kath. státus elnöke, az erdélyi egyház megyés püspöke, hol nem. A műit évben is volt szeren­csém felszólalni e kérdésben és kérni a minis­ter urat, hogy hasson oda. miszerint ezen minis­teri rendelettel helybenhagyott statútum, hogy í. í. az erdélyi státus-gyűlés minden évben meg­tartassák—foganatosittassék].Fontos érdekek kíván­ják azt. Kívánja először azon érdek, hogy az általunk kivívott jogkör biztosíttassák, szilárdittassék. A má­sodik érdek az,hogy ezen igazgató-tanács alá vannak rendelve népiskoláink és középiskoláink, tehát a statusnak kötelessége agy a gymnasiumi tanulási és a gymnásiumokban elért eredményt, valamint a népiskolákat és az azokban eléri eredményeket ellenőrizni. De az iskolai tanács azonfelül milliónyi vagyont kezel és jelentékeny összegű állam­papírok évi jövedelméről rendelkezik. A statútum azt tartalmazza, hogy ezen igazgató-tanácsnak egy harmad része évenkint kilép és minden év­ben újak által pótoltatik. Már most kérdem, hogy miként fogjuk mi ezen említett nagy vagyonnak kezelését az igazgató-tanács által ellenőrizni, ha a statntum meg nem tartatik? Miként fogjuk mi megbírálni, hogy azon gazdasági üzem, melyet tapasztalunk, megfelel-e azon czélnak, hogy kellően jövedelmezővé tegye azon birtokokat, melyek instructió czímén máris nagy összegeket nyeltek ei? Vájjon ellenőrizni fogjuk-e tudni azt, hogy azon nagy összegek helyesen fektetteítek-e be vagy nem? De továbbá, ezen igazgató tanácsnak kö­telessége a tanárokat kinevezni és a ministerium által megengedett hatáskörben a gyinnásiumok­nak mintegy szellemét meghatározni. Es vájjon lehetséges-e az, hogy azok ellenőrzés nélkül ma­radjanak, holott azok ellenőrzésére a státus van hivatva. Magában az autonomicus éleiben az isko­lákon kívül igen fontos részét képezi a községi egyházi életnek az, hogy a papok kineveztetnek-e, Vít^J/ Í& ±lí V CA. O.JLUH V d-itiö£il>d)LLí<$tíL, ílXJftj «u, jjLiopu^­által megcsorbittatik-e vagy nem a községek papválasztási joga. Mindezek felett itt csak azok vannak hivatva határozni, kik Erdélyben egyházat képezik és a kik r az erdélyi státus­gyűlésen vannak képviselve. És éppen azért kény­telen vagyok a minister úrhoz most már másod­szor folyamodni, hogy hasson oda befolyásával, a melylyel a kormány az egyházi ügyekre még — fájdalom — bír és pedig bír a mi autonóm jogaink csorbításával, hasson oda, hogy a mi kath. stá­tusunk közgyűlése megtartassák; mert igen jól tudom én azt, hogy a magyarországi főpapoknak sohasem tetszik az, hogy a főpapi önkénykedés­sel és a főpapi korlátlan hatalom gyakorlásával szemben Magyarország egy részében ugy, mint Erdélyben ily autonomicus testület áll fenn, mert 26

Next

/
Thumbnails
Contents